Vágólapra másolva!
A Racing Santander az előző szezonban elsősorban nem a pályán nyújtott teljesítménye alapján került az érdeklődés középpontjába, hanem mert az ukrán származású amerikai milliomos Dmitri Piterman egyik napról a másikra megvette a klubot, és tulajdonképpen a saját emberét ültette a kispadra. A nyáron aztán Piterman (némileg kényszerűségből) háttérbe vonult, és egyelőre úgy tűnik, hogy a csapat nélküle sokkal jobban szerepel.

A Racing Santander éppen a kiesés elleni küzdelem kellős közepén volt (a 15. helyen állt a tabellán), amikor január 15-én Dmitri Piterman 1,8 millió euróért megvásárolta a klub részvényeinek 25 százalékát a klub elnökétől, Ángel Gutiérrez Coterillótól, és át is vette a presidente szerepkörét. A negyedosztályú Palamós elnöke és edzője úgy gondolta, hogy az élvonalban is megállja a helyét, és bár cáfolta, hogy a szakmai vezetésbe beleszólna, a csapat edzője, Manuel Preciado egy héttel később inkább lemondott a posztjáról, a teljes szakmai stábbal együtt, vagyis vele együtt elhagyta a klubot a sportigazgató Quique Setién, a pályaedző Raúl Ruíz, az erőnléti edző Felipe Lucio és a kapusedző Pedro Alba is.

Az új szakvezető az a Chuchi Cos lett, akit Piterman a Palamóstól vitt magával Santanderbe, és akinek személyével a Spanyol Labdarúgó Szövetség nem nagyon volt kibékülve, mondván, nincs meg a kellő végzettsége ahhoz, hogy az élvonalban dolgozzon. Ennek ellenére Cos a szezon végéig irányíthatta a csapat edzéseit (bár a rossz nyelvek szerint a tréningeket nem is annyira ő, mint Piterman vezette), a gárda pedig, ha nehezen is, de bennmaradt a legjobbak között, végül a 16. helyen fejezte be a bajnokságot. Ráadásul a többi spanyol egyesületnek nem sok kedve volt elindulni az UEFA-Intertotó-kupában, a Racing viszont kapva kapott az alkalmon, így az egyesület a nemzetközi porondra is kiléphetett.

A szövetség azonban ekkor ismét támadásba lépett, és Chuchi Cost fél évre eltiltotta a kispadtól. A Győri ETO FC elleni Intertotó-kupa-mérkőzésen így hivatalosan a szakmai tanácsadónak kinevezett Nando Yosu irányította a gárdát, de ekkor már mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy az edzői teendőket igazából Piterman látja el. A Győr kínkeserves kiverése után aztán a cseh Slovan Liberec megálljt parancsolt a Racingnak, és ezt követően Piterman úgy döntött, hogy inkább a háttérbe vonul. Továbbra is tagja a klub vezetőségének, hiszen résztulajdonos, de az elnöki teendőket nem ő, hanem Santiago Díaz Díaz látja el.

A kispadra is gyorsan sikerült új embert találni, a Racing mestere az a Lucas Alcaraz lett, aki az előző szezonban a Recreativo Huelvát irányította, és bár nem sikerült benntartania a gárdát a legjobbak között, a spanyol kupa döntőjébe azért bejutott az együttessel. Alcaraz óvatos duhajként egyéves szerződést írt alá, és célkitűzésként a biztos bennmaradást fogalmazta meg, ami éles ellentétben áll a Piterman által felvázolt jövőképpel, viszont sokkal nagyobb a realitása.

Annál is inkább, mert a nyári átigazolási időszakban a gárda inkább gyengült, mint erősödött: elment a Real Madridtól kölcsönkapott Pedro Munitis, illetve a Valencia CF-től kikölcsönzött Diego Alonso, a belga kapust, Erwin Lemmenst pedig az RCD Espanyol vette meg. Az új szerzemények szinte egytől egyig alacsonyabb osztályokból érkeztek: a 21 esztendős balhátvéd, Ayoze Díaz a CD Tenerifétől igazolt Santanderbe, a korábban éveken keresztül a Racingban futballozó Txema a Getafétől jött vissza, a csatár Epitié pedig éppen Piterman másik egyesületét, a Palamóst hagyta ott.

Tovább folytatódott az izraeli kapcsolatok kiépítése: azok után, hogy a santanderiek tavaly nyáron leigazolták Yossi Benayount és Ilan Bakhart, most újabb két szentföldi labdarúgót szerződtettek. Előbb a Maccabi Haifa kapusa, Dudu Awat, majd a Hapoel Tel-Aviv középpályása, Omri Afek érkezett. A legfontosabb transzfert azonban az átigazolási időszak utolsó napjaiban sikerült végrehajtani: a klub kölcsönkapta a Manchester Unitedtől a spanyol válogatott portást, Ricardót a szezon végéig.

Az új szerzemények közül eddig egyedül a kapus tudott bekerülni a kezdő tizenegybe, a többiek közül 11 forduló alatt csupán Ayoze és Afek szerepeltek, de egyikük sem tölt be meghatározó szerepelt. A gárdát tehát az előző évben a kiesés ellen küzdő játékosok alkotják, ám a Racing ennek ellenére remekül szerepel, és nagy meglepetésre ott van a középmezőny elején. Mindez elsősorban a kiváló idegenbeli eredményeknek köszönhető: a gárda hat összecsapásából csak egyet veszített el vendégként (a Real Madrid elleni vereség pedig belefér), viszont háromszor nyerni tudott, például a Celta Vigo és a Valencia CF ellen is.