Dombi Tibor hazatérne Debrecenbe

Meggyógyult Dombi Tibor, az Utrecht válogatott futballistája. Több mint egy évig makacs húzódással bajlódott, ám egy holland csontkovács kezelésének köszönhetően ma már teljesen egészséges. Még egy évig köti szerződése a holland klubhoz, utána itthon, a DVSC-ben szeretne még futballozni.

Csaknem egy éve nem játszott bajnoki meccset Dombi Tibor, játék helyett orvostól orvosig járt. Ezt is mondtak neki, azt is, kezelték ezzel, kezelték azzal, ám combhúzódása sehogy nem akart rendbe jönni. Persze, nem csupán a gyógymódokban volt hiba, neki is része volt abban, hogy állandóan visszaesett, hiszen türelmetlen volt, mindig elkapkodta a visszatérést, nem pihente ki a sérülését.

"Állandóan játszani akartam" - meséli most lassan egyéves kálváriáját az Utrecht válogatott jobbszélsője ", amint kicsit jól éreztem magam, már edzésre jelentkeztem. Aztán csak azt vettem észre, hogy a sprinteknél megint görcsöl a combom. Így persze nem számítottak rám, az edző is csak legyintett, ha szóba került a nevem. Más kérdés persze, hogy én magam untam a legjobban az egészet."

Amikor már minden létező orvost végigjárt, valamennyi kezelést kipróbált, csontkovácshoz fordult a csatár. Mégpedig orvosi tanácsra. "Azt mondta a csapatorvos, van egy csontkovács ismerőse, próbáljam ki, mert nekem már nem árthat" - mondja Dombi. "Elmentem hát, igaz, magam sem hittem, hogy tud rajtam segíteni, de aztán tekergette összevissza a lábamat, térdemet, bokámat, azt mondta, ezzel helyreállította a normális vérkeringést. Hogy aztán helyreállította-e valóban, azt nem tudom, viszont meggyógyultam."

A holland bajnokságból még négy forduló van hátra, Dombi pedig ott tart, hogy már reménykedik, hátha az utolsó meccseken feladatot kap. "Persze, amíg engem barkácsoltak" - folytatja a szélső ", a csapat összeállt, jelenleg a hatodik helyen áll, így aztán az edzőnknek nincs oka az összeállításon változtatni. Legfeljebb sérülések vagy sárga lapok esetén, így pedig azért van némi esélyem, hogy újra csapatba kerüljek. Nem adom fel, már csak azért sem, mert május 12-én Rotterdamban, az Ajax elleni kupadöntőn nem csak néző szeretnék lenni."

Ami a válogatottságot illeti, arra nem is gondol, legfeljebb ilyenkor, amikor valakivel játszik a csapat. "A válogatottság legalább annyira távoli valami számomra" - magyarázza ", mint amikor hajdanán, debreceni ifistaként tudtam, hogy létezik egy magyar válogatott, amelyben csoda lenne egyszer, egyetlenegyszer focizni. Most is valahogy így vagyok, s már az boldogsággal tölt el, hogy futhatok, a válogatottság pedig ott van valahol bennem, különösen ilyenkor, amikor játszik a csapat."

A jövőt, a nem is olyan távolit, volt klubjánál, a DVSC-nél képzeli el Dombi Tibor. Szerződése a jövő nyárig még az Utrechthez köti, de már eldöntötte, hogy utána - részben a még mindig gyötrő honvágy miatt is - hazatér.

"Ha szükség van rám Debrecenben, jövök" - ígéri. "Már beszéltem is erről az Izraelben focizó barátommal, Sándor Tamással, s tulajdonképpen elviekben megegyeztünk, hogy mennénk vissza a DVSC-hez. Jó lenne megint ott focizni, érezni a debreceni szurkolók szeretetét, és persze olyan csapatot csinálni, amely megint eljut valamelyik nemzetközi kupába."

Burkovits Ferenc

Korábban:

• Dombi Tibor lábadozik
• A frankfurtiak dicsérik Dombit
• Már csak apróságokon múlik Dombi angliai szerződése

Fórum:

Lehet magyar focistából világsztár?