1993-94: Mészöly Géza jobb volt Weah-nál

A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottság-szám elérése után szerződhetett profiegyüttesbe az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején elindultak, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be.

Az 1993-94-es pontvadászatra kissé csökkent a magyar légió létszáma, ebben a szezonban összesen 29-en kergették a külföldön a labdát honfitársaink közül.

Ami a topligákat illeti, Angliában nem akadt magyar játékos, hiszen Kozma István hazatért Újpestre, míg Németországban is csak a másodosztályban találhattunk itthoni futballistát Hajszán Gyula személyében, aki a Tennis Borussia Berlin együttesében szerepelt, ám a fővárosiak újoncként az utolsó előtti helyen végeztek a Bundesliga 2-ben, így kiestek.

Olaszországban továbbra is Détári Lajos tartotta a frontot, aki azok után, hogy a Bologna után az Anconával is kiesett a legjobbak közül, előbb hazatért a Ferencvároshoz, majd a szezon közben a Genoához szerződött.

A kikötővárosban azonban már korántsem számított alapembernek, hiszen a klubnak olyan légiósai voltak rajta kívül, mint a román Dan Petrescu, a cseh Tomás Skuhravy, valamint a holland John van't Schip és Marciano Vink - márpedig az öt külföldiből egyszerre csak hármat lehetett benevezni egy mérkőzésre.

Mivel Skuhravy és Petrescu is meghatározó játékos volt, a harmadik helyért Dömének a két hollanddal kellett megmérkőznie. A magyar középpályás először a 13. fordulóban, a Lazio ellen lépett pályára, mégpedig kezdőként, de nem tudott sokat segíteni csapatán, amely 4-0-s vereséget szenvedett. A következő hetekben Détári rendszeresen kezdő volt, és a 15. játéknapon gólt is szerzett a Foggia ellen (a Genoa viszont 4-1-re kikapott), de nyolc mérkőzés után kikerült a csapatból, és többet nem is lépett pályára. Igaz, a klub bennmaradt a legjobbak között, ellentétben Détári előző két olasz csapatával.

Spanyolországban Limperger Zsolt jelentette a magyar idegenlégiót, aki az előző szezonban az élvonalból kiesett Real Burgosból a stabil középcsapatnak számító Celta Vigóhoz igazolt. A középpályásnak azonban nem volt szerencséje a galíciaiaknál, hiszen rögtön az első mérkőzésén, az RC Deportivo elleni összecsapáson Achilles-ín-szakadást szenvedett, így a szezon során többet nem is léphetett pályára. A vigóiak végül a 15. helyen fejezték be a bajnokságot, pedig a csapatban olyan futballisták is szerepeltek, mint a későbbi spanyol válogatott Santiago Canizares és Vicente Engonga, vagy a bosnyák Vladimir Gudelj.