Vágólapra másolva!
Régóta keveset hallani Pál Zoltánról, a Vasas hajdani tehetséges balszélsőjéről, aki a sportág híveinek nagy bánatára szívpanaszai miatt volt kénytelen abbahagyni a labdarúgást. Az egykori futballista Dabasról eljött, s nagy álma, hogy az élvonalban edzősködjön.

- Hogyan szolgál az egészsége? - kérdeztük Pál Zoltánt.
- Köszönöm, jól vagyok, panaszmentesen végezhetem az edzői munkát, s természetesen továbbra is szeretnék a futball mellett maradni. Jelenleg azonban kissé szomorkás a hangulatom, hiszen Dabasról eljöttem, ahol Horváth Pál szakmai igazgató munkáját segítettem.

- Ezek szerint most nincs csapata?
- A felnőttek között nincs, viszont a gyerekekkel továbbra is foglalkozom. Jó ideje ugyanis fociiskolát működtetünk, a szabadtéri tréningeket Pasaréten, a Vasas teniszpálya közelében, a téli időszakban pedig a MOM-park melletti műfüves pályán készülünk. Szeretek a gyerekekkel foglalkozni, persze idővel ifistákkal és felnőttekkel is szívesen dolgoznék.

- Utóbbi ügyében vannak ajánlatai?
- Megkeresések, amolyan puhatolózó beszélgetések már megtörténtek, konkrétumig azonban egyik csapattal sem jutottunk el.

- Anyaegyesületéhez, a Vasashoz nem invitálták?
- Egyelőre nem, s bizony ez egy kicsit fáj, hiszen úgy érzem, sokat tettem a klubért, úgymond a kimúlásig kitartottam az angyalföldiek mellett. Mégis hiszem, hogy sikerül visszatérnem a Fáy utcába, mint ahogy remélem, előbb-utóbb az élvonalban is edzősködhetek majd, elvégre mostanában éppen az én generációm szerepel az NB I-ben, s minden örömüket, továbbá gondjukat-bajukat mélyen át tudom érezni.

Bánki József