Vágólapra másolva!
A Bundesliga újoncai közül a nyáron az 1. FC Köln erősített a legjobban, a Kecskések már az előző szezon közben is az élvonalra készültek, és legtöbb új szerzeményüket idejekorán megszerezték. Az igazolások nagy része nemzetközileg is ismert, tapasztalat futballistaként érkezett, nem csoda, hogy a drukkerek sokat vártak tőlük, az első győzelmet azonban mégis a sokat kritizált, ám első számú közönségkedvencnek számító, ős-kölni Dirk Lottnernek köszönhették a Borussia Dortmund ellen.

A Köln a német labdarúgás tradicionális nagycsapatai közé tartozik, ott volt a Bundesliga alapításakor, ám az utóbbi években amolyan liftező együttes lett belőle. A Kecskések históriájuk során először 1998-ban estek ki az élvonalban, és két évbe tellett, amíg visszajutottak a legjobbak közé. Újabb két év elteltével azonban megint búcsúzniuk kellett a Bundesligától, ám ezúttal rögtön a kiesés után kiharcolták a feljutást. Mindez sokak szerint nagyrészt az Andreas Rettig-Friedhelm Funkel párosnak volt köszönhető: előbbi tavaly nyáron került a Kölnhöz, mint menedzser, míg Funkel edzőként tevékenykedett az elmúlt másfél évben. A két szakember szinte teljesen ugyanúgy gondolkozik a labdarúgásról, tökéletesen megértik egymást, és a klub számára remekül jött, hogy a szakmai vezetőség nem az egymás elleni hatalmi harccal van elfoglalva, hanem közösen hozza meg a döntéseket.

Mindennek eredménye rögtön az első szezonban meglátszott, hiszen az előző idényben a kölniek új rekordot állítottak fel a másodosztályban azzal, hogy 25 mérkőzésen keresztül veretlenek maradtak, és fordulókkal a zárás előtt bebiztosították a feljutást. Az utolsó fordulókra kissé ki is engedett az együttes, legutolsó három találkozóját elveszítette, de ez nem osztott, nem szorzott, különösen, hogy a szakmai vezetőség, vagyis Rettig és Funkel ekkor már a következő, élvonalban eltöltendő idényen törte a fejét. Megbeszéléseik eredményeképpen meglehetősen gyorsan összeállt a megszerzendő futballisták listája, hiszen mindketten tisztában voltak vele, hogy az első osztályhoz mindegyik csapatrészt meg kell erősíteni, mint ahogyan az is világos volt, hogy a klubnak nincsen túl sok pénze az új focistákra. Mindezek alapján a kör jelentősen leszűkült, de ez nem akadályozta meg a kölnieket abban, hogy majd mindegyik kiszemeltjüket megszerezték.

Az előző idényben a Kicker osztályzatai alapján a Köln kapusa, Alexander Bade a másodosztály második legrosszabb portása volt, nem csoda, hogy az első feladatnak egy hálóőr szerződtetése tűnt. Ez a probléma már januárban (!) megoldódott, hiszen a Kecskések megegyeztek a Bayern München cserekapusával, Stefan Wesselsszel, aki végre szeretett volna kilépni Oliver Kahn árnyékából. Wesselst gyorsan követte a többi új szerzemény: márciusban megállapodtak a Fenerbache 27 esztendős védőjével, Mustafa Dogannal, aki egykoron Németországban született, sőt, még a Nationalefben is bemutatkozott. Még ugyanebben a hónapban megállapodás született az élvonalban szereplő Bochum védekező középpályásával, Sebastian Schiendzielordzzal, majd pedig a másodosztály góllövőlistájának vezetőjével, a Mainz ukrán válogatott csatárával, Andrij Voronyinnal, és a szintén másodosztályú MSV Duisburg támadójával, Markus Ebbersszel.

Mind az öt új igazolás még az előző idény vége előtt kötelezte el magát a kölniekhez, és ami még érdekesebb, mindegyikük ingyen érkezett a klubhoz, mivel korábbi csapatánál lejárt a szerződése. Rettig ezzel le is zárta volna a nyári átigazolási időszakot a Köln számára (még mielőtt elkezdődött volna), ám amikor lehetősége nyílott, hogy egy 37-szeres válogatott, a Serie A-t is megjárt, közel 200 Bundesliga-meccsen szerepelt focistát szerződtessen teljesen ingyen, akkor nem habozott. A fenti adatok a Borussia Dortmund védőjét, Jörg Heinrichet jellemzik, aki családi okok miatt nem hosszabbította meg szerződését a BVB-nél, és a kölniek ajánlata kapóra jött neki.

Funkel rendkívül elégedett volt az új szerzeményekkel, és a nyári felkészülési időszakban sikerült is beépítenie őket a csapatba - legalábbis az első forduló kezdő tizenegye ezt mutatta, hiszen mind a hatan ott voltak a pályán a kezdő sípszónál a Borussia Mönchengladbach ellen. A Köln nem is játszott rosszul, ám némiképp balszerencsésen, egy öngóllal vereséget szenvedett. A következő körben hazai pályán a Kaiserslautern ellen megint kikapott a csapat, majd a harmadik játéknapon a Schalke az utolsó percben szerezte meg a győztes gólt a kölniek ellen. Három forduló után tehát a Kecskések pont nélkül álltak, ráadásul az új igazolások közül Dogan és Schiendzielorz is kidőlt a sorból, Heinrich és Ebbers pedig piros lapot kapott Gelsenkirchenben, vagyis egyikük sem játszhatott a negyedik fordulóban a Dortmund ellen. A kritikus hangok pedig egyre hangosabbak lettek: a csapaton belül is rossz volt a hangulat, Voronyint például azzal vádolták, hogy túlságosan önző, de a legtöbb kritikát a csapatkapitány és játékmester, Lottner kapta. Volt, aki túl lassúnak tartotta, másnak nem volt elég robosztus, megint más túlságosan visszahúzódónak vélte - egyszóval az általános vélemény az volt, hogy nem alkalmas a Bundesligára.

A játékoskeret egyetlen tősgyökeres kölni focistája, aki emiatt első számú kedvencnek számít a klubnál, a Dortmund ellen aztán csattanós választ adott a benne kételkedőknek: kiválóan futballozott, és ő szerezte meg a mindent eldöntő találatot egy pazar szabadrúgásból. A hangulat pedig azonnal megváltozott vele kapcsolatban, mindenki őt ünnepelte, igazi vezéregyéniségnek kiáltották ki, hirtelen ő lett a főszereplő a német sportsajtóban: az egyik újságban részletesen kielemezték lábtartását a szabadrúgás közben, és még Stefan Raab tévéshow-jába is meghívót kapott, ahol bemutatót tartott rúgótechnikájából.

Mint kiderült, a vezetőséget nem érte váratlanul ez a hirtelen jött felhajtás, Rettig ugyanis már hetekkel ezelőtt megkezdte a tárgyalásokat Lottnerrel a nyáron lejáró szerződése meghosszabbításáról. A focista kölni kötődését, na meg Rettig eddigi tevékenységét ismerve valószínűleg gyorsan megegyeznek majd.