Idén nincs meglepetéscsapat a Serie A-ban

Az olasz bajnokságról szóló beharangozónkat évről évre azzal kezdjük, hogy az öt tradicionális sztárklub mellett más aligha szólhat bele az aranyéremért folytatott vetélkedésbe, bár eddig minden szezonban volt egy meglepetéscsapat, amely befurakodott ebbe a kvintettbe. Nos, jelenleg úgy tűnik, hogy a "nagy ötös" ebben a szezonban kibérli magának a tabella elejét.

A fenti kitétel mellett ugyanakkor nem túlzás kijelenteni, hogy a jelenlegi első helyezett meglepetésre áll a tabella élén, hiszen az előző szezon alapján kevesen gondolták volna, hogy az AS Roma ilyen jól szerepel majd.

A Farkasok ugyanis a legutóbbi pontvadászatot a nyolcadik helyen zárták, és bár abban szinte mindenki biztos volt, hogy Fabio Capello együttese ezúttal előkelőbb pozíciót foglal majd el, de ilyen jó eredményekre szinte senki sem számított. A fővárosiak kétségtelenül alaposan megerősödtek a nyáron a román védő, Cristian Chivu érkezésével, de ő volt az egyetlen futballista, akit előzetesen nagy fogásnak tartottak. Azóta ez a vélekedés alaposan megváltozott, hiszen a brazil Mancini a Serie A egyik legjobbja volt az ősszel, és a norvég John Carew-ra sem lehetett panasz, ám mindezekkel együtt is nagy formajavulásra volt szükség a rómaiaknál ahhoz, hogy a rövid téli szünetet az első helyen töltsék.

Ehhez Capello mester is hozzájárult azzal, hogy visszatért a korábban oly sikeres három hátvédes felálláshoz (bár egy-két alkalommal a 4-4-2-es taktikát is alkalmazta), amelyben Francesco Totti kedvenc szerepkörében, fantasistaként szerepelhetett. A gárda csapatkapitánya mindezt pazar teljesítménnyel hálálta meg, és egyértelműen a csapat vezéregyénisége volt, és mivel mellé felnőtt Antonio Cassano is, a Roma szárnyalni kezdett. Az ősz legemlékezetesebb gólját is egy Roma-játékos szerezte: a Lazio elleni derbin Mancini egészen elképesztően pazar mozdulattal, sarokkal juttatta a labdát a hálóba, és ezzel örökre belopta magát a Farkasok drukkereinek szívébe.

Pár héttel az őszi szezon zárása előtt még inkább a Juventus FC tűnt megállíthatatlannak, Marcello Lippi gárdája képtelen volt hibázni, hogy aztán egy kisebb hullámvölgybe kerüljön, és az elmúlt évet saját magához képest gyengén fejezze be.

A torinóiak az év utolsó négy bajnokijából csak egyet tudtak megnyerni, ráadásul két rangadót is elveszítettek, de még így is tartják második helyüket (persze az AC Milan egy mérkőzéssel kevesebbet játszott). Mindezzel együtt továbbra is bizton állítható, hogy a Zebráknak van a legerősebb és egyben a legkiegyensúlyozottabb keretük a Serie A-ban, amelyet Lippi tetszés szerint variálhat, és ha valóban a mindenkori forma alapján választja ki kezdő tizenegyét, akkor a gárda megvédheti elsőségét.

Sokak szerint a szakvezető sokkal több lehetőséget adhatna Enzo Marescának vagy Fabrizio Miccolinak, akik alapjában véve azért csak kiegészítő embernek számítanak, és az is kissé rejtélyes, hogy miért nem játszatta Edgar Davidsot (a válasz valószínűleg a holland miharabbi távozásában keresendő), mert a középpályán bizony a szezon végére Stephen Appiah kissé elfáradt, de ha valamelyik gárda, úgy a Juve képes lehet arra, hogy két porondon (bajnokság és Bajnokok Ligája) is helytálljon.

Az AC Milannak is sikerült elrontania az év végét, pedig novemberben még úgy tűnt, hogy a rossonerók drukkerei lehetnek a legboldogabbak karácsonykor. A tizenegyesekkel elveszített Világkupa-döntő, majd a váratlan, Udinese elleni hazai vereség aztán kicsit keserűvé tette a milánóiak szájízét, pedig Paolo Maldiniéknek nem volt okuk a búslakodásra, hiszen az évet rögtön egy rangadó megnyerésével kezdték, és továbbra is ott vannak az aranyesélyesek között, ha elmaradt mérkőzésüket hozzák, akkor utol is érik a listavezetőt.

A gárda továbbra is elsősorban a védelmének köszönheti jó szereplését, a 14 meccsen kapott hét gól kiváló teljesítmény, a támadórészleg viszont nem remekelt. Igaz, Filippo Inzaghi sérülése miatt valamivel kevesebbet játszott, de így is luxus, hogy ennyire egy emberre épüljön a támadójáték: Andrij Sevcsenko egymaga 14 alkalommal volt eredményes, ami több, mint a csapat góljainak a fele. Nem csoda, hogy a téli átigazolási időszakban több csatárral is kapcsolatba hozták a rossonerókat, a legutóbbi híresztelések szerint a horvát Dado Prso érkezhet, akit azonnal tovább is adnának a Sampdoriának Fabio Bazzaniért cserébe.

A másik milánói gárda, az FC Internazionale felemás őszt tudhat maga mögött: az együttes kiesett a Bajnokok Ligájából, és az argentin trénert, Héctor Cúpert is menesztették, utódja, Alberto Zaccheroni viszont kissé felrázta a gárdát, amely így legalább a bajnokságban hozta az eredményeket. Zac vezérletével az Inter sorozatban hat mérkőzést nyert a Serie A-ban, és bár az év utolsó találkozóján kikapott a Laziótól, de így sem áll túlságosan rosszul.

Az edzőcsere elsősorban a csapat taktikájában hozott változást, Zaccheroni ugyanis az elődje által favorizált 4-4-2-es felállás helyett a 3-4-3-as taktikát részesítette előnyben, és valamivel bátrabb játékra ösztönözte a csapatot. Nála is elképesztően nagy volt azonban a fluktuáció, nem nagyon lehetett egy állandó kezdő tizenegyet észrevenni, igaz, ebben a sérülések is közrejátszottak. Az Interrel kapcsolatban a legnagyobb kérdőjel a csatársor, egészen pontosan Christian Vieri neve mellett áll, aki hiába szerzett nyolc gólt az ősszel, és áll ezzel a harmadik helyen a góllövőlistán, egyre több kritikát kap a szurkolóktól, és sokak szerint jót tenne neki, ha huzamosabb ideig a kispadra ültetnék.

Az ötös élboly utolsó tagja a Lazio, amelytől az előző szezonban is azt várták, hogy a pénzügyi nehézségek miatt visszacsúszik majd a középmezőnybe, és most is sokan arra számítottak, hogy a klub eladja legnagyobb ászait, de ez egyelőre nem történt meg, és Roberto Mancini csapata versenyben van a BL-t érő negyedik pozícióért.

A kisebb hullámvölgy ugyan itt sem maradt el, de az őszi szezon végére összekapta magát a gárda, két rangadót is nyert, és ennek köszönhetően megint komolyan számolni kell vele. Már ha együtt marad a gárda, mert a legújabb híresztelések szerint a télen több kulcsember is távozhat, így például Dejan Stankovic vagy Simone Inzaghi, igaz, róluk már majd egy éve lehet hallani, hogy hamarosan elhagyják a Laziót, de ennek ellenére még mindig a rómaiaknál fociznak.