Vágólapra másolva!
A keddi FTC-DVSC (2-1) labdarúgó Magyar Kupa-döntő után Szűcs Lajos potyagólja a ferencvárosi szurkolókat sokkolta, akárcsak a kapust, a debreceni tábor viszont a boldogságban úszott és rendre gúnyosan felmorajlott, amikor a hálóőr felé tartott a labda. A Puskás-stadion lelátóin szűkebb szakmai berkekben gyakran hangzott el, hogy ilyen otromba öngólt csak a legnagyobbak követhetnek el, továbbá újfent bebizonyosodott, kártyavárposzt a kapusoké.

Egyetlen hibájuk elegendő lehet ugyanis ahhoz, hogy tucatnyi bravúr váljék semmivé. Tököli két látványos gólja aztán megmentette a ferencvárosi hálóőrt a lelki gyötrelmektől, ám Szűcs hozott már annyi meccset a Fradinak, hogy egyszer őt is kisegítsék a társak. A ferencvárosi cerberus viszont egy pillanatig sem keresett mentséget a bakira.

"Rettenetes érzés volt látni, amint vánszorog a labda a jobb alsó sarokba" - vágott a közepébe Szűcs Lajos. "Noha rutinosnak számítok a sportágban, azért tanulságként újra megjegyezhettem, hogy veszélyes szakma a miénk, mert addigi produkciónk egyetlen bakival összeomolhat, no meg ismét bebizonyosodott, mindig az első gondolat a legjobb. Amikor ugyanis Vukmir szükséghelyzetben, tőlem kérve segítséget hazaadta a labdát, egyből ki akartam rúgni azt, ám láttam, hogy a debreceni csatár nem támad meg, s gondoltam, inkább lekezelem. Bár ne tettem volna, hiszen a bizonytalanság miatt a bal sarkamról lecsorgott a labda, s a tehetetlenségtől majdnem megőrültem, amikor azt a hálóból kellett kivennem. Szégyelltem magam cefetül, s hallottam a debreceni tábor gúnyolódását is, amikor a későbbiekben csak gurult felém a labda.

- Ilyenkor mi segít inkább: ha a szünetben meg sem említik az esetet, vagy ha épp emiatt fogadkoznak a társak?
- Nekem szerencsém volt, mert a közönség, az edzőm, a csapattársaim segítségével úgy mentem ki a második félidőre, mintha mi sem történt volna. Kapusedzőm, Józsa Miklós, akinek különben is sokat köszönhetek, a kupadöntő szünetében elmondta, hogy 1991-ben, ugyancsak a Debrecen ellen hasonló "potyát" szedett össze, amikor Pintér Attila hazaadása átpattant a lábán és a hálóba csorgott, a csapat azonban megfordította az eredményt, és 3-2-re megnyerte a Fradi a bajnokit. A jelek szerint ebben is követtem kapusmesteremet, mindenesetre az esetet Lipcsei Peti is megerősítette, aki azon a meccsen szintén játszott. Garami József higgadtsága pedig egyenesen pedagógiai remekmű volt, neki is köszönhető, hogy a második játékrészben nem pánikoltunk be.

- Felkészült arra, hogy azért sokáig zrikálják még a potyagól miatt?
- Nem kell felkészülnöm rá, mert folyamatosan poénkodnak a srácok. Mondják például, hogy három gólt is lőttünk, így teljesen megérdemelt a sikerünk, de komolyra fordítva a szót, meggyőződésem, a mai magyar mezőnyben ezt a meccset csak a mostani Fradi tudta megfordítani. Hihetetlenül egységes gárda a miénk, remek közönségünkkel együtt pedig csodákra is képesek vagyunk, amit a kupafináléban is bizonyítottunk. Most már én is nevetek a horrorisztikus öngólomon, s szinte hihetetlen, hogy az ügyetlenségem dacára is mennyire éltetett a publikum a lefújás után. Azt hiszem, ez is a legendás ferencvárosi összetartozást jelzi.

A trófea elnyerését követően a zöld-fehér vezetők is újabb eredményt könyvelhettek el, hiszen sikerült péntekről szombatra (18 óra, m2) áttetetniük az MTK elleni örökrangadót, persze ehhez a kék-fehér klub elöljáróinak beleegyezése is szükségeltetett.

