Modenában csak hírből ismerik a győzelmet

A Modena FC 2002 nyarán, csaknem negyven év után jutott fel ismét az első osztályba. A biztos kiesőnek várt csapatot Giovanni de Biasi általános meglepetésre benntartotta a szezon végén, de mivel a nyáron a mester és néhány kulcsjátékos is távozott, az új trénert, Alberto Malesanit kevesen irigyelték. Könnyen lehet, hogy ezúttal a kétkedőknek lesz igazuk: a Modena emberemlékezet óta nem tudott győzni, ráadásul a sokadik vereség után Malesanit menesztették. Utódának, az élvonalbeli tapasztalattal nem rendelkező Gianfranco Bellottónak hét meccse maradt, hogy megtanítsa újra győzni a csapatot.

A nagy (olasz) futballközhelyek egyike, hogy egy újonccsapat számára a második esztendő a legnehezebb: a feljutás utáni eufória sokszor elég arra, hogy az első szezonban benntartson egy akár még gyengébb képességű gárdát is, de a második élvonalbeli idényre a hurráhangulat általában elillan, és többnyire néhány kulcsjátékost is elcsábítanak a gazdagabb klubok, helyükre viszont nincs pénz hasonló képességű futballistákat igazolni. A mester és a focisták már nem olyan motiváltak, mint újoncként, a város sem mindig áll teljes mellszélességgel a csapat mellett, csökken a nézőszám, s mindennek jobbára kiesés a vége.

Ezt a sablont egyelőre tökéletesen ráilleszthetjük a Modena FC-re. A bennmaradás után Giovanni de Biasi, akit a siker első számú letéteményesének tartottak a városban, elfogadta a Brescia ajánlatát, és vitte magával Giuseppe Coluccit és Stefano Maurit, a középpálya két oszlopát is. Rajtuk kívül a csapat házi gólkirálya, Giuseppe Sculli is távozott (a Chievo Veronához igazolt), az érkezők közül viszont csak Nicola Amoruso számít az élvonalban is (el)ismert játékosnak, így a szakértők nem sok jót jósoltak a Modenának az új idényben.
Még úgy sem, hogy a kispadon Alberto Malesani váltotta De Biasit. Az AC Parmával 1999-ben UEFA-kupát nyert mester képességeit ugyan senki sem vonta kétségbe, de azt már igen, hogy ezt a csapatot bent tudja majd tartani az élvonalban.

A várakozásokkal ellentétben a Modena FC remekül kezdte a bajnokságot. Két vereség és egy döntetlen után a negyedik fordulótól kezdve zsinórban három győzelmet aratott a gárda, és hirtelen a középmezőny elején találta magát. A drukkerek már az UEFA- (de minimum az Intertotó-) kupáról kezdtek álmodozni, de Malesani igyekezett mindenkit a földön tartani, mondván: ne a pillanatnyi helyezésből induljanak ki, a cél továbbra is a bentmaradás.

A tréner bizonyára maga sem gondolta, mennyire igaza lesz. A nyolcadik fordulóban ugyan még sikerült legyőzni az AC Perugiát, de az azóta lejátszott 19 bajnokija közül a csapat mindössze egyet (!) tudott megnyerni (ráadásul az Ancona ellen, ami azért nem számít földöntúli bravúrnak, mivel a piros-fehérek még mindig nyeretlenek a bajnokságban).

A csapaton ráadásul a téli igazolások sem tudtak nagyot lendíteni: a védelemben ugyan a januárban érkezett Maurizio Domizzi és Alessandro Grandoni rendszeresen tagja a kezdő csapatnak, de a hátsó alakzat velük sem lett sokkal acélosabb.

A középpályára igazolt cseh utánpótlás-válogatott David Limbersky pedig inkább a jövő, mint a jelen embere (persze mint minden ifjú cseh középpályást, Limberskyt is kikiáltották az új Nedvednek, de ez a tétel egyelőre még bizonyításra vár).

Az egyetlen igazi erősítésnek Ayodele Makinwa leigazolása tűnik: a Comótól igazolt csatár energikus, lendületes játékának és az Internazionalénak lőtt góljának köszönhetően hamar belopta magát mind Malesani, mind a szurkolók szívébe, de fiatal kora és élvonalbeli rutintalansága (a Modena az első A-ligás csapata) miatt még nem tudja a vállán vinni az együttest, így ő az az egy fecske, aki, úgy fest, nem csinál nyarat Modenában.

A sikertelenség ellenére a vezetőség - olaszországi mércével mérve szokatlanul sokáig - bízott Malesaniban, mert úgy gondolták, képes lesz felrázni a csapatot a hajrára, és meghosszabbítani az élvonalbeli tagságot. A türelem a közvetlen rivális Reggina elleni hazai vereség után fogyott el: a mérkőzés másnapján a vezetőség menesztette Malesanit, és helyére Gianfranco Bellottót nevezte ki.

Bellotto ugyan meglehetősen tapasztalt edzőnek számít, de az 54 esztendős mester pályafutása során először irányíthat élvonalbeli gárdát. A tréner karrierje java részét másodosztályú csapatoknál töltötte, ült a Fidelis Andria, a Venezia, a Treviso, a Cagliari és a Sampdoria kispadján is, a tavalyi szezonban pedig ismét a velencei csapatot irányította.

Egyelőre a szezon végéig szól Bellotto szerződése; a tréner a Juventus FC elleni meccsen vereséggel debütált, így már csak hét mérkőzése maradt, hogy osztályozó nélkül az élvonalban tartsa a csapatot. A hátrány nem behozhatatlan, hiszen a jelenleg tizenötödik, azaz "rájátszást" érő pozícióban lévő Modenát csupán két ponttal előzi meg a Reggina (ezért volt különösen fájó a Malesani állásába kerülő, calabriaiak elleni hazai vereség), és hárommal a Lecce. Van tehát remény, de a cél eléréséhez olyan dolgot kellene művelnie a csapatnak, amire jó ideje képtelen: győzni.