Társoldalunk:

Oláh Lóránt, a szerény gólgyáros

2004.10.27. 7:09

Ha valaki azt mondja a nyáron, hogy tíz forduló elteltével bizonyos Oláh Lóránt vezeti 7 találattal a magyar labdarúgó NB I góllövőlistáját, akkor az illetőtől előbb megkérdezik, hogy ki az az Oláh Lóránt, majd megkérdőjelezik az elmeállapotát. Márpedig kétségbevonhatatlan tény, hogy jelenleg a Nabi Kaposvári Rákóczi 24 éves csatára a legeredményesebb magyar - helyesebben Magyarországon játszó - futballista.

Oláh lefegyverzően szerény, visszafogott futballista, modorát tekintve mintha a helyi mester, Prukner László "klónja" lenne. Esetében a zsurnalisztikai közhely - tudniillik, hogy nem szállt fejébe a dicsőség - szó szerint értendő.

"Szinte csak most kezd tudatosulni bennem, hogy mi is történt velem. Legutóbb, Győrben már külön őrzőt kaptam, NB I-es pályafutásom során először. Azaz, kezdenek komolyan venni az ellenfelek" - mondta Oláh, aki 1979. november 23-án a vajdasági Adán, ebben a Tisza-parti városban látta meg a napvilágot.

- Milyen karriert futott be annak idején Jugoszláviában?
- Két évet játszottam az újvidéki Vojvodinában, az élvonalban, de akkor még nagyon fiatal voltam, ritkán jutottam szóhoz. 1999-ben, 20 éves koromban három hónapot légióskodtam az akkor NB I-es Szeged csapatában, hét meccsen léptem pályára, gólt akkor nem sikerült szereznem. Aztán a jugoszláv másodosztályban, a bácskatopolyi Solunacban futballoztam, s 2002 nyarán szerződtetett az NB I/B-s Szolnoki MÁV. Ott 11 gólt szereztem egy idényben, de tavasszal bokaszalag-szakadást szenvedtem.

- S utána következett a Kaposvár...
- Igen, 2003 nyarán, amikor még a másodosztályban játszott a Rákóczi. Én lettem a házi gólkirály 14 találattal, tavasszal tényleg jól ment már, jöttek a gólok is.

- Mi a Kaposvár titka, miért állnak a hatodik helyen, újonc létükre?
- Az, hogy tudjuk, hol a helyünk. Hatalmas becsvággyal, de illő szerénységgel készülünk az újabb és újabb feladatokra. Edzőnk, Prukner László igazi pedagógus, nem is engedné, hogy fejünkbe szálljon a dicsőség. Azt azért megemlíteném, hogy a helyi statisztikusok kiszámították: ez a mostani minden idők legjobb kaposvári szereplése az NB I őszi idényébe - szerénység ide vagy oda.

- Végső soron miért is jött át Magyarországra?
- Őszintén? Mert szeretném befejezni a Testnevelési Egyetemet, amelyből másfél évet végeztem el Újvidéken. Sajnos, még nem sikerült beiratkoznom a pécsi egyetemre...

- A futball csak amolyan "másodállás"?
- Azt azért nem állítanám, egyre inkább életem középpontjába kerül.

- Nem gondolt még arra, hogy megszerzi a magyar állampolgárságot?
- Dehogynem, de egyelőre annak is örülnék, ha meglenne a letelepedési engedélyem. Állítólag februárban megkapom, s onnan számítva másfél év kell az állampolgárság megszerzéséig. De miért kérdi?

- Hát, ugye, a válogatottság.
- Ugyan, az még korai lenne. Annyi jó csatár van Magyarországon.

- Mondjon egyet!
- Jó, jó, ne Ronaldóra vagy Tottira gondoljanak.

- Kicsit tragikomikus körülmény a Kaposvár őszi menetelésében, hogy mielőtt elindultak volna Győrbe, elárasztotta az eső az öltözőjüket, minden elázott, majd aztán pár kilométer után lerobbant a buszuk. Miközben egy busztársaság a szponzoruk.
- Hát, ha valaki nem hitte volna el, hogy milyen kiscsapat vagyunk, itt a bizonyíték. De minket ez nem érdekel. Az eddigi szerénységgel és odaadással vesszük az akadályokat, de úgy, hogy mindig csak a következőre figyelünk. Mert aki nem néz a lába alá, az könnyen orra bukhat.

- A következő akadály a Diósgyőr...
- Na, a kötelezőnek tartott győzelmeket a legnehezebb hozni. Nagyon oda kell figyelnünk a szombati mérkőzésre.

Ch. Gáll András

KAPCSOLÓDÓ CIKK