Bánki József

A keddi kupadöntő után a debreceniek körében érthető volt a letörtség, a harsányan buzdító, mintegy négyezres Loki-tábor szomorúan készülődött a 200 kilométeres hazaútra, majd a DVSC vezetősége másnap tiltakozott is a szurkolóikat ért atrocitások miatt. A rendezési hiányosságok, valamint a szurkolókat ért erkölcsi és anyagi károk okán a hajdúsági klub hivatalos tiltakozást nyújtott be, mivel a ferencvárosi szimpatizánsok többször is provokálták és megtámadták a DVSC drukkereit szállító buszokat, s sérüléseket, illetve a járművekben kárt okoztak.

A szövetség levélben kérte az Országos Rendőr-főkapitányság illetékeseit, hogy vizsgálják ki az összecsapás előtt történteket. Garázdaság, illetve rongálás miatt hét személyt állítottak elő. A szurkolókkal együtt a játékosok is elkeseredetten öltözködtek a kupafinálé után, Szentes Lázár vezetőedző pedig szemmel láthatóan elégedetlen volt. A DVSC vezetőedzője őszinteségéről, következetességéről híres, amiben mi sem csalatkozhattunk, hiszen beszélgetésünk során a tréner nem a külső körülményekben kereste a hibát. Oka ugyan lehetett volna a keserűségre, elvégre győri játékosként egy, edzőként immáron két kupadöntőben - tavaly a Haladással és most a DVSC-vel - volt a vesztes oldalon.

- A Győr centereként ön sorra nyerte a bajnoki címeket, majd évek múltán Portugáliában profiskodott. Nagyobb csinnadratta veszi körül az ibériai kupadöntőt, mint a magyart?
- Nem abban van a nagy differencia, hiszen a kupafinálét Portugáliában is színes külsőségek közepette rendezik, akárcsak nálunk. Ez teljesen normális állapot, elvégre ez mindenkor egyszeri, és megismételhetetlen fellépés a csapatok számára.

- A döntő előtti elégedetlenségét a rossz helyszínválasztás indokolta?
- Az is, de nem csak az. Egyértelműen lehetett volna olyan stadiont találni, ami az esélyegyenlőséget jobban biztosítja, de ezen kívül én az időponttal sem voltam kibékülve. Engem nem érdekel a Bajnokok Ligája, sem más nemzetközi mérkőzés, ami miatt - no meg a tévéközvetítés okán - kánikulában kellett a játékosoknak pályára lépniük, én a csapatomért felelek. Meg különben is, a magyar kupadöntőt nem más programokhoz igazítsuk, annak eleve meg kell, hogy legyen a rangja. Ezért azt mondom, rossz időpontban és rossz helyszínen zajlott ez a kupadöntő, de gyorsan hozzáteszem, nem ezért veszítettünk.

- Ön miben látta a vereség okát?
- Abban, hogy jobb volt a Ferencváros. Mi gyengén futballoztunk, a gyors embereinket semlegesítették, rájuk külön őrzőket állítottak, ez által kipukkadtunk, mint a lufi.

- Jóllehet, a finálé előtt három nappal, lényegesen jobb produkciót nyújtva, 1-1-re végeztek a Fradi elleni bajnokin odahaza, mégis azt mondta, a döntőben egészen mást játszanak majd. Gondolom, nem erre a teljesítményre gondolt, legalábbis némi meglepetést keltett, hogy a gólerős Sumudicát és Bajzátot a kispadra ültette, s vérbeli csatárként csupán Iliét jelölte a kezdőbe.
- Persze, hogy nem erre gondoltam, és magam is elégedetlen vagyok a látottakkal, de egyszerűen nem választhattunk más taktikát. Nem adhattunk még nagyobb területet a Fradi játékosainak. Sajnos a robbanékony Tököli így is eldöntötte a kupa sorsát, pedig igyekeztünk végig kontrollálni őt, és a társait is.

- Nem érzi sorsszerűnek, hogy a Magyar Kupában játékosként, majd edzőként sem sikerült még a feje fölé emelni a serleget?
- Akár annak is tarthatnám magam, mivel eddig ez volt megírva nekem a futballban. Ugyanakkor a kupakudarcok mellett azért a pályán, később pedig a kispadon sok sikert is megéltem a sportágban. Vagyis nem érzem magam vesztes típusnak.

Bánki József

A Loki edzője szerint főleg a hőség miatt kaptak ki/sport/magyarfoci/20030506debrecenftc.html?pIdx=2