Vágólapra másolva!
Az OGC Nice a francia klubok között az első volt, amely tavaly nyáron megkezdte a felkészülést a bajnokságra, és ennek megfelelően mindenki azt gondolta, hogy a nizzaiak igyekeznek majd minél hamarabb véglegesíteni keretüket. Ennek azonban éppen ellenkezője történt: az egyesület az átigazolási időszak utolsó napjaiban is rendkívül aktív volt, így aztán időbe tellett, míg a csapat összeállt.

A nizzaiak az elmúlt két évben amolyan klasszikus középcsapattá váltak, előbb tizedik, majd 11. helyen végeztek a Ligue 1-ben, és valami hasonlóra lehetett számítani a mostani pontvadászatban is - főleg, hogy úgy tűnt: a játékoskeret inkább gyengül, mint erősödik a nyáron.

A várható távozók személye gyorsan eldőlt, és közülük egyedül a brazil Éversonért kapott pénzt a klub (őt a Benficának adták el), viszont Lilian Laslandes-t, Marco Simonét és Philippe Léonardot ingyen engedte el a klubvezetés, a problémás Abdelramek Cserradot pedig kölcsönadták a nizzaiak. Ami az érkezőket illeti, közülük egyedül az osztrák Roland Linz számított ismertebb névnek, a többiek pedig az alacsonyabb osztályokból érkeztek.

Miután az UEFA-Intertotó-kupából gyorsan kiesett a csapat, minden jel arra mutatott, hogy a keret összetétele már nem nagyon módosul - aztán gyorsan kiderült, hogy pár új igazolásra azért még szükség van. Elsősorban a csatársorba, mert az egyik fő erősítésnek tartott Le Havre-i Olivier Fauconnier végül sérülten érkezett, így aztán az egy szem Linzen kívül csupán egyetlen rutinosabb támadója volt a gárdának Olivier Meslin személyében.

A nizzaiak gyorsan le is szerződtették az FC Nantes csatárát, Marama Vahiruát, akiért félmillió eurót fizettek ki, majd sikerült megszerezniük a német FC Schalke 04-gyel szerződést bontott nigériai Victor Agalit is, igaz, utóbbi erőnlétileg még nem volt a megfelelő állapotban, így aztán nem lehetett tudni, mikor lesz bevethető.

A bajnoki rajt aztán nagyon rosszul sikerült, hiszen az első két fordulóban két sima vereséget szenvedett a gárda, és az utolsó helyen várhatta a folytatást - akkor azonban felpörögtek az események, legalábbis ami az átigazolásokat illeti.

Ahhoz azonban, hogy a klub új focistákat vehessen, először arra volt szükség, hogy eladjon párat, így aztán a második fordulót követően két labdarúgóját is értékesítette a nizzai gárda: a jobbhátvéd Noe Pamarot 2,5 millió euróért a Tottenham Hotspurbe került, míg a középpályás Romain Pitau 1,4 millióért az FC Sochaux-ba szerződött. A hirtelen jött, tetemesnek mondható bevételt ráadásul nem "ész nélkül" költötte el a gárda: ebből az összegből úgy igazoltak négy futballistát, hogy több mint egymillió még maradt is belőle, a csapat azonban mégis lényegesen megerősödött.

A legdrágább igazolás az Olympique Lyon középpályása, Florent Balmont volt, akinek vételára másfél millióra rúgott - azonban személyében olyan focista érkezett, aki az előző idényben a Toulouse FC-ben kölcsönben szerepelve a Ligue 1 egyik nagy felfedezettje volt. Pamarot pótlását a Stade Rennes veterán védőjével, Francois Grenet-vel oldották meg, akiért ráadásul egyetlen eurót sem kellett fizetni, és a Nice-nek sikerült még leigazolni a Standard Liege belga középpályását, Roberto Biscontit, valamint az elmúlt két évben UEFA-kupát és Bajnokok Ligáját nyert litván csatárt, Edgaras Jankauskast az FC Portótól.

Az eredmények persze nem egyik pillanatról a másikra javultak: öt forduló után a csapat még mindig nyeretlen volt, és az utolsó előtti helyen állt, ám a következő öt mérkőzésből négyet megnyert az együttes, és máris a középmezőnyben találta magát, ahol jelenleg is szerepel. Az idény csúcspontja kétségtelenül az AS Monaco elleni idegenbeli találkozó volt, ahol a Nice félórával a lefújás előtt még háromgólos hátrányban volt, ám végül mégis sikerült nyernie 4-3-ra. Ez az eredmény egyébként tökéletesen mutatja a nizzaiak erősségeit és gyengéit: a gárda úgy állt 21 forduló után a 11. pozícióban, hogy gólkülönbsége mínuszban volt.

Az őszi szezon folyamán a csapat több találatot ért el, mint a listavezető Olympique Lyon, és csak két olyan együttes akad, amely többször volt eredményes. Ugyanakkor a kapott gólok száma is rendkívül magas volt, a Nice védelme többször kapitulált, mint sereghajtó Istres hátsó alakzata, és összességében jelenleg csak egy olyan együttes akad, amelynek rosszabb lett a védelme. Mindez már csak azért is meglepő, mert az előző két idényben a Nice arról volt híres, hogy rendkívül unalmas meccseket játszik, amelyeken a kapuk csak ritkán forognak veszélyben - most viszont éppen ennek az ellenkezője a jellemző.

Gernot Rohr edző mindenesetre nem véletlenül gondolkozik egy újabb védő szerződtetésén: a tréner kiszemeltje az egykori válogatott Martin Djetou, aki papíron az AC Parma labdarúgója, azonban az elmúlt idényben egyetlen mérkőzésen sem lépett pályára, és szeretné felbontani a szerződését az olasz klubnál.