Vágólapra másolva!
A France Football immár hagyományosan közzéteszi azon ötven játékos listáját, akiket érdemesnek tart a legjobb Európában futballozó játékosnak járó díjra, az Aranylabdára. A trófea győztesét december 14-én hirdetik ki, addig is szeretnénk bemutatni az ötven jelöltet, némi esélylatolgatással fűszerezve.

Ayala 1973. április 12-én született Paraná városában, édesapja is profi futballista volt, a hatvanas években Franciaországban játszott. Első klubja a Ferro Carril Oeste volt, ahonnan 1993 decemberében vásárolta meg a River Plate, amelynek tagjaként 1994-ben apertura-győztes volt.

1995 nyarán költözött Európába, az AC Parma vette meg, de azonnal tovább is adta a Napolinak. Három idényt töltött el a nápolyi klubban, majd az 1998-as világbajnokságot követően az AC Milanba szerződött. Milánóban viszonylag keveset játszott, többnyire csak csere volt, így örömmel vette, hogy a Valencia 2000-ben szerződtette. A hispánok négymillió fontot fizettek érte, de jó vásárt csináltak vele. A spanyol klubnál azóta is kiválóan futballozik, és az argentin válogatottból is kihagyhatatlan, ő a nemzeti csapat kapitánya. Rendkívül jól fejel, ezt a tulajdonságát az ellenfél kapuja előtt is ki szokta használni.

Az év első felében kiemelkedően futballozott a Valencia együttesében, igazi vezéregyénisége volt a spanyol gárdának. Az együttes védelme az ő vezérletével a tavaszi húsz bajnoki felét kapott gól nélkül abszolválta, jellemő, hogy az utolsó két fordulóban (amikor már megvolt a bajnoki arany) nélküle két vereséget szenvedett a csapat. Egy gólt is szerzett az előző idényben, ráadásul rendkívül fontosat, hiszen a Real Madrid elleni rangadón az ő fejesével vezetett a Valencia a Bernabéu-stadionban.

Hasonlóan jól játszott az UEFA-kupában is, ahol a Valencia a két elődöntőt és a finálét szintén kapott gól nélkül teljesítette, köszönhetően nagy részben Ayalának. A válogatottból éppen a brazilok elleni vébéselejtezőn hiányzott, ami meg is látszott az eredményen (az argentinok 3-1-es vereséget szenvedtek), a Copa Américán azonban ott volt: Uruguay ellen gólt fejelt, a Peru elleni negyeddöntőn kiállították, így az elődöntőt kihagyta, a fináléban viszont ott volt a csapatban, ám az albiceleste rendkívül balszerencsésen, tizenegyesrúgásokkal kikapott, így Ayalának "csak" ezüstérem jutott.

Az olimpián aztán sikerült vigasztalódnia, az ötkarikás játékokon az argentin együttes egyik túlkorosaként szerepelt, és aranyérmet vihetett haza, ráadásul a gárdának sikerült végrehajtania azt a páratlan bravúrt, hogy egyetlen gólt sem kapott az egész tornán - márpedig ebben a sorozatot végigjátszó Ayalának hatalmas szerepe volt.

A Valenciánál mégsem örültek ennek túlságosan, hiszen a védő összeszedett egy sérülést Athénban, és így az ősszel még nem lépett pályára klubcsapatában. Ha csak a megnyert trófeák számítanának, akkor Ayala lenne az Aranylabda legnagyobb esélyese, hiszen nála több címet (spanyol bajnokság, UEFA-kupa, olimpia) senki sem nyert 2004-ben, de ezzel együtt valószínűleg még az első tízbe kerülése sem biztos.