Nem adja fel álmait a Villarreal

A szezon előtt bizony sokan túl ambiciózusnak tartották a Villarreal CF vezetését, hiszen a klub a nyáron csupa ismert futballistát igazolt annak érdekében, hogy a bajnokságban kiharcolja a nemzetközi kupában való részvételt. A kétkedőknek azonban nem lett igazuk, hiszen a gárda jó úton halad afelé, hogy kvalifikálja magát az UEFA-kupába - miközben még a jelenlegi sorozatban (ahová az UEFA-Intertotó-kupán keresztül jutott be) is áll - éppen ezért okozott nagy meglepetést a tréner, Benito Floro lemondása a Zaragoza elleni vereség után.

A klub az elmúlt két idényben éppen hogy csak elkerülte a kiesést, mindkét alkalommal a 15. pozícióban végzett, így aztán érthető volt, hogy páran megmosolyogták az elnököt, Fernando Roigot, aki kijelentette: ezúttal a nemzetközi kupaszereplés kiharcolása a cél, amihez legalább az első hat közé kell kerülni.

A nyári átigazolások után viszont már nem lehetett nem komolyan venni a presidentét, hiszen nem akármilyen labdarúgók érkeztek az El Madrigál stadionba: a klub ingyen megszerezte a brazil csatárt, Sonny Andersont az Oympique Lyontól, kölcsönvette az AC Milantól az argentin középhátvédet, Fabrizio Coloccinit, míg a spanyol támadót José Marit végleg megszerezték a rossoneróktól. Csatlakozott a klubhoz az RCD Espanyol bal oldali középpályása, Roger, akiért szintén nem kellett fizetni, majd a transzferperiódus megkoronázásaként a Villarreal kölcsönvette az FC Barcelona argentin játékmesterét, Juan Román Riquelmét is. Arról nem is beszélve, hogy menet közben az UEFA-Intertotó-kupában is remekelt a gárda, az olasz Brescia, a cseh 1. FC Brno és a holland SC Heerenveen kiverésével a sorozat egyik győztese lett, és ezzel története során először kijutott az UEFA-kupába.

A bajnokságban sem rajtolt rosszul az együttes, hiszen egészen a hetedik fordulóig veretlen maradt, és az Athletic Bilbao elleni vereséget követően is szorgalmasan gyűjtögette a pontokat. Érdekes, hogy eleinte inkább idegenben ment a csapatnak, és hazai pályán sehogyan sem sikerült nyernie: az El Madrigál stadionban egészen az ötödik találkozóig kellett várni, amíg négy döntetlen után megszületett az első győzelem a CA Osasuna ellen. Akkor még csak a kilencedik pozícióban állt a gárda, ám nyilvánvaló volt, hogy a középmezőny rendkívül szoros a Primerában, és pár győzelemmel könnyedén feljebb lehet lépni. A drukkerek legnagyobb örömére így is történt, az évet már ötödikként zárta a csapat, annak ellenére, hogy az esztendő utolsó meccsein Benito Floro mesternek nem sok alternatívája volt a kezdő tizenegyet illetően.

A Villarreal CF ugyanis az élvonal egyik legszűkebb keretével rendelkezik, mindössze 16 labdarúgónak van profiszerződése, és közülük is jó néhányan kidőltek sérülés miatt. A brazil Marcos Senna még az előző szezonban szenvedett térdszalagszakadást, és még mindig nem épült fel, októberben pedig az addig alapembernek számító középpályás, Javier Calleja szenvedett ugyanolyan sérülést, vagyis ebben a pontvadászatban már ő sem léphet pályára. Decemberben aztán a jobbhátvéd Javi Venta bokaszalagjai mondták fel a szolgálatot, így ő is pihenőre kényszerült, de Rodolfo Arruabarrena és Quique Álvarez is sérüléssel bajlódott - ők végül mindketten vállalták a játékot a Real Sociedad, illetve a Real Betis elleni mérkőzésen, a csapat pedig mindkettőt megnyerte.

Nem csoda, hogy a vezetőség a téli átigazolási időszakban szeretett volna még valakit szerződtetni, de a presidente megint nem aprózta el a dolgot. Ráadásul most már az is biztosnak tűnik, hogy az elnök úrnak remek kapcsolatai vannak az argentin Boca Juniorsnál, hiszen az új igazolás a "genovaiaktól" érkezett a középpályás, Sebastián Battaglia személyében, akiért a Villarreal hárommillió eurót fizetett. A focistának egyébként olasz útlevele is van, így aztán nem számít EU-n kívüli focistának, ami manapság nagyon fontos szempont.

Battaglia immár a negyedik volt Boca-játékos, aki jelenleg Villarrealban szerepel, hiszen korábban Arruabarrena, Coloccini és Riquelme is játszott az argentin sztárklubban - és akkor a nyáron távozott Martín Palermót még nem is említettük. Nem csak Battaglia rendelkezik kettős útlevéllel az egyesületnél: a szezon előtt a brazil jobbhátvéd, Juliano Belletti szerzett be magának olasz paszportot, decemberben pedig Arruabarrena kapta meg a spanyol állampolgárságot, így aztán a keretben csupán három EU-n kívüli labdarúgó maradt: Anderson, Riquelme és Marcos Senna.

Riquelme egyébként a szurkolók egyik nagy kedvencének számít (Andersonnal együtt), és az argentin játékmester leigazolása telitalálatnak bizonyult, hiszen a focista, aki a Barcánál csak időnként tudta felvillantani valós tudását, a Villarrealban remekel. Már öt gólnál tart (az előző szezonban a katalánoknál hármat ért el), és úgy tűnik, hogy sokkal jobban viseli a felelősséget. A spanyol sajtóban például a minap már arról cikkeztek, hogy Floro mester pikkel rá, mert három egymást követő találkozón is lecserélte, de mind a tréner, mind a futballista megerősítette, hogy fölösleges ügyet kreálni a dologból.

A Zaragoza elleni 4-1-es vereség ugyan nem jött valami jól, hiszen ezt megelőzően a csapat már a hatodik helyen állt, ami UEFA-kupaszereplést ért a spanyoloknál, de a zakóval is csak a nyolcadik pozícióba esett vissza a gárda a rendkívül szoros középmezőnyben. Így aztán nem kis meglepetést keltett, amikor egy nappal a meccs után Floro bejelentette: lemond posztjáról. Hogy mi van a váratlan döntés hátterében, arról még a spanyol lapok is csak találgatnak (egyes információk szerint a szakvezetőnek az nem tetszett, hogy a játékosok éppen a korábbi mester, Víctor Munoz által irányított együttes ellen "nem tették oda magukat"), annyi azonban bizonyos, hogy kedden már a korábbi asszisztens, Francisco García tartotta az edzéseket.