Társoldalunk:

Remekelnek az 1860 München csatárai

Arra a kérdésre, hogy a Bundesligában melyik klub rendelkezik a legeredményesebb támadóduóval, a legtöbben a Bayern Münchent vagy a Borussia Dortmundot válaszolnák, ám az Élber-Pizarro és a Koller-Éwerthon párosnál is van jobb. Ez pedig nem más, mint az 1860 München csatárkettőse, amelyet Benjamin Lauth és Markus Schroth alkot. Ők ketten eddig már húsz gólt hoztak össze, és jelentős szerepük van abban, hogy az Oroszlánok versenyben vannak az UEFA-kupás helyekért.

Az idei szezon mindenképpen újdonságot jelentett a klub életében, hiszen kilenc esztendő után először fordult elő, hogy nem Werner Lorant készítette fel a gárdát a bajnokságra. Az ősz hajú mester utódja Peter Pacult lett, aki még az előző idény közben vette át a csapat irányítását, de az igazi próbatételnek a jelenlegi bajnokság ígérkezett, hiszen most már a saját szájíze szerint alakíthatta a játékoskeretet, és nem hivatkozhatott arra, hogy olyan futballistákkal kell dolgoznia, akiket nem ő választott ki.

Pacult elsősorban a hátsó alakzatot szerette volna megerősíteni, hiszen a müncheniek az előző szezonban rendkívül sok gólt kaptak, és elsősorban emiatt nem tudtak előkelőbb helyen végezni. A nyári igazolások közül hárman is a védelembe érkeztek, de a tréner nemcsak személyi változásokat tervezett ebben a csapatrészben, hanem a taktikai felállást is modernizálni szerette volna. Az elmúlt időszakban ugyanis az Oroszlánok az esetek többségében a három hátvédes rendszert alkalmazták, ráadásul úgy, hogy egy söprögető mellett két emberfogó futballozott.

Pacult ezt mindenképpen szerette volna a négy hátvédes területvédekezésre felcserélni, igaz, nem hűbelebalázs módjára, hanem fokozatosan bevezetve, és nem görcsösen ragaszkodva hozzá. "Nem szeretem, amikor a labdarúgást, amely egy rendkívül összetett játék, ilyen szisztémákkal írják le. Szerintem az az ideális, ha a csapat mozgása folyamatos, és nincsenek kötött pozíciók" - jelentette ki a szakember, és ehhez tartotta is magát.

Jó néhány futballista ennek megfelelően teljesen új szerepkört kapott, ám Pacultnak majd mindegyik újítása bejött. A csapatkapitány Marco Kurz például korábban szinte mindig emberfogót játszott, amolyan "romboló" volt a csapaton belül, ám az új tréner valamivel konstruktívabb feladatot adott neki, és a középpályán vette számításba, amit Kurz remekül oldott meg.

A bajnokság közben előfordult, hogy az alapjában véve középcsatárnak számító Davor Suker a középpálya bal oldalán kapott lehetőséget, a veterán középpályás, Thomas Hässler két mérkőzés erejéig a középhátvéd pozíciójában szerepelt.

A legváratlanabb húzás azonban minden bizonnyal az volt Pacult részéről, hogy a korábban tipikus vonalszélsőnek tartott Harald Cernyt a középpályáról a jobbhátvéd pozíciójába vonta vissza. "Harald így is rengeteget tör előre, beadásai ugyanúgy nagy veszélyt jelentenek, gyorsaságának köszönhetően azonban hátul szinte senki nem tud elmenni mellette" - magyarázta döntését a tréner.

A sikerekhez persze mindez még nem lett volna elég, a jó eredményekhez az is kellett, hogy néhány játékos élete legjobb formájában futballozzon. Elsőként a kapust, Simon Jentzschet kell kiemelni, akit lassan már a válogatottba követelnek Németországban, és Kahn lehetséges utódjaként emlegetik. A Bayern portásához hasonlóan ő is Karlsruhéből került Münchenbe, és az őszi szezonban a Bundesliga legjobb hálóőre volt a Kicker átlagosztályzatai alapján.

Egy másik volt karlsruhei, a csatár Markus Schroth is sokat tett azért, hogy az Oroszlánok versenyben legyenek az UEFA-kupás helyezésekért, hiszen ő is élete legjobb formájában futballozik, már tizenegy gólnál tart - születésnapját például mesterhármassal ünnepelte a Hansa Rostock ellen. A klub a télen mindkettőjükkel szerződést hosszabbított, és ugyanezt tette az idény legnagyobb felfedezettjével, Benjamin Lauthtal is.

A saját nevelésű támadó a nyáron kapta meg az első profiszerződését, de fél év alatt nemcsak az 1860 München kezdő tizenegyébe játszotta be magát, hanem a válogatotthoz is közel került, arról nem is beszélve, hogy több élcsapat is szerette volna leigazolni. A fiatal támadó azonban egyelőre nem akar távozni a müncheniektől, és ha a klub kvalifikálja magát a nemzetközi porondra - márpedig erre minden esély meg is van -, akkor valóban nem sok értelme lenne annak, hogy elhagyja az 1860-at.

Miközben a pályán a gárda egyre jobban szerepel, a klub vezetősége is átalakuláson megy keresztül. A korábbi mindenható elnök, Karl-Heinz Wildmoser 2004-ig ugyan még az egyesület élén marad, de a napi feladatokat máris átadta a sportigazgató Dirk Dufnernek, illetve saját fiának, ifjabb Karl-Heinz Wildmosernek, aki ügyvezető igazgatóként tevékenykedik.

KAPCSOLÓDÓ CIKK