Aguirre betartaná ígéretét Pamplonában

A Primera División tabellája hat forduló után a megszokott képet mutatja: az első három helyen csupa olyan együttes áll, amelyet előzetesen a bajnoki cím esélyesének kiáltottak ki. A negyedik helyezett kiléte viszont már nem kis meglepetés, hiszen ezt a pozíciót az a CA Osasuna foglalja el, amely 2000. évi feljutása óta egyfolytában a kiesés ellen küzdött, és több mint tíz éve nem állt ilyen előkelő helyen.

A pamplonai gárdát tavaly nyáron sokan féltették, hiszen az együttest két év óta a legjobbak között tartó trénert, Miguel Ángel Lotinát a Celta Vigo elcsábította, és a kispadra az a mexikói Javier Aguirre került, aki hazájában ugyan ért el jó eredményeket (nem véletlenül választották meg szövetségi kapitánynak is), de a spanyol labdarúgás szinte teljesen ismeretlen volt számára.

A kritikus hangok tovább erősödtek, amikor a szakember két honfitársát is magával hozta, ám sem Manuel Vídrio, sem pedig Carlos Ochoa nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és mindketten fél éven belül hazatértek Mexikóba. Kilenc forduló után a csapat az utolsó előtti helyet foglalta el a tabellán, és bizony alaposan mozgott a kispad Aguirre alatt, akinek azonban sikerült összeráznia a társaságot, és a télen szerződtetett kölcsönjátékosok segítségével végül a tiszteletre méltó 11. pozícióba vezényelte az együttest - a CA Osasuna utoljára az 1992-93-as idényben végzett ennél előrébb az élvonalban.

A jó szereplés jutalma a tréner számára a szerződéshosszabbítás lett: a vezetőség úgy döntött, hogy újabb egyéves kontraktust ajánl Aguirrének, aki ezt örömmel el is fogadta. Sőt, a mexikói mester kissé fel is emelte a lécet maga előtt, mert a szerződés aláírásakor kijelentette: olyan csapatot szeretne építeni, amely nem a kiesés ellen küzd, hanem a középmezőnyben tartozik. Az elnökség ennek persze örült, de úgy ítélte meg, hogy a gondtalan bennmaradás is jó eredmény lenne az együttes számára az új pontvadászatban, és a drukkerek, valamint a szakírók is hasonlóképpen vélekedtek.

Mindezt elsősorban arra alapozták, hogy az Osasuna a nyáron nem vitte túlzásba az új játékosok igazolását, és a keret papíron inkább gyengült, mint erősödött. A szezon közben a Laziótól kölcsönkapott Christian Manfredini visszatért Olaszországba, és Aguirre mester konfliktusba keveredett az argentin középpályással, Leonel Gancedóval, akit a tartalékok közé száműzött. Márpedig a Pipa becenévre hallgató futballista az elmúlt három szezonban nagyon sokat tett azért, hogy az Osasuna megőrizhesse élvonalbeli tagságát, ráadásul a közönség egyik kedvencének számított, éppen ezért a tréner döntése eléggé megmagyarázhatatlannak tűnt. Gancedóval együtt egyébként két másik focista, a csatár Mariano Armentano és Sabino is transzferlistára került, igaz, őket az előző idényben is kölcsönadták.

Ami az érkezési oldalt illeti, a legnagyobb erősítést egy olyan focista leigazolása jelentette, aki már tavasszal is Pamplonában futballozott. A Real Madridtól kölcsönkapott középpályás, Valdo fél év alatt olyan jó teljesítményt nyújtott, hogy a klubnál úgy vélték: érdemes végleg megvenni őt a királyi gárdától. A fiatal játékos vételára másfél millió euró volt, és ő volt az egyetlen labdarúgó, akiért az Osasuna pénzt adott ki, a többi új szerzemény ugyanis egytől egyig kölcsönbe érkezett. A brazil Pinheirót a Hellas Veronától, a baszk jobbhátvédet, Unai Expósitót az Athletic Bilbaótól, egy másik hátvédet, Carlos Cuéllart pedig a CD Numanciától kapták kölcsön.

Aguirre elsősorban a tavasszal remeklő együttesre épített, és az első két játéknapon egyetlen új igazolást sem küldött a pályára, sőt, a kezdő tizenegyen sem változtatott. Később is csak azért volt kénytelen ezt a lépést megtenni, mert előbb a középpályás Gerardo Damián Rivero dőlt ki a sorból (az argentin focistának meg is kellett műteni a térdét, várhatóan másfél hónapot kell kihagynia), majd pedig az ausztrál csatár, John Aloisi került a maródiak listájára, miután részleges combizom-szakadást szenvedett.

E két pozíción kívül azonban a kezdő tizenegy az eddig lejátszott hat játéknapon egyáltalán nem változott: a védelem minden egyes alkalommal az Izquerdo-Antonio López-Cruchaga-Punal összeállításban szerepelt, a középpályán pedig Moha, Josetxo, Pablo García és Valdo volt ott minden találkozón a kezdő csapatban. A csatársorban Aloisi helyét a szezon közben az Olympique Marseille-től szerződtetett Ibrahima Bakayoko foglalta el: rá az OM-nél annak ellenére sem tartottak igényt, hogy a francia bajnokság első fordulójában győztes gólt szerzett. Szerződése felbontásával ingyen igazolhatott Pamplonába, és bár eddig még nem volt eredményes, teljesítményére nem lehetett panasz. Mellette vagy Iván Rosado, vagy pedig Munoz szerepelt, attól függően, hogy Aguirre a támadóbb, vagy a védekezőbb felállást választotta.

Noha hat forduló után korai lenne megítélni, hogy az Osasuna mire lesz képes a szezon során, az sokat elárul, hogy ezen a hat összecsapáson a gárda játszott a Valencia CF, az FC Barcelona, az Atlético Madrid és az RC Deportivo ellen is, és így is a negyedik helyen áll. Könnyen lehet, hogy Aguirre valóban megvalósíthatja elképzelését, és a középmezőnybe vezényli a gárdát, márpedig akkor a jövő nyáron alighanem megint szerződéshosszabbítást ajánlanak majd neki.