Társoldalunk:

Sikeresen menekül a kiesés elől a Toulouse

Az elmúlt év végén a Toulouse FC helyzete menthetetlennek tűnt: az újonc gárda 19 forduló alatt mindössze két mérkőzést tudott megnyerni, és az utolsó helyet foglalta el a Ligue 1 tabelláján. Az új esztendőben azonban a TFC formája hatalmasat javult, a csapat idei mérkőzéseinek felét megnyerte, és így elhagyta a kiesési zónát.

A Toulouse FC-t ősszel jogosan tarthatták a francia élvonal leggyengébb együttesének, hiszen a gárda eredményei rendkívül harmatosak voltak. Az első öt fordulóban a csapat mindössze egy gólt szerzett, első győzelmére egészen a hetedik játéknapig kellett várni, és később sem valami nagy gyakorisággal gyűjtögette a pontokat.

Minderre persze megvolt a magyarázat, elvégre a TFC két év alatt lépett feljebb két osztályt, és keretében csak elvétve lehetett olyan focistát találni, akinek jelentős élvonalbeli tapasztalata lett volna, a zömében saját nevelésű, fiatal tehetségek számára pedig az első osztály még túl erősnek tűnt. Az sem segítette a gárda helyzetét, hogy a szakvezető, Eric Mombaerts összekülönbözött a csapatkapitánnyal, William Prunier-vel, aki a gárda legtapasztaltabb futballistája volt, és a középhátvéd előbb a kezdő tizenegyből került ki, majd a szerződését is felbontották.

Az esztendőt végül az utolsó helyen zárta a csapat, még a bajnokságban sokkal rosszabbul rajtolt másik újonc, a Le Mans UC is megelőzte, és a 19 forduló alatt összegyűjtött két győzelem, illetve 12 pont nem adott okot a büszkeségre a szakmai stáb számára. A helyzet reménytelennek tűnt, de a vezetőség ennek ellenére nem adta fel a kilátástalan küzdelmet, és első lépésként szerette volna megerősíteni a keretet a téli szünetben.

Természetesen megvoltak a kiszemeltek, a TFC elsősorban az egykoron a klubnál öt évet lehúzott, jelenleg a Stade Rennes-ben futballozó védőt, Dominique Arribagét szerette volna hazacsábítani. A bekknek hosszú távú szerződést ajánlottak, amelyben az is szerepelt, hogy visszavonulását követően pozíciót kap a szakmai vezetésben, ám a focistát klubja (érthető módon, hiszen Arribagé a Rennes csapatkapitánya) nem engedte el.

A bretonok hasonlóan nemet mondtak a középpályás Olivier Sorlin esetében is, ami valamivel érthetetlenebb reakció volt, hiszen ő nem számít alapembernek Rennes-ben. Az erősítési tervek végleg kudarcba látszottak fulladni, amikor a harmadik jelöltet, az SC Bastiában futballozó csatárt, Florian Maurice-t sem sikerült megszerezni. Egy focista végül mégiscsak érkezett Toulouse-ba, az Olympique Marseille ugyanis hajlandó volt kölcsönadni a szezon végéig brazil támadóját, Fernandaót, aki az OM-ben csak elvétve kapott játéklehetőséget.

A keret tehát nem nagyon változott (az egyetlen érkező mellett volt egy távozó is, Thibault Giresse-t, az egykori válogatott labdarúgó, Alain Giresse fiát kölcsönadták a másodosztályú Le Havre AC-nek), vagyis semmilyen jel nem mutatott arra, hogy a csapat megindulhat felfelé. Arról nem is beszélve, hogy az egyik középhátvéd, a 2000 óta a klubnál futballozó Stéphane Lievre is kidőlt a sorból. Az alacsonyabb osztályokból érkezett, minimális élvonalbeli tapasztalattal rendelkező focistákra, illetve a saját nevelésű ifjoncokra maradt tehát a helytállás, és ők bizony alaposan összekapták magukat.

Az évet rögtön egy győzelemmel kezdték, sőt, a Girondins Bordeaux elleni 2-0-s diadal után a Lille OSC-t is megverték a toulouse-iak. Ez azonban csak pillanatnyi fellángolásnak tűnhetett, elvégre ezt követően három 1-0-s vereség következett, de a 25. forduló után a TFC öt találkozón keresztül veretlen maradt: három győzelmet aratott, kétszer pedig döntetlenezett. Az idei 11 mérkőzésen tehát a gárda több pontot gyűjtött, mint a tavalyi 19-en együttvéve, és ennek köszönhetően alaposan feljebb lépett a tabellán: az utolsó pozícióból egészen a 17.-re nyomult előre, ami még akkor is elismerésre méltó, ha figyelembe vesszük, hogy a Toulouse mögött álló FC Metz egy mérkőzéssel kevesebbet játszott.

A TFC előretörése elsősorban a hátsó alakzat hatalmas javulásának tudható be: a csapat az első tíz idei mérkőzésen csupán négy gólt kapott, és hat találkozóját is sikerült érintetlen hálóval abszolválnia. Úgy látszik, a tapasztalat hiánya ezúttal nem okozott gondot, hiszen ez a csapatrész azóta szerepel ilyen jól, amióta sem Prunier, sem pedig Lievre nincs ott a védelem tengelyében, hanem az 1983-as születésű Issoumaila Dao és a nála egy évvel fiatalabb Lucian Aubey futballozik ezen a poszton, akik az idény előtt sohasem szerepeltek a legjobbak között.

KAPCSOLÓDÓ CIKK