Vágólapra másolva!
A pontvadászat történéseit figyelemmel kísérők leginkább az Olympique Lyon remekléséről és a Lille OSC meglepően jó szerepléséről beszélnek, csak nagyon kevés szó esik az AJ Auxerre-ről, amely pedig szintén ott van az élmezőnyben. Mindez azért is fantasztikus teljesítmény Guy Roux csapatától, mert a klub a nyáron alaposan meggyengült, a szezon közben pedig több kulcsember is kidőlt a sorból sérülés miatt - ám a veterán tréner szokásához híven a pazar utánpótlásból pótolta a hiányzókat.

A legutóbbi idényben az AJ Auxerre a negyedik helyen végzett a pontvadászatban, és a szurkolók tartottak is attól, hogy ezt a remek eredményt egy ideig nem fogják tudni megismételni kedvenceik, hiszen a nyáron több kulcsember is távozott az együttestől, sőt, néhány kiegészítő játékos is elhagyta a klubot - márpedig egy új csapat építése még Guy Roux számára is mindig legalább egy-két idénybe telt.

Ráadásul most a szokottnál is nagyobb volt a vérveszteség, tulajdonképpen az előző idényben szerepelt alapcsapat gerince távozott: két középhátvéd, Philippe Mexes és Jean-Alain Boumsong, az egyik támadó középpályás, Olivier Kapo, valamint az első számú gólvágó, Djibril Cissé hagyta el az együttest, de a kiegészítő emberek közül elment még Francis Sirieix és Jean-Joel Perrier-Doumbé is.

Az Auxerre természetesen igazolt pár új labdarúgót a nyáron (elsősorban a cseh középhátvéd, René Bolf, valamint a Lille OSC-től megvett Benoit Cheyrou érdemel említést, na meg persze a belga gólkirály, Luigi Pieroni), de ezzel együtt a bajnokság kezdete előtt nem lehetett tudni, hogy mi várható az együttestől: sikerül-e tartania magát az élbolyban, vagy pedig visszaesik a középmezőnybe.

Az első fordulók eredményei mindenesetre azt mutatták, hogy Roux mesternek gyorsan sikerült megtalálnia az ideális kezdő tizenegyet, és a távozó kulcsemberek pótlása is megtörtént, hiszen négy forduló alatt a gárda három mérkőzést nyert, és a második helyet foglalta el a tabellán. És az eredmények akkor sem lettek rosszabbak, amikor az együttest kisebbfajta sérüléshullám sújtotta - hiába dőlt ki a védelemből több alapember is, Roux-nak sikerült megoldani a helyettesítésüket, mégpedig az egyesület méltán híres utánpótlásából.

A legelső komoly hiányzó a jobbhátvéd Johann Radet volt, aki még a negyedik fordulóban, az SM Caen elleni bajnokin kapott egy rúgást a térdére, amelynek nyomán részleges térdszalag-szakadást szenvedett - felépülését minimum fél évre jósolták az orvosok. A szakvezető azonban nem esett kétségbe, hiszen tudta, hogy a tartalékcsapatból bevethető a 21 esztendős Bacary Sagna.

A jobbhátvéd az ötödik játéknapon mutatkozott be a francia élvonalban, és azóta egyetlen mérkőzést sem hagyott ki, sőt, egy találkozó kivételével mindegyik összecsapást végigjátszotta, vagyis láthatóan remekül pótolta Radet-t.

Nem sokkal később a balhátvéd, Jean-Sebastien Jaures is megsérült, ő az AS Saint-Etienne elleni találkozón dőlt ki a sorból, de ez sem okozott gondot Roux-nak, aki a svájci Stéphane Grichtingben találta meg a megoldást - ő már rutinos focistának számított, hiszen az előző két idényben összesen 27 bajnokin szerepelt a Ligue 1-ben.

A hátvédeket sújtó átok azonban ezzel még nem ért véget, mert hamarosan a középhátvéd Jean-Pascal Mignot-ra is kisebb pihenő várt - így aztán újabb saját nevelésű ifjonc debütált az élvonalban Younes Kaboul személyében, aki 18 évesen szerepelt először a Ligue 1-ben, és olyan jól helytállt, hogy hamarosan több angol klub képviselője is miatta kezdte el látogatni az Auxerre mérkőzéseit.

De nemcsak a hátsó alakzatban, hanem a támadórészlegben is akadtak sérültek az Abbé-Deschamps stadionban: decemberben a csapatkapitány Yann Lachuer, majd Lionel Mathis is kidőlt a sorból a középpályások közül, ám Roux legnagyobb szerencséjére a finn Teemu Tainio éppen akkor épült fel majd féléves kihagyását követően, így ez sem jelentett megoldhatatlan problémát.

A veterán mesternek mindössze annyit kellett változtatnia a jól megszokott kezdő tizenegyen, hogy az elefántcsontparti szélsőt, Kanga Akalét a bal oldalra vezényelte, Mathis helyére, Tainio pedig a jobb oldalon Lachuer szerepkörét vette át.

A szakvezetőnek azért abban szerencséje volt, hogy az általa ideálisnak tartott 4-5-1-es felállásban a talán legfontosabb poszton, a két védekező középpályás szerepkörében két olyan labdarúgó áll a rendelkezésére, akik mintha immúnisak lennének a sérülésekkel szemben. Philippe Violeau és a nyáron szerződtetett Benoit Cheyrou eddig csupán egy-egy mérkőzést hagyott ki az idény során, és mindketten remek formában futballoznak, különösen Cheyrounak megy jól a játék. Ők ketten (na meg a cseh középhátvéd, Bolf) jelentik az állandóságot a gárdában.