Vágólapra másolva!
Néhány kérdés eldőlt a hét végén a Borsodi Ligában, de a legfontosabb válasz még mindig várat magára. Kiderült, hogy a Dunaferr mellett a Kispest-Honvéd esik ki az élvonalból, és hogy a Debrecen indulhat az UEFA-kupában. Mivel az MTK és a Fradi is győzött, az arany-, az ezüst-, továbbá a bronzérem sorsa azonban csak az utolsó fordulóban dől el. Ami pedig a külföldet illeti: Buzsáky Ákos UEFA-kupát nyert, Bódog Tamásnak már megint nem sikerült, és magyar kapusra vetette ki a hálóját a Manchester United.

Tim Howard (New Jersey MetroStars): Ha valaki pár nappal ezelőtt azt mondja, hogy magyar kapus szerződtetését fontolgatja a Manchester United, a szurkolók többsége minden bizonnyal elégedetten csettintett volna, hogy lám, végre egy igazi európai élklub is belátta, hogy ha más poszton nem is vagyunk piacképesek, kapusaink igenis felveszik a versenyt a világ elitjével, hiszen Bartheznél több potyagólt valószínűleg Király, Babos vagy Szűcs sem kaphat egy szezonban. Arra viszont kevesen gondoltak volna, hogy a magyar kapus egy bizonyos Tim Howard lesz. A kettős állampolgárságú, magyar származású hatszoros amerikai válogatott hálóőr a New Jersey MetroStars csapatából igazolhat Manchesterbe.

Bódog Tamás (FSV Mainz): Mintha el lenne átkozva. A szorgalmas és megbízható védő számára ugyanis mindig közbejön valamilyen akadály, amikor fontos fordulatot vehetne a pályafutása. Tavaly ilyenkor az utolsó fordulóban bukta el Bundesliga I-be való felkerülést a Mainz csapatával, majd pár nappal később, amikor hosszú várakozás után végre visszakerült a magyar válogatottba, a horvátok elleni barátságos mérkőzésen a bokáját törte. Nyolc hónap kihagyás következett, de Bódog a bajnokság hajrájára visszatért, és újra a feljutásért küzdhetett a Mainzcal. A történelem azonban megismételte önmagát, és Bódogék a hét végén egyetlen góllal megint lemaradtak az élvonalról. A hátvéd már csak azzal vigasztalódhat, hogy az [origo] csapatán kívül Gellei Imre Eb-selejtezőkre készülő keretébe is bekerült.

Szamosi Tamás (Zalaegerszeg): Noha technikai repertoárja nem a legszélesebb, de határozott védőjátékán kívül lendületes felfutásaival a támadójátékot is hatékonyan segíti Szamosi Tamás. Szombaton a Kispest zalaegerszegi "hattyúdalán" kétszer is pazar labdával hozta gólhelyzetbe jó barátját, Kenesei Krisztiánt, aki élt is a lehetőségekkel.

Madar Csaba (MTK): A középpályást a szezon nagy részében jól elfelejtették a Hungária körúton, nem csoda, hogy Madar a télen kis híján a Bozsik-stadionba tette át a székhelyét. Ma már bizonyára áldja a sorsot, hogy nem vetette Kispestre, hiszen a Honvéd kiesett, Madar viszont az MTK-t sújtó sérüléshullám miatt visszakerült a kékek kezdő csapatába, és fokozatosan formába is lendült - a Siófok ellen már a csapat egyik legjobbja volt.

Illés Béla (MTK): Érdekes lenne megtudni, vajon hányadik helyig jutott volna a bajnoki címért harcoló MTK jellegzetes frizurájú játékmestere nélkül. Az egész szezonban ugyanis nagyon kevés olyan kék-fehér győzelem akadt, amelyet nem Illés hozott volna a csapatnak. Így volt ez szombaton a Siófok ellen is - egy gól és két gólpassz volt Illés mérlege.

Lengyel Ferenc (Dunaferr): Gyakorlatilag két éve napirenden van a középpályás visszavonulása, de akinek a játék a mindene, az csak igen nehezen tud lemondani róla. Lengyel Ferenc még akkor is folytatta, amikor csapatát már a tavaszi rajt előtt bukásra ítélték az anyagi körülmények. Elvállalta, hogy 37 éves fejjel a beáll a juniorok közé, és játszik még egy idényt - vezérletével a dunaújvárosiak ha NB I-es tagságukat nem is, a becsületüket mindenképpen megőrizték. Lengyel most befejezi, és utolsó hazai meccsén góllal búcsúzott a közönségétől. Játéktudása, alázata és klubhűsége példa lehet minden fiatal labdarúgó számára.

Buzsáky Ákos (FC Porto): Szerda óta UEFA-kupa-győztesnek mondhatja magát, s bár lehet fanyalogni, hogy a pályán még véletlenül sem tűnt fel, csak a éremosztásnál volt jelen Buzsáky Ákos, mégis elmondható, a magyar labdarúgók közül jelenleg az ő klubja a legnívósabb. Ráadásul úgy tűnik, szép lassan talán tűzközelbe kerül. A hét végi, Braga elleni bajnokit ugyanis végigjátszotta, és egyáltalán nem okozott csalódást.

Böőr Zoltán (Debrecen): Sorozatban harmadszor kerül be összeállításunkba a debreceniek üdvöskéje, aki az Újpest ellen ismét eredményes volt, így az utóbbi három fordulóban már négy találat fűződik a nevéhez. Nemcsak neki, a Lokinak is remekül megy mostanában, Szentes Lázár csapata szombati győzelmével már biztosan indulhat az UEFA-kupában, s ha együtt marad a jelenlegi gárda, jövőre akár a bajnoki címért is versenyben lehet.

Kenesei Krisztián (Zalaegerszeg): Szombati mesterhármasával nagy lépét tett a gólkirályi cím felé a ZTE centere, akinek két találat az előnye Illés Bélával szemben az utolsó forduló előtt. (Más kérdés, hogy nem lenne-e igazságosabb külön gólkirályt hirdetni az alsó-, illetve felsőházban, hiszen meglehet, hogy a Dunaferr ellen könnyebb dolga van egy támadónak, mint mondjuk a Fradi véelmével szemben.) Kenő még mindig fiatal, és ahogy ő is mondja, megérett az idő arra, hogy külföldön is szerencsét próbáljon.

Tököli Attila (Ferencváros): Négy bajnoki forduló óta nem szerzett gólt a Fradi, szombaton azonban megtört a jég, és Tököli duplájával elhozta Győrből a három pontot a listavezető. A Ferencváros így már csak elveszíteni tudja a bajnokságot, hiszen nem kell mást tennie, mint pénteken hazai pályán legyőzni a Debrecent, és akkor az Újpest-MTK eredményétől függetlenül kezdődhet az ünneplés az Üllői úton.

Tóth György (Békéscsaba): Pénteken megtörtént, amire csak nagyon kevesen számítottak - eldőlt, hogy bentmarad a Békéscsaba. A viharsarkiak soproni győzelme - figyelembe véve a klub anyagi forrásait és játékosállományát - akkor is nagy eredmény, ha óriási szerencsével, valamint az ellenfél idei legrosszabb játéka mellett érték el. Tóth György kétszer volt eredményes a második félidőben, ami szintén igen jó arány ahhoz képest, hogy a vendégek a szünet után nem sokkal többször tették tiszteletüket a soproni térfélen.