Túlbecsülte erejét a Sevilla

Sevillában a szezon előtt magasra tették a mércét a csapat előtt: a klub sportigazgatója, az egyesület egykori focistája, Monchi az európai kupaszereplés kiharcolását tűzte ki célul. Ennek érdekében rengeteg új focista érkezett a gárdához, és bár az andalúziaiaknak több biztató eredményük volt, remek formájukat nem tudták tartósítani, ráadásul legjobb játékosukat el is adták, így aztán nem valószínű, hogy az ambiciózus terv valóra válik.

A nyáron összesen tíz új labdarúgó érkezett a Sánchez Pizjuán-stadionba, és az egyesület vezetése abban bízott, hogy ez az erősítés, egyesítve a rengeteg saját nevelésű tehetséggel, elég lesz ahhoz, hogy a csapat ott legyen a bajnokság élmezőnyében. Szó se róla, az új szerzemények közül a brazil Júlio Baptistára, Darío Silvára vagy éppen Pedro Martíra sem lehetett panasz, ám hiába akadt egy-egy jó mérkőzése az együttesnek (a legemlékezetesebb a Real Madrid elleni hazai 4-1-es diadal volt), a csapat nem tudott egyenletesen jó teljesítményt nyújtani, így aztán megrekedt a tizedik pozíció körül.

A legtöbb esély még a spanyol kupában volt arra, hogy az együttes bejusson az UEFA-kupába, és a sorozatban a sevillaiak nem is szerepeltek rosszul. A klub a Villarreal CF és az Atlético Madrid testén keresztül beverekedte magát az elődöntőbe, ahol éppen a Real Madrid volt az ellenfele. A királyi gárda ellen azonban már nem ugyanaz a Sevilla FC lépett pályára: ekkor ugyanis már nem állt a csapat rendelkezésére a gárda legjobb futballistája, a válogatott támadó, José Antonio Reyes, akit az egyesület eladott az Arsenal FC-nek.

A focistát az Ágyúsok már régóta kerülgették, ám úgy tűnt, hogy egyelőre nem kaparinthatják meg, hiszen Reyes az ősszel hosszabbította meg szerződését két évvel, és a kontraktusban egy kivásárlási záradék is szerepelt, százmillió eurós vételárral. Az angolok által kifizetett 35 millió így már nem is tűnik olyan soknak, de kétségtelen, hogy ez az összeg is rendkívül komoly, különösen, ha figyelembe vesszük a játékospiac mai helyzetét. Mindezzel együtt a sevillai fanatikusok érthető módon nem örültek kedvencük távozásának, és az egyik ultracsoport internetes honlapján kifejezésre is juttatta haragját az elnökkel, José María del Nidóval szemben. A presidente szerint azonban ez olyan ajánlat volt, amit nem lehetett visszautasítani, és valljuk be, szavaiban van is némi igazság.

A spanyol kupában ráadásul Reyes nélkül sem kellett volna sok a döntőbe kerüléshez, hiszen az első meccsen idegenben elszenvedett 2-0-s vereség után Sevillában már az első percben vezetett a csapat, ám a második gólt nem tudta begyömöszölni Iker Casillas kapujába, így ez a lehetőség elúszott. Már csak a bajnokság maradt a nemzetközi kupaszereplés kiharcolására, és pár héttel ezelőtt úgy tűnt, hogy ez sem reménytelen, mert egy ötmeccses veretlenségi sorozatnak köszönhetően a gárda feljött a nyolcadik pozícióig, ám ezt három vereség követte, és az UEFA-kupa máris messzebbre került.

A játékoskeret egyébként a télen nem csak Reyes távozásával változott: egyrészt Luís Gilt és Víctor Salast is kölcsönadták másodosztályú kluboknak, másrészt az egyesület végre regisztrálhatta a mexikói középpályást, Gerardo Torradót. Őt a bajnokság első felére azért nem lehetett benevezni, mert túl sok volt az EU-n kívüli futballista a keretben, márpedig Joaquín Caparrós mester Daniel Alvest, Júlio Baptistát, Germán Hornost és Zoran Njegust is a mexikói elé sorolta, a kiírás szerint pedig csak négy EU-n kívüli légióst lehet a csapatok keretében. Torrado így tehát az őszi szezont a tartalékok között töltötte, és abban bízott, hogy januárban menedzserének sikerül megszereznie számára a spanyol útlevelet. Ez sikerült is, ráadásul a klub fegyelmezetlenség miatt Njegus szerződését felbontotta, a focista ugyanis tíznapos késéssel érkezett meg a téli szünetről - saját elmondása szerint elveszítette útlevelét, és újat kellett csináltatnia.

Ami a szezon előtt kitűzött célt illeti, egy remek hajrával ugyan még megvalósítható a nemzetközi kupaszereplés kiharcolása, de nagyobb a valószínűsége, hogy ez az idén nem jön össze, és lehet, hogy ennek a tréner issza meg a levét. Caparrós szerződése ugyanis a nyáron lejár, és bár a felek megkezdték a tárgyalást a hosszabbításról, a beszélgetések megszakadtak, a jól értesült spanyol sajtó pedig ezt az edzőcsere biztos jelének tartja. A klub elnöke, Del Nido szerint azonban erről szó sincsen, elmondása szerint a vezetőség továbbra is bízik Caparrósban, és mivel az edző is szívesen maradna, így csak idő kérdése, hogy mikor kötik meg az új kontraktust.