Edzőváltás Rennes-ben

A francia pontvadászatban egészen mostanáig, azaz a tizedik fordulóig kellett várni arra, hogy megtörténjen az első edzőcsere, és egyáltalán nem jelentett meglepetést, hogy a Rennes vezetősége útilaput kötött a tréner, Philippe Bergeroo talpa alá. A breton egyesület ugyanis tíz játéknap alatt mindössze egy mérkőzést tudott megnyerni, az utolsó helyen áll a tabellán, ami igen csak szerény teljesítmény az eredeti célkitűzésekhez képest, amelyek a nemzetközi kupaszereplés kivívását sem tartották lehetetlennek.

Rennes-ben a szurkolóknak meglehetősen változatos élményeik lehettek az elmúlt években, hiszen a csapat hol kitűnően szerepel a bajnokságban (az 1998-99-es pontvadászatban például ötödik lett a csapat), hol pedig éppen hogy csak megőrizte élvonalbeli tagságát (egy évvel az ötödik hely után a 13. pozícióban végzett a gárda).

A legutóbbi pontvadászat a rosszabbak közé tartozott, hiszen a csapat végül csak a 12. lett, márpedig egy évvel korábban a szakembert, Paul le Guent azért menesztették, mert "csak" hatodik lett az együttessel. Nem volt csoda tehát, hogy a nyáron leváltották a szakvezetőt, Christian Gourcuffot, akinek a helyére a PSG volt mestere, Philippe Bergeroo került. Az új trénerhez pedig új futballisták is dukáltak, és a Rennes játékoskerete alaposan kicserélődött, ráadásul nemzetközileg is ismert focisták érkeztek, akiknek nagy része tagjai hazájuk válogatottjának: a cseh Petr Cech, a bolgár Georgi Ivanov, az uruguayi Andrés Fleurquín és az argentin Gabriel Loeschbor.

Papíron tehát minden adott volt ahhoz, hogy a bretonok javítsanak korábbi helyezésükön, és stabilizálják magukat a középmezőny elején, vagy akár az élmezőny alján. Ehhez képest az első négy fordulóban a csapatnak nem hogy nyernie nem sikerült, de pontot is csak egy alkalommal szerzett, arról nem is beszélve, hogy az ellenfelek kapuját is egyszer tudta bevenni.

Ráadásul a klub sorsolása egyáltalán nem volt nehéznek mondható, hiszen a francia élvonal élcsapatai közül e négy játéknapon csak eggyel, az Olympique Marseille-jel találkozott. Különösen fájó volt viszont a Guingamptól elszenvedett 3-0-s zakó, mivel a másik bretagne-i gárda edzője nem más, mint Bertrand Marchand, aki az előző szezonban még a Rennes-nél dolgozott, mint pályaedző, ráadásul a Guingamp harmadik találatát az a Cristophe le Roux szerezte, akit Marchand-dal együtt küldtek a klubtól. Meglehet, ha mindketten maradnak, akkor a rennes-iek sorsa is másként alakult volna.

Ezen az első négy találkozón még mind a négy "sztárigazolás", azaz Cech, Loeschbor, Fleurquín és Ivanov is a kezdő tizenegyben szerepelt, nem játszott viszont a csapat egyik legtehetségesebb futballistájának számító Julian Escudé, akit az átigazolási időszak utolsó napjaiban a Manchester United csábított. Az utánpótlás-válogatott védő maga is szívesen szerződött volna a Vörös Ördögökhöz (ki ne tenne így), ám a Rennes vezetősége ezt nem tette számára lehetővé, mivel nem tudott megegyezni az angolokkal, sőt, mivel Escudé az elnökség tudta nélkül kezdett tárgyalni Alex Fergusonnal, ki is zárták az első csapat keretéből.

A rossz eredmények hatására azonban a vezetőség hamar meggondolta magát, és mivel az első győzelem csak nem akart megérkezni, "megbocsátottak" a fiatal labdarúgónak, aki szeptember közepétől már megint az első csapattal edzhetett, és a nyolcadik fordulóban a Nantes ellen (a szezon során először) pályára is léphetett a francia élvonalban, sőt, rögtön a kezdő tizenegyben találta magát.

És láss csodát: a Rennes a Kanárik ellen megszerezte az első győzelmét ebben a szezonban. Nem csak Escudé jelenléte jelentette az egyetlen érdekességet ezen a találkozón a bretonok kezdő csapatában: a gárdában a nyári "sztárigazolások" közül egyedül a kapus, Petr Cech játszott, a többiek csak a kispadon, vagy ott sem kaptak helyet. Bergeroo tehát úgy döntött, hogy inkább azokra a futballistákra számít, akik már az előző idényben is a csapat tagjai voltak, bár Ivanovnak a következő két fordulóban sikerült visszaverekednie magát az együttesbe.

És bár a Nantes elleni találkozót követő két meccsen a Rennes mindkétszer vereséget szenvedett, de a teljesítményjavulás jól látható volt, hiszen e két találkozón két élcsapat, a Monaco és a Lyon volt az ellenfél, és a bretonok mindkét gárdától csak egy góllal kaptak ki.

A tabella alapján tehát nem, de az utóbbi hetek javuló tendenciája alapján mindenképpen meglepetést jelentett az, hogy október 14-én, hétfőn Bergeroo megkapta felmondólevelét. A szakember annak rendje s módja szerint még levezényelte a napi tréninget, majd amikor az elnöki irodába hívták, minden bizonnyal azt gondolta, hogy a hét végi, Sedan elleni bajnokiról akarnak vele beszélni. Azonban nem így történt: elmondták neki, hogy nem tartanak igényt további munkájára. A döntést ráadásul valószínűleg nem egyik pillanatról a másikra hozták meg, mert a klub rögtön bejelentette, hogy az új tréner a bosnyák Vahid Halilhodzic lesz.

A szakember az elmúlt három szezonban a Lille gárdáját irányította, nem is akárhogyan: a klubot a másodosztályból egészen a Bajnokok Ligájáig vezette. A nyáron távozott Lille-ből, és bár kapcsolatba hozták több külföldi egyesülettel, így az Olympiakosszal is, de eddig nem talált magának új állást. Halilhodzic kinevezése minden bizonnyal a Rennes új sportigazgatójának, Pierre Dréossinak az ötlete volt, aki az elmúlt években éppen a Lille-nél dolgozott hasonló beosztásban. Akkor ugyan sokat cikkeztek arról, hogy nem jön valami jól ki Halilhodzsiccsal, ugyanakkor Dréossi nagyon jól tudta: a bosnyáknál jobb szakembert nem nagyon tudna találni.