Társoldalunk:

Nem lesznek túlfizetve focistáink az EU-ban

Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz elkerülhetetlenül változásokat hoz, új mozgásokat indít el a honi sportéletben is. Ma még egzakt módon nem írhatók körül, legfeljebb részben prognosztizálhatóak a várható fejlemények, de az bizonyos - és ebben a szakemberek is egyetértenek -, hogy nem múlhat el hatástalanul, következmények nélkül, fejleményektől mentesen a 2004-es belépés az EU-ba a versenysport szférájában sem.

A kérdés már csak az, több más mellett persze, hogy milyen irányú elmozdulásokra számíthatnak, vagy akár személyesen milyen lépésekre szánhatják rá magukat a sportpiac szereplői. Például a labdarúgók, az egykor volt népszerűségének ma már legfeljebb a töredékét őrző magyar futball jelenlegi képviselői.

"A változások, ha eróziót nem idéznek is elő, bizonyos átrendeződést és főképpen tisztább viszonyokat igenis eredményezhetnek a magyar labdarúgásban" - erősítette meg Köpf Károly, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium versenysportért felelős helyettes államtitkára. "A számlázás megszűntétől, attól, hogy immár munkaviszonyban kell majd alkalmazni a labdarúgót, még nem várható gyökeres változás, de az igen, hogy a teljesítmények, az értékek a helyükre kerülnek, nem lesznek túlfizetett, teljesítmény nélküli focisták, mert a klubnak egyszerűen már nem fogja megérni" - tette hozzá Köpf Károly, aki szerint a távozók egy részét esetleg felszippanthatja például Burgenland, a szomszédos osztrák bajnokság sokadik vonala, ahol a kisebb klubok részéről még akad kereslet magyar futballista iránt, akinek még mindig jobban megérheti a "sógoréknál" alacsonyabb osztályban kergetni a labdát, mint idehaza a "számlairtás" utáni viszonyok közepette. Elképzelhető, hogy a távozók helyét az olcsóbb munkaerőként megjelenő román, ukrán labdarúgók foglalják majd el.

Mivel a mozgásszabadság EU-s polgárként eleve megnő, nyilvánvalóan beindul egyfajta keletről nyugatra tartó, valamiféle modern "népvándorlás", de korántsem holmi futballista migráció formájában, hiszen tömegével a jövőben sem lesznek a mostaninál kelendőbbek a magyar labdarúgók, sőt... Ám ahogyan a legjobb, legtehetségesebb, meg tán legszerencsésebb - mert adott esetben a focipiacon tényleg otthonos játékosügynökbe botló - magyarok korábban is tudtak találni az uniós kereteken belüli bajnokságban is csapatot maguknak (megemlítendő például a Bundesligában, a kontinentális elitbajnokságba tartozó német élvonalban foglalkoztatott válogatottak, Király Gábor, Dárdai Pál, Lisztes Krisztián vagy a holland első osztályban eddig idegenlégiósként, 2004-től pedig már egyenrangú EU-s futballpolgárként alkalmazandó Fehér Csaba, Babos Gábor, Pető Tamás neve), úgy a piacképes magyar focisták ezután elvben még könnyebben mehetnek, s nem csupán a fogadókészség megnövekedése okán.

Mert aki kelendő, esetleg azért is veszi majd még inkább nyugatabbra az irányt, mert maga is hasznosítani akarja, aktív sportolói karrierjének lezárása után kamatoztathatja az európai uniós viszonyok közepette felértékelődő és másutt jobban megszerezhető, netán értékesebb tudást. S nem is feltétlenül a futballal összefüggő ismeretek elsajátításáról van szó, hanem más jellegű tanulmányokhoz kapcsolódó mozgásról. Például felértékelődhet az egyetemi sport, a felsőfokú iskolák kinti elvégzésének jelentősége, ahogyan az jó pár esztendeje megfigyelhető például a magyar-amerikai "vizes" viszonylatban.

Elegendő a tengerentúl manapság már tucatszámra fellelhető magyar úszókra gondolni, akik a legkülönbözőbb egyesült államokbeli tanintézményekben szereznek különféle képesítéseket, miközben ösztöndíjasként az adott egyetem dicsőségére - és persze a magukéra is - nemzetközi szintű produkciókkal rukkolnak elő, s nem kizárólag csak az egyetemi szintű versenyeken.

De említhetők eleve (nyugat-)európai példák is, hiszen kézilabdások, kosarasok, vízilabdázók - amellett edzők is, így a kajak-kenu, a vívás jeles magyar szakemberei - szegődtek el, mert volt irántuk kereslet, az öreg kontinens különböző országaiba, Németországtól Spanyolországig, Franciaországtól Olaszországig igen sokfelé. Hangsúlyozandó azonban újfent: a valóban piacképesek, még akkor is, ha az EU-ban úgy általában is megnőnek a csatlakozás nyomán az elhelyezkedési lehetőségek, a szaktudás megléte mellett kellő nyelvismeret birtokában különösképpen.

A magyar futballisták mozgását befolyásolhatja, mi több: bizonyosan fogja is az, hogy a sportágban idehaza immár nagyon komoly formában felmerült a nyílt bajnoki rendszer bevezetésének szándéka. Ami annyit tesz, hogy "helyből" csökkenni fog a profiként foglalkoztatott focisták száma, és afféle kevert alakulatok, a hivatásos státusúakból és az amatőrökből álló vegyes csapatok váltják fel az eddigi "vérprofik" alkotta együtteseket. Már csak azért is ez a várható fejlődési irány, mert az állam fokozatosan kivonul a magyar labdarúgásból, a következő három évben szép lassan megszűnik a honi foci rengeteg központi pénzt elnyelő, huzamos ideje nyomasztó jellegzetessége, s véget vetnek az úgynevezett számlás módinak is. Vagyis a jövőben nem lesz már lehetősége majd a labdarúgónak, hogy egyéni vállalkozóként számlát adjon, s így vegye fel sok esetben még mindig nagyon magas, és többnyire érdemi ellenérték szolgáltatása nélküli fizetését klubjától.

Az EU felé tartva egyértelműen felerősödni látszik a piaci törvények érvényesülése a profinak nevezett magyar labdarúgósportban is, ahol a meglévő anomáliákra jellemző példaként emlegetik a magyaros ékszerdoboz jellegűnek szánt újpesti stadiont, amelynek - az állam szempontjából - a fenntartása évi 80 millió forintba kerül, ehhez képest az e kiadást ellensúlyozó büdzsébevételek a jelentős summának csupán a töredékét érik el, vagyis ráfizetés a javából. És ez csupán egyetlen (teher)tétel az országgal együtt ugyancsak az Európai Unióba készülő (?) magyar profi futball háza tájáról...

KAPCSOLÓDÓ CIKK