Társoldalunk:

Győzött a játék (Nyilasi Tibor írása)

Mégis a brazilok. Nem utólag lettem a szurkolójuk, meg lehet nézni, mit írtam a döntő előtt, s most persze nagyon örülök. Úgy érzem, megmenekült a futball. Nem mondom én, hogy az nem futball, amit a németek művelnek, csak egy olyan változata a játéknak, amely kicsit távol áll tőlem.

Ezzel együtt minden elismerésem a német válogatotté, még akkor is, ha meglehetősen könnyű ágon, szinte tisztára söpört úton masírozott be a döntőbe. Mert most, a döntőben is egyszerre léptek játékosai, fegyelmezetten játszotta a maga sótlan futballját, s már-már azt gondolhattuk, hogy csupa-csupa gépember játszik Rudi Völler csapatában, ha Oliver Kahn nem hibázik hatalmasat. De a világ legjobb kapusa - nehéz ilyet kijelenteni, de számomra még mindig ő a legkiválóbb - kiejtette a labdát, s innen akár sima is lehetett volna a döntő, ha nem a német csapat az egyik résztvevő.

És milyen érdekes, a világbajnokság előtt, a csoportmeccsek során mindkét csapat csak botorkált. Furcsa, sőt, megalázó vereségek érték mindkettőt, aztán a tornán már a legelső meccsen látszott, hogy mind a németek, mind a brazilok jó passzban érkeztek a vébére. A németek nyolc góllal kezdtek, a brazilok meg csupán a későbbi bronzérmes törökök ellen izzadtak meg. Írhatnék erre bölcsességet, hogy egy jó csapat akkor játszik jól, amikor szükség van rá. Csak nagyon valószínű, hogy egy jó csapat - és így van ezzel minden rossz is - mindig jól akar játszani. Ám nem mindig sikerül.

Most a braziloknak annyiban sikerült jól játszaniuk, hogy védelmük alig-alig engedte lélegzethez a német támadókat. Ha mégis, akkor ott volt Marcos, aki - a korábbi Kahnhoz hasonlóan - minden védhetőt védett. Az pedig várható volt, hogy a világ legjobb csatárai - hacsak nem válnak görcsössé - valahogy összebarkácsolnak egy gólt. És az elsőt valóban összetákolták, ám a második már szerkesztve volt, egy zseniális Rivaldo-átlépéssel és egy pontos Ronaldo-lövéssel. S nem is mellesleg: milyen az élet? Amit négy éve elvett Ronaldótól, most nagylelkűen visszaadta neki, még kamatot is fizetett gólkirályi cím formájában. Vajon a 33 éves csodakapus, Kahn kaphat-e még valaha kárpótlást a döntőbeli melléfogásáért?

A brazilok ötödször is megérdemelték a kupát, s hálás lehet nekik a világ, hogy minden baljóslat, tudományoskodás, tendencia és tenyésztés ellenére, átmentették a focit az új évszázadba. Változatlanul kibányásszák a tehetségeket a homokból, és szállítják velük nekünk az örömöt. A felszabadult, néha már-már gyermeki örömét a játéknak. Milyen jó lenne még sok-sok, a mostanihoz hasonló világbajnokságot látni, harccal, küzdelemmel, ugyanakkor VIT-hangulattal és focival. Meg persze játékos győztessel a végén.

Ajánlat:

Brazília ötödször világbajnok

Korábban:

Nem hiányzik a könyvespolcáról?

Futball-vb 2002