Társoldalunk:

A berni döntő - nézze meg az 1954-es gólokat!

Vasárnap, a portugáliai labdarúgó Európa-bajnokság fináléjának napján lesz kereken ötven éve, hogy a berni Wankdorf-stadionban Németország válogatottja 3-2-re legyőzte a világ akkor legjobbnak tartott futballcsapatát, Magyarországot. A Magyar Televízió pénteken este - két nappal a fél évszázados jubileum előtt - szenzációt kínál nézőinek: egy háromórás műsort, amelyben előbb lepereg A berni csoda igaz története című  90 perces német dokumentumfilm, majd egy 38 perces, korábban még sohasem sugárzott összeállítás a döntő filmjéből, Szepesi György eredeti rádióközvetítésének hangjával. Nézze meg a történelmi mérkőzés találatait, valamint Franz Beckenbauer elemzését.

A műsor további részében az ötven évvel ezelőtti nagy csata két magyar résztvevője, Grosics Gyula és Buzánszky Jenő, a kispadon kényszerű tétlenségre kárhoztatott Sándor Károly, továbbá Szepesi György, Ritter László történész, valamint Guido Knopp, A berni csoda igaz története című film rendezője, a legelismertebb német "történész-televíziós" cserél eszmét, s ha kell, vitatkozik is - Baló György műsorvezetésével.

A felvételt megelőzően, csütörtökön sajtóbeszélgetést tartottak az MTV egyik stúdiójában, amely még ötven évvel a történtek után is heves indulatokat korbácsolt az egykori főszereplőkben. Már a bevezetőben felforrósodott a hangulat, amikor Sándor "Csikar", a 75-szörös válogatott jobbszélső közbevetette: "Ötven évig olyan jó volt, senki sem beszélt semmiről, most biztosan jókora balhé lesz belőle..."

Knopp professzor elmondta, a másfél órás dokumentumfilm óriási sikert aratott Németországban, a ZDF adásában 4,2 millióan nézték, s másnap ezrével érkeztek a telefonok a szerkesztőségbe; felnőtt férfiakból is könnyeket fakasztott a német identitás újjászületését meghatározó eseményről, az 1954-es "berni csodáról" készült alkotás. Ahogy a történész fogalmazott: 1954. július 4. az NSZK "belső megalakulása" volt. A filmet azóta nyolc országba sikerült eladni, most folynak a tárgyalások a japánokkal. Szepesi hangsúlyozta: a berni magyar vereséggel egy négy éven és 31 mérkőzésen át tartó magyar veretlenség szakadt meg.

Sándor azonnal nekiment Sebes Gusztávnak, az azóta elhunyt szövetségi kapitánynak, aki a döntőre felforgatta a csatársort: Buday II-t kihagyta, Czibort átvitte a jobb szélre, a bal oldalra pedig a szerényebb képességű Tóth Mihályt állította be. "Az hagyján, hogy engem nem is neveztek a világbajnokságra, de hogy a világ legjobb balszélsőjét, Czibort átrakják a számára idegen jobb szélre s beállítsák Tóth Mihályt, hát ez abszurdum. Ilyesmit csak olyasvalaki mert megengedni magának, aki Rákosival és Farkas Mihállyal is jóban volt! Alapelv a futballban, hogy győztes csapaton ne változtass, márpedig előzőleg csodálatos meccseken vertük a világ két legjobb válogatottját, Brazíliát és Uruguayt. Nézzék csak, a mostani Európa-bajnokságon már négy szövetségi kapitány is lemondott a csapatuk kiesése után, ezt meg később úgy kellett elzavarni..." (Az "ezt" természetesen Sebesre vonatkozott, aki sohasem szenvedhette Sándort.)

Szepesi így fogalmazott: "Valóban két óriási hibát követett el Sebes: az első Sándor teljes mellőzése volt, a második pedig az, hogy odaküldte mellém Budayt asszisztensnek, ahelyett, hogy játszatta volna. Buday ott is állt végig mellettem, s egy alkalommal bele is kotyogott a közvetítésbe, a második félidő huszadik perce körül. Itt mi már nem fogunk nyerni, mondta, s sajnos prófétának bizonyult."

Felmerültek a korabeli pletykák: hogy a németek esetleg doppingoltak (nem doppingoltak, de a világbajnok csapat ma 87 éves orvosa elmondja a dokumentumfilmben: folyékony szőlőcukrot adott a játékosoknak, C-vitaminnal dúsítva, ami akkor forradalmi újítás volt); hogy voltak-e zavargások Pesten a döntő után (voltak, a Baross téren, be is törték Sebes Gusztáv lakásának ablakait, s utána még három napon át folytak a spontán tüntetések, a rendőrség pedig tétlenül szemlélte a rendzavarást), s hogy volt-e kitűzve prémium.

Utóbbira Grosics és Buzánszky azt mondta, nem volt, sohasem volt, mindig utólag kapták meg a pénzt. Sándor viszont másképp emlékezett, szerinte pár nappal a vb-döntő előtt komoly összegeket osztott szét a pártvezetés, Puskás például 100-200 ezer forint közötti összeget kapott, amiből vett egy zuglói villát.

Utóbb magánbeszélgetésekből kiderült, valóban volt előzetes pénzosztás, de ez még a május végi magyar-angol (7-1) előtt volt, az 1953. november 25-én lejátszott londoni angol-magyar (3-6) honorálásaként. A világbajnoki aranyéremért - állítólag - fejenként ötvenezer forint és egy-egy Volkswagen "Bogár" járt volna.

Ehelyett maradt az ezüstérem és az ezertől nyolcezer forintig terjedő "alamizsna", Volkswagen nélkül. Majd két év múlva a forradalom, amellyel kapcsolatban Ritter László történész megjegyezte: "Ha '54-ben mi nyerjük a vb-döntőt, nincs '56, vagy ha mégis van, akkor egészen más formában."

Ennyit arról, mennyire játék a futball, és mennyire véresen komoly valóság...

Ch. Gáll András

KAPCSOLÓDÓ CIKK