Vágólapra másolva!
A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottság-szám elérése után szerződhetett profiegyüttesbe az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején elindultak, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be.

A külföldön szereplő magyar futballisták száma az 1992-93-as pontvadászatban tovább nőtt, és abban az idényben a topligákban is több honfitársunk szerepelt, mint egy évvel korábban, egyedül a Bundesligában nem játszott magyar labdarúgó.

Hazánkban a legnagyobb szenzációt kétségtelenül az keltette, hogy Kozma István a skót Dunfermline Athletic együttesétől a Liverpool FC-be igazolt, hiszen korábban magyar focista sohasem szerepelt a Vörösöknél, amely kétségtelenül Európa egyik legpatinásabb, legsikeresebb és legnépszerűbb együttesének számít.

Igaz ez még akkor is, ha a kilencvenes évek elején a 'Pool korántsem volt olyan eredményes, mint egy évtizeddel korábban: Kozma leigazolása előtt a gárda hatodik lett a bajnokságban. A csapat mestere, Graeme Souness korábban a Rangers FC edzője volt, és a skót bajnokságból ismerte Kozmát, akiért 300 ezer fontot fizetett az angol klub.

A magyar középpályás azonban nem tudott az első csapat közelébe kerülni, és mindössze egy bajnokin lépett pályára: szeptember 26-án a Wimbledon FC elleni hazai találkozón a csatár Mark Walters helyére állt be, ám nem sokat tett hozzá a játékhoz, hiszen a Vörösök 3-2-re kikaptak az Anfield Roadon.

Ez volt egyébként a mélypont a szezon során a 'Pool számára, hiszen a vereséget követően a tizedik forduló után a csapat a 19. helyen állt a tabellán - 22 együttes közül. Az LFC végül a hatodik helyen fejezte be a bajnokságot, de Kozma többször nem került be az első csapatba, csak a tartalékok között szerepelt, így a Liverpool-drukkerek ma is úgy emlékeznek rá (már aki egyáltalán emlékszik), mint a klub történetének egyik legrosszabb igazolására.

Annál jobban ment viszont a játék Détári Lajosnak, aki a Serie B-s Bolognából az olasz élvonal újoncához, az Anconához szerződött, és fantasztikusan kezdte az idényt: az első öt fordulóban öt gólt ért el. Fájdalom, ez nem sok mindenre volt elegendő a klub számára, mivel az Ancona ezen az öt mérkőzésen mindössze két pontot szerzett, a Fiorentinától például 7-1-re kapott ki.

Döme végül kilenc találattal fejezte be a szezont, amivel második lett a házi góllövőlistán, és legemlékezetesebb mérkőzése kétségtelenül az Internazionale elleni hazai találkozó volt, ahol a szakadó esőben két gólt rúgott a Zengával, Bergomival, Sammerrel felálló milánóiaknak - az egyik találat egy távoli bomba volt, amely a szezon legszebb góljait összefoglaló válogatásba is bekerült.

A magyar középpályás inkább a szezon első felében remekelt, tavasszal mindössze egy gólt ért el. Csapattársai között szerepelt egyébként az argentin Óscar Ruggeri és Sergio Zárate, valamint a később hosszú élvonalbeli karriert befutó, és jelenleg is aktív Nicola Caccia.