Vágólapra másolva!
Biztató edzői bemutatkozása után kissé eltűnt a sportágból Csábi József. A Honvéd hajdani válogatott labdarúgója Szolnokon, a REAC-nál, majd a Vasasnál kóstolt bele a tréneri szakmába, s bár ezt követően hívták Kispestre, nem vágyott statisztaszerepre, így visszamondta az ajánlatot, azóta pedig, a civil szférában helyezkedett el. Csábi azonban továbbra is hisz abban, hogy lesz ő még edző az élvonalban, jóllehet, ez ügyben semmiképpen sem akar majd tolakodni.

- Eddigi rövid, de annál mozgalmasabb edzői pályafutására milyen érzésekkel gondol vissza? - kérdeztük a fiatal trénert.
- Öröm és bánat egyaránt ért, viszont jóval tapasztaltabb lettem, ami a későbbiekben nyilván a hasznomra válhat. Szolnokon az első fél évem parádésra sikeredett, ami kezdő edzőként nagy örömet jelentett számomra. Később követtem el hibákat, főként a keretszűkítésnél, ezáltal nem tudtam kellőképpen versenyeztetni a játékosokat a csapatba kerülésért, ráadásul a kelleténél jobban megbíztam a fiúkban. Hiába, közel volt még az aktív futballista időszakom, ezért leginkább játékosfejjel gondolkodtam. Ettől függetlenül a szolnoki hónapokra jó szívvel emlékszem vissza. Magamtól távoztam, s hasonló helyzetbe kerültem később a REAC-nál is. Rákospalotán szintén jól éreztem magam, Kutasi Róbert mögött szabadon dolgozhattam, majd érkezett a Vasas ajánlata.

- Hogyan értékeli az angyalföldi időszakot?
- Bevallom, legyezgette a hiúságomat a patinás egyesület hívása, ám utólag okos az ember, hogy nem lett volna szabad elvállalni egy tetszhalott klub szakmai irányítását. De a helyemben ki ne bólintott volna rá egy ilyen nagy múltú csapat ajánlatára? Sajnos gyorsan kiderült, hogy vezetői káosz van az együttes körül, balszerencsémre pedig nem tudtam állandó és közvetlen kapcsolatba kerülni az elnökkel. Az információk útközben elvesztek, illetve átalakultak, mire azok az elnökhöz eljutottak. Amióta eljöttem a Vasastól, a kereskedelemben helyezkedtem el.

- Mivel foglalkozik mostanság?
- Élelmiszer- és háztartási boltot nyitottam. Azt azért gyorsan hozzátenném, nem lettem kereskedelmi edző, a kispadon mindig is más szempontok vezéreltek.

- Ha jól veszem ki a szavaiból, azért nem adta fel az edzőséget.
- Persze, hogy nem, noha harcolni, tolakodni sem vagyok hajlandó ezért. Tudom, a szakmában sokan Mezey-bébinek is elneveztek, mivel sokra tartom az Újpest jelenlegi mesterét. Rengeteget tanultam tőle, de talán jelzésértékű, hogy ennek ellenére nem kértem a segítségét az elhelyezkedésre. A kollégák fúrására, a dörgölőzésre ugyanis alkalmatlan vagyok. Hiszem, hogy leszek én még edző, akár az élvonalban is, mivel vallom, az edzőséget is lehet tisztességesen művelni.

Bánki József