Mészöly élvezte az újpesti tavasz pillanatait

Édesapja nyomdokain halad Mészöly Géza, az Újpest labdarúgócsapatának vezetőedzője, aki féléve úgy érzi, álomvilágban él. A másodosztályú REAC kispadjáról előbb Újpestre került, majd pazar tavaszt produkálva hajszálnyira maradt le csapatával az aranyéremről.

- Szelíd emberként mennyire tud kemény lenni az öltözőben? - kérdeztük Mészölyt.
- Ha kell, akkor bizony felemelem a hangom. Ugyanakkor a külföldön szerzett rutin megtanított arra, mikor kell hallgatni, és mikor odavágni. A legfontosabbnak edzőként is azt tartom, hogy önmagamat adjam. Minden játékoshoz másként kell közeledni, hiszen különböző egyéniségek, más és más lelkiállapotú futballisták alkotják a keretet. Ezért volt lényeges az is, hogy segítőmmel Véber Gyurival és Brockhauser Pistával tökéletes egységet alkottunk.

- Kitől tanulta a legtöbbet a sportágban?
- Hosszan sorolhatnám, kinek köszönhetek sokat eddigi karrieremben, de a sor élére mindenképpen édesapám kívánkozik. Ő ugyanis klasszikusan szívvel játszott, játékosként és edzőként egyaránt. Utált veszíteni, ezért mindent megtett a győzelemért még snóbliban, ultiban, römiben, lábteniszben, vagy fejelőjátékban is. Pont ilyen volt Kiprich Józsi is, aki az edzések előtt a célba rúgóversenytől a dekázásig mindenben nyerni akart.

- Mit tartott a legfontosabbnak az újpesti öltözőbe való belépésekor?
- A kölcsönös bizalmat. Szerencsére sikerült oldott hangulatot teremtenünk az öltözőben és a tréningeken is, ami később a sikerekbe is jócskán besegített. Ha kellett kritizáltunk, ha kellett poénkodtunk - de mindent a csapat érdekében tettünk. Olykor egy-egy szó is fontos, hiszen a magyar futballista érzékeny alkat. Az esetek kilencven százalékában dicsértem, de ettől még a kritikai észrevételeimet sem hallgattam el. Arra is ügyeltünk, hogy ne játsszuk túl a szerepünket. Barátként kezeltük a játékosokat, így aztán az öltözői légkört a humor, könnyedség, de egyben fegyelem is jellemezte. Ezen kívül persze jó edzéseket kellett tartanom, ami Mezey György után igencsak emberes feladat.

- Jó, hogy Mezey Györgyöt említi, hiszen mint a legautentikusabb válaszolhat arra, hogy a rutinos szakembernek mekkora szerepe volt a tavaszi diadalmenetben?
- Annyiban feltétlenül nagy, hogy remekül felkészített, átlagon felüli állóképességű csapatot vehettünk át. Ennek köszönhető, hogy bátran belenyúlhattunk egy agresszív, ugyanakkor játszó csapat kialakításába. Az újpesti hagyományokra alapozott támadóstílus felélesztése mellett nagy célunk volt a közönség visszahódítása. Sokáig alig emelkedett a nézőszám, ám miután bekerültünk az első hatba, és az Üllői úton legyőztük a Fradit, ugrásszerűen megnőtt a meccseink látogatottsága. A lelátókon aztán olyan hangulat uralkodott, hogy attól én is gyakran libabőrös lettem. Már csupán a fantasztikus az újpesti szurkolótábor miatt is tovább kell építeni a csapatot, s lehetőleg együtt tartani a jelenlegi keretet. Persze az erősítés is elkelne, például egy ballábas futballistára feltétlenül szükségünk lenne, ám mindezt behatárolja a klub anyagi lehetősége.

- Egy pillanatig sem gondolt bele, hogy akár bele is bukhat az újpesti kalandba?
- Ez meg sem fordult a fejemben. Tudtam, hogy jó eredményt érünk el, igaz, ilyen szériára magam sem számítottam. Emlékszem, a tavaszi nyitányon még remegtünk, hogy az első hatba valahogy betuszkoljuk magunkat, aztán majdnem bajnoki cím lett belőle.

- Sokként élte meg az utolsó, MTK elleni mérkőzés döntetlenjét?
- Az MTK gólja valóban sokkolt, akkor azt hittem megnyílik alattam a föld, és bosszantott az elszalasztott lehetőség, ám még ott, a Puskás-stadionban talán én ocsúdtam elsőként, mondván: "Emberek, gondoljunk bele milyen pazar tavaszt produkáltunk!" Nekem kellett vigasztalni a síró játékosokat, pedig csupa dicséretet érdemeltek teljesítményükért.

- Mit érzett, amikor potenciális szövetségi kapitány jelöltként is felmerült a neve?
- Eleinte fel sem fogtam az egészet. Február óta olyan az egész világ körülöttem, mintha álmodnék. Február közepén, egy délelőtti napon még a REAC-cal készültem edzőmeccsre, délután viszont már az Újpest edzőjeként vezényeltem tréninget. A csodálatos tavaszi eredmények ellenére sem kell félteni, érzem magamban az erőt, hogy a kudarcot is elviseljem. Igaz, Újpesten azért mindenképpen a tavaszi sikerek folytatására készülünk.

Bánki József