Vágólapra másolva!
Úgy látszik, a Real Sociedad a meglepetésekre specializálta magát: a baszk klub az előző idényben azzal okozott szenzációt, hogy kis híján megszerezte az aranyérmet, és csak az utolsó fordulókban szorult a Real Madrid mögé, a jelenlegi pontvadászatban viszont az volt a meglepő, hogy a szinte teljesen változatlan összetételű együttes az évet a kieső helyek egyikén zárta. A 2004. esztendő viszont egyelőre csak győzelmet hozott a Sociedadnak, és a klub ennek köszönhetően felzárkózott a középmezőnyhöz.

San Sebastiánban annak ellenére hatalmas örömmel fogadták az előző szezonban elért második helyet, hogy a csapat sokáig vezette a tabellát, és még két fordulóval a bajnokság vége előtt is az első helyen állt. A baszkok számára azonban az ezüstérem is hatalmas eredmény volt, elvégre a gárda utoljára a nyolcvanas évek végén szerepelt ilyen jól a Primera Divisiónban, ráadásul a második helyezés egyben Bajnokok Ligája-részvételt is jelentett a klub számára.

A szakvezető, Raynald Denoueix ugyanakkor tisztában volt vele, hogy a megfelelő BL-szereplés érdekében nem ártana megerősíteni a csapatot, hiszen az ezüstérmet rendkívül szűk kerettel érte el a gárda. A klub anyagi lehetőségei persze erősen megkötötték a kezét, így végül három új labdarúgó költözött San Sebastiánba a nyáron: a baszk középpályás, Bittor Alkiza az Athletic Bilbaótól érkezett, a francia védőt, Lionel Potillont a Paris Saint-Germaintől vették kölcsön, a legnagyobb érdeklődés azonban a koreai támadó, Lee Chun-soo érkezését övezte, akit a spanyol lapok rögtön a "dél-koreai David Beckhamnek" kereszteltek el.

Eleinte nem is volt semmi probléma, bár a csapat két döntetlennel kezdte a szezont, a következő két bajnokiját megnyerte, vagyis ott volt a Primera División élmezőnyében. Ezt követően azonban elkezdődött a Bajnokok Ligája is, és a jelek szerint a kettős terhelés túl sok volt az ehhez nem nagyon szokott focisták számára. Miközben a BL-ben a Real Sociedad kiharcolta a továbbjutást csoportjából, megelőzve a Galatasarayt és az Olympiakoszt, a bajnokságban egyre lejjebb csúszott a tabellán. Pedig Denoueix igyekezett alkalmazni a rotációs szisztémát, amire elsősorban a védelemben volt lehetősége, a középpályán viszont nem volt sok alternatívája, és amikor a csapat egyik legfontosabb focistája, a bal oldali középpályás Javier de Pedro kidőlt a sorból, őt senkivel sem tudta pótolni.

Sokáig legalább hazai pályán szorgalmasan gyűjtögette a pontokat a csapat, azonban a 12. játéknapon a Mallorcának sikerült az, ami ezt megelőzően utoljára 2002 márciusában valamelyik együttesnek, jelesül a Tenerifének: győzni az Anoeta stadionban. Ez aztán egy rossz széria kezdetét jelentette, a következő három otthoni találkozón ugyanis a baszkok csupán egy pontot gyűjtöttek össze: kikaptak a Betistől és a Valladolidtól is. Utóbbi vereség volt a 2003. esztendő utolsó bajnokija, és az évet a Sociedad a 18., kiesést jelentő pozícióban zárta.

Mindezek ellenére nem volt pánikhangulat az egyesületnél, már csak azért sem, mert a vezetőség még az idény közben meghosszabbította a tréner szerződését 2005-ig, a francia mester tehát tudta, hogy nyugodtan dolgozhat tovább. Persze azzal is tisztában volt, hogy a helyzet egyre komolyabbra fordult, és a téli szünetben sikerült is kifőznie valamit, hiszen 2004-ben a Real Sociedad eddig mind az öt találkozóját megnyerte, és így máris középmezőnyben, a kilencedik helyen tanyázik.

Az egyik leglátványosabb változtatás az volt, hogy Denoueix kitette a csapatból a holland Sander Westerveldet, aki az előző szezonban remekelt, az utóbbi időben azonban több bizonytalan megoldása is volt. A négy győztes találkozón már az az Alberto védett, aki valóságos őskövületnek számít San Sebastiánban, elvégre 1989 óta a klub alkalmazásában áll. A védelemben is történt egy kis módosítás, az ominózus négy találkozón a korábban leginkább balhátvédként szereplő Björn-Tore Kvarme bekerült középre, Igor Jauregui helyére, míg a hátsó alakzat bal oldalán a korábban a bajnokságban kevés lehetőséget kapott Potillon szerepelt.

A középpálya és a csatársor viszont ugyanaz maradt, De Pedro továbbra is a maródiak listáját gyarapítja, ám ennek ellenére a csapat remekül szerepel. Nagy szerepe van ebben Valerij Karpinnak, aki a négy győztes meccsből hármon is betalált, ám az orosz focista egyelőre kitart azon elhatározása mellett, hogy a szezon végén befejezi pályafutását - bár, mint elmondta, végleges döntést majd csak májusban hoz.

Karpin mellett a török Nihat Kahveci is az előző szezonban nyújtott teljesítményét idézi, és vele kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy immár nem számít idegenlégiósnak, mivel a spanyol bíróság ítélete nyomán ugyanolyan jogokkal rendelkezik, mint egy EU-n belülről érkezett focista. Mindez azért volt fontos a baszkok számára, mert a spanyol szabályok értelmében egyszerre csak három légiós lehet a pályán, márpedig Karpin, Darko Kovacevic és Nihat is kihagyhatatlannak számít - így aztán Lee Chun-soo eddig csak elvétve lépett pályára. Mostantól viszont már a koreai labdarúgó is több lehetőséget kaphat Denoueix-tól.