Vágólapra másolva!

Játék helyett csontzene a BL-ben

2002. április 11. 10:54

Mindkét szerdai összecsapáson főszerepet kaptak az indulatok: képünkön Raúl és Effenberg kakaskodik

Igaz, ehhez Mauro Silva és Sergio sérülése is hozzájárult, aminek köszönhetően szinte nem maradt védekező középpályása Irureta mesternek, és mivel úgyis támadnia kellett, így a kezdő tizenegybe nevezte a brazil Djalminhát is, aki pedig Valerónnal együtt csak nagyon ritkán szokott a pályán lenni.

A hazaiaknál David Beckham vállalni tudta a játékot. És Ferguson ragaszkodott az egycsatáros felálláshoz, vagyis Ole-Gunnar Solskjaer maradt a kispadon, és a dél-afrikai Quinton Fortune kezdett. A norvég támadó ennek ellenére minden bizonnyal nem örült, amikor már az első félidőben pályára kellett lépnie, ugyanis a sérült Beckhamet váltotta.

A középpályás, akit az első meccsen Diego Tristán tett kis híján hidegre, ezúttal Aldo Duschertől kapott hatalmasat, és bár saját lábán ment le a pályáról, később kiderült, hogy a lábfejében eltört egy csont, ami miatt hat-nyolc hetet kell kihagynia. A világbajnokság hét és fél hét múlva lesz...

A cserecsatárnak mindenesetre nem kellett sok idő, hogy bemutatkozzon, hiszen első labdaérintéséből gólt szerzett, és ezzel tulajdonképpen végképp eldöntötte a továbbjutás kérdését. A Depor becsületére legyen mondva, azért továbbra is próbálkozott, és egy szerencsés góllal még a szünet előtt ki tudott egyenlíteni, de a második játékrészben egy percig sem volt kérdéses, hogy melyik a jobb csapat. Solskjaer újabb találatát követően kissé fel is ment a Depor focistáiban a pumpa, és előbb Lionel Scaloni, majd Duscher kapta meg második sárga lapját - az már más kérdés, hogy elsőre is Duschert kellett volna kiállítani, nem pedig honfitársát.

A MU ezt követően kedvére dolgozta ki a helyzeteket, ám gólt csak Ryan Giggs ért el - Ruud van Nistelrooy mintha el lett volna átkozva, a legnagyobb lehetőségeket is kihagyta. A galíciai gárda az utolsó percben egy újabb megpattanó labdával csökkentette veresége arányát, de a gól jellemző volt a spanyolok játékára: ezen a napon csak az ellenfél segítségével tudtak gólt szerezni.

A madridi meccs az előzetes nyilatkozatháborúnak is köszönhetően hatalmas feszültségben kezdődött, és már az első perctől tele volt apró kis szabálytalanságokkal, amelyek elsősorban az ellenfél felheccelését voltak hivatottak szolgálni. Roberto Carlos például úgy vágta orron könyökkel Haszan Salihamidzicet az első percekben, hogy annak eltört az orrcsontja, de a bosnyákot kemény fából faragták, és folytatni tudta a játékot.

A vendégek célkitűzése ebben az időszakban nem volt más, mint hogy kihúzzák bekapott gól nélkül, és ezt sikerült is teljesíteniük, noha nem kis szerencse kellett hozzá: Raúl ugyanis Santiago Solari, Morientes pedig Luis Figo tökéletes beadásánál találta el rosszul a labdát, szemben az üres kapuval. A félidő második felére aztán kijött a sündisznóállásból a Bayern, és egy-két alkalommal oda is tudott érni a Real kapuja elő, de komolyan nem veszélyeztette César ketrecét, csak amolyan helyzetecskékig jutott. Jellemző azonban, hogy egy alkalommal Figo mentett becsúszva a tizenhatoson belül Élber elöl: a madridiak ezúttal nem annyira játszottak, mint inkább küzdöttek. Ugyanez a játékstílus megmaradt a második játékrészre is, de a hazaiak fölénye egyre nyomasztóbb lett. Zidane parádés felső kapufája után a madridiak azt gondolhatták, hogy a szerencse végképp elpártolt tőlük, de hamarosan ennek ellenkezője bizonyosodott be: Zidane lövése ugyanis éppen Roberto Carlos elé pattant, akinek beadásszerű lövését végül sikerült a gólvonal mögé gyömöszölni.

Változott a helyzet, innentől kezdve már a Bayernnek kellett támadnia, amit meg is tett, ám Élber kibrusztol helyzeténél César a helyén volt. A feszültség nem csökkent, és ebben a közönség is ludas volt, Stefan Effenberget ugyanis egy szöglet elvégzésekor fejbe dobták egy öngyújtóval. A második madridi találat aztán mindent eldöntött, igaz, ez sem mindennapi körülmények között született, Raúl ugyanis az akció közben látatóan arcon könyökölte Thomas Linkét, ám a bíró nem látott okot a közbeavatkozásra. Az utolsó percekben a Real már úgy bánt a németekkel, mint a matador a bikával, a közönség lelkes ollézása közben cukkolta a germánokat, és Salihamidzicnek el is borult az agya - persze ne feledjük, ő törött orral játszotta végig a meccset. És bár a játékvezető néhányszor valóban a hazaiak javára tévedett, a lefújást követően Ottmar Hitzfeld nem szidta a bírót, nem reklamált, nem emlegetett óvást Effenberg fejbedobása miatt: úriember módjára elismerte, hogy ezen az estén a Real jobb csapat volt. Így is lehet veszíteni.