Király Gábor: Jó kapus holtig tanul

Király Gábor nem olvassa el a róla szóló újságcikkeket, így azt sem tudhatta, hogy az angol és a magyar sajtó szinte már ráadta az Arsenal mezét. A 28 esztendős magyar kapus tökéletesen érzi magát Londonban, a futballon és családján kívül pedig csak az érdekli, hogy benn maradjon az élvonalban a Crystal Palace. A magyar válogatott egyese az [origo]-nak adott interjújában azt is elmondta, hogy szerinte Torghelle Sándor hamarosan stabil játékosa lehet a dél-londoniaknak, csak időt kell adni neki, hiszen a Németország elleni válogatott meccsen duplázó támadó még csak 22 éves.

- A hírek szerint az Arsenalon kívül más, komoly kapusgondokkal küszködő angol élcsapatok is figyelik a játékát. Mit tud minderről?
- Ezek nem új keletű dolgok, az Arsenal másfél éve már meg akart vásárolni a Herthától, ám akkor a londoniaknak túl sokat kellett volna értem fizetniük. Két hétre rá Jens Lehmannt igazolták le.

- Mit gondol, nyáron kevesebbet fog érni, mint amikor Berlinből vitték volna?
- Nem tudom, nem vagyok üzletember. Elég sok játékos iránt érdeklődhetnek szerte Angliában, úgy vélem, a legtöbben mégis inkább a saját feladatukra koncentrálnak. Mint mi, most például a bentmaradásra.

- Ami sokak szerint azóta vált elérhetőbbé a Crystal Palace számára, amióta ön Speronit felváltotta a kapuban. Elégedett a teljesítményével?
- Tudok jobban is védeni, tudok rosszabbul is, de azt mondom, a közepesnél kicsit jobban teljesítettem. De azért nem vagyok elragadtatva.

- Huszonnyolc évesen miként gondolja, hol áll karriere ranglétráján? Fejlődhet még egy kapus, közeledvén a 30 felé?
- Az azért még messze van...:) Jó pap holtig tanul - tartja a mondás, ami a kapusokra is igaz. Úgy gondolom, 50-60 évesen - persze, ha megérem - kapusedzőként is tanulni fogok a tanítványoktól. Most, 28 évvel a hátam mögött nem mondhatom azt, hogy a csúcson vagyok, de azért van egy pár év rutinom. Sok meccset végig védtem már, de szerencsém volt, hogy 17 évesen Szombathelyen az első osztályban, 21 esztendősen pedig már a Bundesligában védhettem. Természetesen még fejlődhetek, a célom, hogy a hibáim számát a lehető legkevesebbre csökkentsem.

- Miféle hibákra gondol? A kifutás, a gyorsaság, netán a reflex javítására?
- Nem. Előfordul ugye, hogy egy nagyon jó csatár egy adott pillanatban öt méterről kihagyja a gólhelyzetet, noha 20 másik alkalommal bevágja a labdát. Tegyük fel: jön tíz beadás, hetet megfogok, hármat nem - a célom, hogy 2, 1 vagy 0 legyen az utóbbi szám. Előfordulhat viszont, hogy mondjuk 10-ből egyszer sem találkozom a labdával, ám mindig, ilyenkor is arra törekszem, hogy az adott pillanatban jó legyek. Az ilyenekről statisztikákat is készítenek, 1999-ben például úgy lettem a Bundesliga legjobb kapuvédője, hogy a kapura jött lövések 83 százalékát hárítottam.

- Mint hálóőr, Berlin után Londont is elkezdte meghódítani. Hogyan ízlik az angol főváros?
- Jól érzem magam, ugyanúgy, mint Berlinben. Kétéves szerződés köt a Crystal Palace-hoz, és ezalatt csak a feladatomra, a védésre akarok koncentrálni.

- Tehát minden szép és jó?
- Igen, illetve... A szerződésemben van egy olyan pont, hogy miután zsinórban 10 meccsen én védtem, automatikusan meghosszabbítják azt, s most már a 16. mérkőzésnél járok. A hosszabbítás még nem történt meg, de ennek ellenére nem állok le, hiszen a sportért vagyok, szóval nem érdekel ez a dolog. Egyébként pedig még jobban is elsülhet a dolog, hiszen a menedzserem szerint azért "várnak" a vezetők, mert a csapat elnöke személyesen jelen akar lenni, amikor aláírom az új kontraktust. Szóval nem idegeskedem, inkább a futballra figyelek.

- Jó játékával pedig nagyban hozzájárulhat a bennmaradáshoz. Sok esélyt lát rá?
- Az újonccsapatok gyakran rapszodikusan futballoznak, a Palace-t illetően pedig természetesen bízom a bennmaradásban - ha nem így lenne, nem lennék itt! Szeretem a nagy kihívásokat, a lécet szeretem magasra tenni.