Vágólapra másolva!
A Valencia CF háza táján tavasszal mindenki az elnökválasztás lázában égett, és a jelöltek egyre-másra ígérték be a neves új igazolásokat megválasztásuk esetére. Ezekből aztán semmi sem valósult meg, és a bajnokság kezdete előtt sokan azt gondolták, hogy a gárda megint nem lesz versenyben az aranyéremért, de ennek éppen ellenkezője történt: miközben a védelem továbbra is a spanyol liga egyik legjobbjának számít, ezúttal a gólszerzéssel sem akadnak problémák.

A klub elnöki posztjáért az aktuális presidente, Jaime Ortí mellett Francisco Roig szállt versenybe, és sokan azt gondolták, hogy utóbbi kerülhet ki győztesen a vetélkedésből, elvégre olyan támogatókat tudhatott maga mellett, mint az egyesület egykori játékosai közül Luboszlav Penev vagy Mário Kempes. Másrészt nem győzte hangsúlyozni, hogy az előző vezetőség milyen tekintélyes adósságot halmozott fel.

Ennek ellenére mégis Ortí nyerte meg a választást, mégpedig viszonylag nagy fölénnyel: a pártoló tagok, azaz a sociók 55 százaléka voksolt a maradása mellett. Mindez még az előző szezon közben történt, amikor a csapatnak még volt esélye arra, hogy megszerezze a negyedik helyet, és ezzel a Bajnokok Ligájában való indulás lehetőségét, de ez végül nem jött össze; a Valencia CF lecsúszott a BL-ről, és ennek komoly következményei lettek.

Leginkább anyagi szempontból jött rosszul a klubnak, hogy lemaradt a BL-ről, és valószínűleg leginkább ennek köszönhető, hogy a nyáron beígért nagy igazolások közül egyik sem valósult meg. A kampány során mindkét elnökjelölt beígérte a drukkereknek az argentin Claudio López visszatérését, a csatár azonban végül maradt a Lazióban; és hiába tűnt teljesen biztosnak a kameruni Samuel Eto'o megszerzése az RCD Mallorcától (a hírügynökségek már kész tényként közölték a transzfert), végül ő sem lett a Valencia futballistája.

Helyettük két dél-amerikai támadó érkezett, jóval kevesebb pénzért: az uruguayi Penarol középpályása, Néstor Fabián Canobbio, illetve a brazil Santos FC csatára, Ricardo Oliveira tette át a székhelyét a Mestalla-stadionba. Különösen utóbbitól vártak nagyon sokat az egyesület szurkolói, elvégre a támadó az idei Libertadores-kupa gólkirálya volt, a Valenciának pedig leginkább egy gólerős futballistára volt szüksége.

Kevéssel a bajnokság előtt még a Villarreal CF középpályását, Jorge Lópezt is megszerezte a klub: a focista összekülönbözött korábbi csapata vezetőségével, így jobbnak látták, ha még most eladják. Vele az egyetlen probléma az volt, hogy a Villarreal színeiben már pályára lépett az Intertotó-kupában, így a Valenciával leghamarabb jövőre szerepelhet a nemzetközi porondon.

Az együtteshez tehát három új focista érkezett, de Rafa Benítez nagytakarítást tartott a kereten belül, és több olyan labdarúgót is eltávolított, akire nem tartott igényt. A csatárok közül Salva és Diego Alonso a Málaga CF-hez került kölcsönbe, John Carew az AS Romához szerződött hasonló kondíciókkal, Gonzalo de los Santost az Atlético Madrid kölcsönözte ki, Líbero Parri visszatért a CD Albacetéhez, és Kily Gonzáleztől is megvált a klub, őt az FC Internazionalénak passzolták el.

Sokáig kérdéses volt az argentin középhátvéd, Roberto Fabián Ayala sorsa is: rá természetesen szüksége volt a csapatnak, ugyanakkor szerződése jövő nyárig volt érvényes, a hosszabbításban pedig sehogyan sem sikerült megegyezni a focistával - márpedig ez esetben még az idén érdemes lett volna eladni. A Real Madrid be is jelentkezett érte, és Benítez nem játszatta Ayalát, hiszen így értéke sokkal nagyobb volt (a nemzetközi porondon ellenkező esetben a madridiak nem vethették volna be). De a királyi gárda ajánlatát a Valenciánál túl alacsonynak tartották, s miután lejárt az átigazolási időszak, már Ayala is belement a szerződéshosszabbításba, és 2007-ig aláírt a klubhoz.

Nem csoda, hiszen ekkor már ő is láthatta: csapata ebben a szezonban ismét esélyes a bajnoki címre. A fehér-fekete gárda ugyanis pazarul kezdte a pontvadászatot, és természetesen megint a védelem (Ayala nélkül!) volt a fő letéteményese a sikereknek, Santiago Canizaresnek sorozatban hat találkozón sikerült megőriznie hálóját a góltól. Érdekes, hogy Ayala visszatérése óta a hátsó alakzat már nem ilyen hatékony, hiszen öt olyan találkozó is akadt, amelyen két gólt kapott a gárda, de a Valencia védelme még így a második legjobb a Primera Divisiónban az RC Deportivóé mögött.

Mindez nem is jelentett nagy meglepetést, az viszont annál inkább, hogy a támadórészleg is kiválóan szerepel: a korábban olyannyira lesajnált és a defenzív futball apostolának tartott Valenciánál 13 forduló alatt egyetlen klub sem ért el több találatot! Az együttes ugyanúgy 27-szer volt eredményes, mint a "galaktikus" Real Madrid, és az első számú támadó, Mista már most annyi gólnál tart, amennyivel az előző szezonban Carew házi gólkirály lett.