Társoldalunk:

Pénz és csatár nélkül a Valencia

Nagy volt az öröm a Valencia háza táján a bajnokság végén, hiszen a klub 31 év után tudta ismét elhódítani a bajnoki címet, és különösen az elmúlt két szezon elbukott BL-döntői után jött jól ez a diadal a szurkolók meggyötört lelkének. Úgy tűnik azonban, hogy a klub képtelen tovább erősíteni a játékoskeretét, sőt a bajnokcsapat akár meg is gyengülhet, ami nem valami jó előjel a következő szezon előtt.

Szó, mi szó, a Valencia nem a lendületes támadójátéka miatt nyerte meg a Primera División küzdelmeit; a statisztikusok gyorsan rámutattak, hogy soha ilyen kevés rúgott góllal nem lehetett még bajnoki címet nyerni Spanyolországban. Rafa Benítez együttesének legfőbb problémája az volt, hogy nem rendelkezett egy igazi befejező csatárral, akiben mindig benne van a gól: John Carew hamar kiesett a tréner kegyeiből, Salva sem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, Juan Sánchez és Adrian Ilie pedig végig sérüléssel bajlódott, így a bajnoki hajrában, amolyan "szükségmegoldásként" az eredetileg középpályásnak számító Pablo Aimar és Miguel Ángel Angulo játszott elöl. A klub fő célkitűzése tehát az átigazolási időszakra egy vérbeli támadó megszerzése volt, ám ez eddig nem járt sikerrel.

Pedig állítólag nem sok hiányzott ahhoz, hogy a Valencia még a vébé előtt megszerezze azt a futballistát, aki a World Cup egyik legnagyobb felfedezettje lett. A szenegáli El Hadji Dioufról van szó, akinek a szerződtetése miatt a spanyolok már májusban felvették a kapcsolatot az RC Lensszal, és szinte mindenben sikerült is megegyezniük a feleknek. Ekkor azonban a Liverpool francia mestere, Gerard Houllier is "eszmélt", aki saját elmondása szerint egészen addig azt hitte, hogy Diouf nem eladó. Amikor azonban a Valencia tárgyalásba kezdett a franciákkal, a Liverpool is támadásba lépett, és Houlliernek a kapcsolatait kihasználva sikerült elhappolnia a hispánok elől a támadót.

A Valencia másik kiszemeltje a csatárposztra a brazil Mário Jardel volt, akit már egy évvel korábban is meg akart szerezni a klub, de akkor végül visszalépett a vásárlástól, mert a Galatasaray túl magas árat kért a csatárért. Jardel így a Sporting Lisboához írt alá, és több mint 40 gólt szerezve lett gólkirály Portugáliában. Piaci értéke tehát még tovább nőtt, ám szerződésében szerepelt egy olyan záradék, amelynek alapján június közepéig egy meghatározott összegért (ami tízmillió font körül lehet) elhagyhatja a lisszaboniakat, amennyiben egy spanyol, olasz vagy angol klub ajánlata érkezik. A Valencia azonban túlságosan sokáig várt, a határidő letelt, így most már nehezen képzelhető el, hogy a Sporting elengedné a gólgyárost. A spanyol bajnokcsapat tehát egyelőre még csak egy új focistára tett szert, aki azonban csak a jövő szempontjából tűnik jó befektetésnek. A Stade Rennes húszesztendős jobbhátvédje, Jean-Feli Dorothée minden bizonnyal Curro Torres biztonsági tartalékja lesz.

Sokak szerint a Valencia azért várt olyan sokáig Jardel szerződtetésével, mert a klubnak nincsen elég pénze a transzferhez. A spanyoloknak ezen elmélet szerint csak akkor áll módjukban új focistát igazolni, ha legalább egy sztárjukat eladják. Meg is van a jelölt erre a "feladatra" az argentin Kily González személyében, akit az Internazionale és az FC Barcelona is szeretne megszerezni, de végleges döntés még nem született az ügyben. A játékos ügynöke, Marcelo Lombilla szerint a Valencia elsősorban azért akarja eladni Kilyt, mert anyagi szempontból nem engedheti meg magának a megtartását. "A Valenciának egy dollárja sincsen, a vezetőség azért akarja eladni őt, mert anyagi problémákkal küszködik. Az Internazionale ajánlata azonban nem volt elég jó nekik, attól pedig nagyon félnek, hogy ha a játékos a Barca futballistája lesz, akkor a szurkolók elégedetlenek lesznek" - jelentette ki a menedzser.

A milánói egyesület a hírek szerint nemcsak pénzzel, hanem játékosokkal is akart fizetni Kily Gonzálezért, ami a Valenciának nem felelt meg, az Inter viszont a spanyolok által kért 15 millió fontos összeget tartotta túl nagynak. A fekete-kékek elnöke, Massimo Moratti ki is jelentette, hogy kiszálltak az argentin sztárért folytatott versenyből, de pár nappal később a klub sportigazgatója, Gabriele Oriali elárulta, hogy még mindig nem tettek le a focista megszerzéséről. Lehetséges, hogy a Valencia vezetői is rájöttek: még mindig jobban járnak akkor, ha valamivel kevesebb pénzért adják el az argentint az Internek, mint ha a Barcelonához szerződne, hiszen ez utóbbit a drukkerek nehezen fogadnák el.

Annál is inkább, mert a Mestalla-stadion egy másik korábbi nagy kedvence, Gaizka Mendieta szinte biztosan a katalánok játékosa lesz. Az egykori csapatkapitányt tavaly ugyan az olasz Laziónak adták el, de a Serie A-ban nem nagyon ment neki a játék, s a római egyesület szívesen megszabadulna a focistától, akinek fizetése az egyik legmagasabb a klubnál. A Barca meg is egyezett a Lazióval, egyelőre egy évre kölcsönbe érkezhet a katalán klubhoz a válogatott játékos. A transzfert az olasz lapok már kész tényként kezelik, és valószínűleg csak azért nem tekinthető véglegesnek a dolog, mert Mendieta a világbajnokság miatt még nem tudta odakanyarítani a nevét a szerződésre. A Valencia anyagilag mindenesetre mindenképpen jól jönne ki a dologból, hiszen egykoron olyan kikötéssel adta el a középpályást a Laziónak, hogy amennyiben a focista két éven belül visszakerül Spanyolországba, akkor a rómaiaknak hatmillió fontos fájdalomdíjat kell fizetniük.