Vágólapra másolva!
Az Atlético Madrid együttese az előző szezonban újoncként szerepelt a Primera Divisiónban, és bár sokáig versenyben volt a nemzetközi kupaszereplést érő helyekért, gyenge hajrája miatt végül "csak" a 12. lett. A fővárosi egyesületnél a múltban az ilyen, várakozáson aluli szereplést szinte mindig edzőcsere követte, köszönhetően az egyesület extravagáns elnökének, Jesús Gil y Gilnek. Nos a trénerváltás most sem maradt el, és a fél játékoskeret is kicserélődött, pedig már nem Gil ül az elnöki székben.

Mindkét eseményt (az edzőcserét és az elnökváltást) is lehetett sejteni a szezon közben, de nagyobb valószínűsége az utóbbinak volt. Gil y Gilt ugyanis februárban három és fél éves börtönbüntetésre ítélték, ráadásul az alelnök (aki nem volt más, mint a presidente fia) is másfél évet kapott az egyesületnél történt pénzügyi visszaélések miatt. Arról nem is beszélve, hogy Gil y Gil a sportigazgatóval, Paolo Futrével is összekülönbözött, aki még márciusban megvált posztjától, és a presidente és az elnök közötti, korábbi remek kapcsolat is megromlott. A szakvezető, Luis Aragonés még akkor érkezett az Atléticóhoz, amikor az a másodosztályban szerepelt, és első idényében feljuttatta a csapatot, és eleinte az élvonalban is jól szerepelt a gárdával. Gil y Gil ekkor még váltig hangoztatta, hogy Aragonésnél nem létezik jobb edző az Atlético számára, ám amint az eredmények megromlottak, az elnök ismét elővette korábbi, meglehetősen érdes modorát, és élénken kritizálta a játékosokat, ami a trénert is érzékenyen érintette. A veterán edző végül maga döntött úgy, hogy a bajnokság végeztével feláll a kispadról, így biztossá vált, hogy az Atléticónak a nyáron új edzőt kell keresnie.

Gil y Gilnek ebben van tapasztalata, hiszen 1985 óta összesen 37 szakember talpára kötött útilaput, ám most nem neki kellett ezt a feladatot végrehajtania, hiszen a presidente valóban lemondott posztjáról május végén. Utódja a korábbi klubigazgató, Enrique Cerezo lett, de a volt elnök azért az egyesület fő tulajdonosa maradt, vagyis az igazi irányítás továbbra is az ő kezében maradt. Papíron azonban nem ő, hanem Cerezo, illetve az új sportigazgató, az egykori kapus, Toni Múnoz hozta meg a döntést, amely szerint az Atlético szakvezetője a következő idényben Gregorio Manzano lesz, aki az elmúlt négy esztendőben négy különböző egyesületet irányított a Primera Divisónban: 1999 és 2000 között a Valladolid, ezt követően a Racing Santander, majd a Rayo Vallecano és legutóbb az RCD Mallorca mestere volt, és idén elhódította a spanyol kupát a Baleári-szigetiekkel.

Manzano számára a feladat nem lesz egyszerű, hiszen az Atléticónál a célkitűzés nem változotott, az továbbra is a nemzetközi kupaszereplés kiharcolása, de igazán boldogok csak a Bajnokok Ligája-szerepléssel lennének (Gil y Gil legalábbis biztosan így van vele). Igen ám, de a játékoskeret szinte teljesen kicserélődött a nyáron, mivel a rengeteg kölcsönjátékosból senkit sem sikerült megtartani: Demetrio Albertini, José Mari és Fabrizio Coloccini visszatért az AC Milanhoz (amely azonnal tovább is adta őket), Luis Garcíát a Barcelona vásárolta vissza, a kapus Esteban pedig a Real Oviedón keresztül a Sevillába került.

Mindennek megfelelően érkezőkben sem volt hiány, és ez alapján nyugodt szívvel elmondható, hogy az Atlético inkább erősödött, mint gyengült - pedig az átigazolásoknak még koránt sincsen vége. A legelső érkezőről már akkor tudni lehetett, amikor az új edző személye még nem volt köztudott, hiszen a holland Kiki Musampával már június elején megegyeztek. A Málaga bal oldali középpályása az elmúlt években a spanyol élvonal egyik legkiegyensúlyozottabban futballozó balszélsője volt, és potom hárommillió euróért sikerült megszerezni az andalúziaiaktól. A gárda hamarosan tovább erősödött, miután az Atlético megvette a görög AEK Athén csatárát, Demisz Nikolaidiszt, akit először a PSG szemelt ki, ám a párizsiakkal végül nem tudott megegyezni - nem úgy a spanyolokkal, akik egyéves szerződést kötöttek a hellén csatárral.

Úgy látszik, Manzano elsősorban a támadó részlegbe keresett új embereket, mert a következő új szerzemény is ebbe a csapatrészbe érkezett a brazil Rodrigo Fabri személyében. Ő meglehetősen érdekes pályafutást tudhat magáénak, hiszen hat éven keresztül számított a Real Madrid focistájának, anélkül, hogy egyetlen meccset játszott volna a királyi gárdában. A Real ugyanis mindig kölcsönadta őt, és egy szezont Manzano keze alatt is játszott a Real Valladolidban - a szakember minden bizonnyal innen emlékezett rá. Rodrigo csatárként és támadó középpályásként bevethető, a Barcelonától megszerzett Nano viszont egyértelműen szélsőnek számít. A 21 esztendős futballista egykoron az egyik legnagyobb spanyol tehetségnek számított, még 18 éves sem volt, amikor bemutatkozhatott a Barcelona első csapatában, de azóta sohasem kapta meg a bizonyítási lehetőséget a katalánoknál - az előző szezonban a hasonló "előélettel" rendelkező Luis García az Atlético egyik legjobbja volt.

Persze a védekező csapatrészt is meg kellett erősíteni, hiszen innen is távoztak páran, és Manzano természetesen ezt sem hanyagolta el. A védelem tengelyébe Coloccini helyére egy másik argentin, Matías Lequi érkezett a River Plate-től (a 22 éves védőt egyelőre egy évre vették kölcsön), de a legnagyobb fogást az Albertini helyére, a védekező középpályási posztra megszerzett, a változatosság kedvéért ugyancsak argentin Diego Simeone jelentette. Ő ugyanis egykoron már játszott az Atléticóban a kilencvenes évek közepén, 1996-ban tagja volt a duplázó együttesnek, és hatalmas közönségkedvencnek számít a Vicente Calderón-stadionban. A focistát most a Laziótól vették meg, és két évre kötelezte el magát a madridakhoz.

Az Atlético már ezzel a kerettel is bivalyerősnek számított volna, de Manzano még két futballistát mindenképpen meg akar szerezni egykori klubjától, a Mallorcától. Az irányító középpályás Ariel Ibagazáról, illetve a jobbszélső Alváro Novóról van szó, és bár korábban mindkét futballistával kapcsolatban megjelentek olyan híresztelések, amelyek szerint már aláírtak volna a madridakhoz, mindez egyelőre nem történt meg, mivel a két klub még nem tudott megegyezni. A jól értesültek szerint azonban ez csak idő kérdése, és hamarosan a fent említett két játékos is az Atléticóé lesz.