Vágólapra másolva!
A Borussia Mönchengladbach háza táján a szezon előtt rendkívül jó volt a hangulat: az egyesület szerződést hosszabbított fő szponzorával, a drukkerek rekordmennyiségű bérletet vettek, épülőben volt a klub új stadionja - már csak az hiányzott, hogy mindez a pályán elért eredményekben is tükröződjön. A célkitűzés az egy számjegyű pozíció megszerzése volt, ám hat forduló után máris edzőcserét hajtottak végre, hiszen a 'Gladbach sorozatban négy vereséget szenvedett.

A Borussia Mönchengladbach egyike azon kevés klubnak Németországban, amely nem panaszkodott különösebben a Kirch-krízis utáni pénzkiesések miatt, hanem igyekezett az új helyzethez alkalmazkodva működni. A vezetőség kitűnő munkát végzett, hiszen azok után, hogy a klubnak 1999-ben még 30 millió márkás adóssága volt, a 'Gladbach jelenleg nyereségesen működik.

A szponzorok száma 55-ről 160-ra nőtt, a fő támogató, a Jever nevű sörgyár 2006-ig meghosszabbította szerződését, és az új stadion is hamarosan elkészül: a következő idényben a csapat már nem a legendás Bökelbergben, hanem a Nordpark stadionban lép majd pályára, várhatóan 54 ezer néző előtt. Erre a növelésre már csak azért is szükség lehet, mert az idén nyáron több mint 18 ezren vettek szezonbérletet, ami új klubrekordnak számít.

Most már csak az hiányzott, hogy a pályán is valamivel eredményesebb legyen az együttes, hiszen bár a legutóbbi két szezonban egyaránt 12. lett a csapat, a klub hagyományai ennél azért többet követelnek. A hangulat azonban rendkívül optimista volt a bajnokság kezdete előtt: a vezetőség az első tízbe kerülést tűzte ki célul a gárda elé, és mindenki biztos volt benne, hogy ez végre is hajható. A szurkolók nagyon bíztak a trénerben, Ewald Lienenben, aki ugyan csak március elején került a csapat élére a holland Hans Meyer lemondását követően, de ennyi idő alatt is megkedveltette magát, köszönhetően elsősorban annak, hogy benntartotta a csapatot a legjobbak között.

A nyáron egyébként a klub játékoskerete inkább erősödött, mint gyengült, hiszen a távozók közül egyedül a finn csatár, Mikael Forssell hiánya jelentett nagy érvágást, hiszen a támadó fél szezon alatt összesen hét gólt ért el. Szerették is volna megtartani, de anyaegyesülete, a Chelsea FC nyolcmillió eurót kért érte, amit a 'Gladbach nem tudott kifizetni. A takarékosságra jellemző, hogy a nyáron összesen hat focista érkezett, akik közül azonban hármat ingyen igazoltak le, és a legdrágább futballista a cseh szupertini, Václav Sverkos is csak másfélmillió euróba került. Ennek ellenére a klub papíron jól erősített, hiszen a dél-afrikai Bradley Carnell, a finn Jonas Kolkka vagy a nigériai Pascal Ojigwe az előzetes várakozások alapján jó eséllyel pályázott a kezdő tizenegybe.

Nem is kezdődött rosszul a szezon a Borussia számára, az első fordulóban hazai pályán 1-0-ra legyőzte az 1. FC Kölnt, és a Werder Bremen elleni idegenbeli döntetlen is jó eredménynek számított, ám ezt követően semmi sem jött össze: négy összecsapásból négyet veszített a csapat, ebből kettőt otthon, ami azért számított különösen nagy meglepetésnek, mert a gárda az előző szezonban az egyik legjobb hazai mérleggel rendelkező csapat volt: csak a Bayern München, a Hamburger SV és a Borussia Dortmund szerzett nála több pontot saját pályáján.

A Hannover '96 elleni vereséget követően a klub sportigazgatója, az egykori játékos Christian Hochstätter ugyan még azt nyilatkozta, hogy szó sincsen edzőkérdésről, ám állítólag már akkor eldöntött tény volt, hogy Lienent menesztik, és utódjául Holger Fachot nevezik ki.

A szakvezetővel szemben a legfőbb kifogás (már az eredménytelenség mellett) az volt, hogy túlságosan is sokat variálja a csapatot, és nemhogy a bajnokság kezdetére, de még mostanra sem alakult ki egy viszonylag állandó kezdő tizenegy, nem is beszélve egy állandó taktikáról. Való igaz, a 'Gladbachnál az elmúlt két évben megszokott 4-3-3-as felállás mellett Lienen többször is próbálkozott a 4-4-2-vel, de a legfőbb probléma nem is ez volt, hanem az, hogy több focistát is olyan poszton játszatott, ami nem nagyon feküdt az adott játékosnak. Az, hogy a jobbszélső Bernd Korzynietzből jobbhátvédet faragott, bejött, az viszont már nem, hogy Jonas Kolkkát rendszeresen irányítóként, Morten Skoubót szélsőként, a középhátvéd Sladan Asanint pedig bal oldali védőként szerepeltette.

Az állandóság hiányát jelzi, hogy Lienen hat forduló alatt összesen 22 focistát vetett be, aminél többet egyetlen más német klub sem küldött pályára a szezon során. Mindehhez persze hozzájárultak a sérülések is (hat bajnokin például már hárman is védték a csapat kapuját), de a csatársorban uralkodó káoszra ez sem magyarázat: a hat mérkőzésen a Borussia hat különböző támadósorral kezdett. Minden bizonnyal ez is magyarázat arra, hogy miért csak három gólra volt képes a gárda (ráadásul ebből egy öngólból született).

Lienen gyors eltávolítása persze csak úgy volt lehetséges, hogy utódja azonnal a klub rendelkezésére állt, és a ez nem jelentett problémát: az új szakvezető az a Holger Fach lett, aki egészen júliusig a klub amatőrcsapatát trenírozta, és a nyáron a harmadosztályú Rot-Weiss Essenhez szerződött, ahol azonban olyan kontraktust kötött, amely lehetővé tette, hogy egy élvonalbeli csapat hívására igent mondhasson. Fach egykoron futballistaként is szerepelt a Borussiában, de pályafutása során megfordult a Fortuna Düsseldorfban, a Bayer Uerdingenben, a Bayer Leverkusenben és az 1860 Münchenben is, és összesen 416 bajnokit játszott a Bundesligában.