Vágólapra másolva!
Hatalmas örömmel és szeretettel fogadták a helyi magyar kolónia tagjai a Ferencváros öregfiúk-csapatát a távoli Ausztráliában és Új-Zélandon, ahol a zöld-fehérek három mérkőzést is játszottak. Mindhármat meg is nyerték a ferencvárosiak, az élmények azonban ennél is értékesebbek, ezekről Dzurják József, az FTC egykori csatára számolt be.

- Mennyire vannak képben Ausztráliában és Új Zélandon a magyar futballt illetően?
- Az internet segítségével manapság ez már nem gond, szinte naprakészek az NBI és a válogatott eredményeiből egyaránt. A nagy távolság miatt azonban ritkán találkozhatnak a magyar foci képviselőivel, így aztán bennünket is hatalmas szeretettel fogadtak, rengeteget kérdezgettek bennünket a sportág ügyes-bajos dolgairól.

- Mindenkit ismertek a kint járt csapatból?
- Szinte kivétel nélkül, persze, megkönnyítette a helyzetüket, hogy rengeteg Fradi-drukkerrel találkoztunk a távoli földrészen is. Megismerkedtünk például egy fiatalemberrel, aki annak idején minden meccsünkön kinn volt az Üllői úton, majd Sydneyben szállítmányozási vállalatot alapított, a cég neve Fradika, teherautóin pedig, egy hatalmas zöld sas virít. Vele például alig tudtuk abbahagyni a beszélgetést.

- Milyen összeállításban szerepeltek odakinn?
- Csapatunkban több egykori válogatott, vagy a Fradiban évekig szerepelt labdarúgó lépett pályára, mint például Martos Győző, Szántó Gábor, Kollár József, Kincses Sándor, Horváth Károly és jómagam.

- Nehéz mérkőzéseket játszottak?
- Mindhárom meccsünket megnyertük, a legnehezebb az első volt, amelyen Sydneyben, a délvidéki magyarok ellen éppen hogy győztünk 4-3-ra, s talán nem szerénytelenség, ezen a fellépésen három gólt lőttem. Ugyancsak Sydneyben, az osztrák kolónia együttese ellen 5-3-ra, majd Új Zélandon, Aucklandben ugyancsak 5-3-ra nyertünk, ám nem ezen volt a hangsúly, hanem az élményeken. Olyan segítőkészséggel, szeretettel, összefogással találkoztunk ugyanis odakinn, hogy amennyiben idehaza is hasonlót tapasztalnánk, Magyarország lenne a béke szigete. A labdarúgásban is.

Bánki József