Vágólapra másolva!
Az angol bajnokság első kilenc fordulója után úgy tűnt, az Arsenal FC jó úton halad afelé, hogy megismételje az előző idényben mutatott parádés teljesítményét, elvégre az idő tájt az Ágyúsoknak öt pont fórjuk volt a szintén pazarul rajtolt Chelsea FC és 11 egységnyi előnyük a Manchester United előtt. Ehhez képest 28 forduló után a londoniak csak harmadikak, és a második MU mögött két ponttal vannak lemaradva - a címvédés tehát valószínűleg megint nem sikerül Arséne Wenger csapatának.

A bajnokság kezdetén a legtöbben úgy gondolták, hogy amit az Arsenal a 2003-2004-es idényben nyújtott, az egyszeri és megismételhetetlen tett volt: az Ágyúsok az előző pontvadászatot veretlenül nyerték meg, miközben sorra írták át a rekordokat. Amíg azonban a fő riválisok alaposan megerősítették keretüket a nyáron, addig Arséne Wenger az elmúlt évek trendjét folytatva inkább fiatal tehetségeket igazolt, akik elsősorban a jövő emberének tűntek.

A francia mester döntésében persze volt logika, hiszen a csapat az előző szezont is minimális létszámú focistával játszotta végig, kiegészítő embernek pedig az ifjoncok is megfelelnek, és az első fordulókban úgy tűnt, hogy Wengernek igaza volt. Kilenc forduló alatt az Arsenal csupán két pontot veszített, és valósággal tornádóként söpört végig a Premier League-en: 29 találatot szerezve gólátlaga jobb volt a mérkőzésenkénti háromnál, arról nem is beszélve, hogy a fiatalok közül a spanyol Francesc Fabregas a kezdő tizenegyben is remek teljesítményt nyújtott.

A tizedik fordulóban aztán a Manchester Unitedhez látogatott a londoni csapat, és mindenki tisztában volt vele: ha azt a találkozót is hozza a gárda, akkor egyrészt végképp leszakítja a Vörös Ördögöket, másrészt pedig olyan lendületet szerez, amit szinte lehetetlen lesz megállítani. A találkozó azonban fordulópontot hozott az Arsenal FC szereplésében, hiszen az Ágyúsok (ha néhány vitatható játékvezetői ítélet következtében is) 2-0-s vereséget szenvedtek az Old Traffordon, és ezzel megtört a lendületük. A következő öt mérkőzésből mindössze egyet tudtak megnyerni a piros-fehérek, és nemcsak hogy át kellett adniuk az első helyet a Chelsea FC-nek, de José Mourinho együttese ötpontos előnyt szerzett velük szemben, arról nem is beszélve, hogy az üldözőboly is közelebb került Thierry Henryékhoz.

De akkor legalább még az övék volt a második hely, mostanra azonban már arról is lecsúszott a csapat: 28 fordulót követően az Arsenal "csak" a harmadik pozíciót foglalta el, köszönhetően annak, hogy a Manchester United is megelőzte. A Vörös Ördögök a Highburyben is nyerni tudtak, mégpedig meggyőző teljesítményt nyújtva, ott már semmiféle bírói részrehajlásról nem lehetett beszélni. De a rangadók elvesztése mellett sokkal nagyobb problémát okozott, hogy az úgynevezett kötelező győzelmeket sem tudta mindig behúzni a gárda: az Ágyúsok olyan csapatok ellen veszítettek pontot, mint a Southampton FC (kétszer is), a Crystal Palace, a West Bromwich Albion vagy a Manchester City - ezek a csapatok bizony mind a tabella második felében szerepelnek.

Az utóbbi hetekben pedig azért érte támadás a klubot, mert a Crystal Palace elleni bajnokin nemhogy a kezdő tizenegyben, de még a kispadon sem kapott szerepet honi játékos, amire eddig nem volt példa az angol bajnokság történetében (a Chelsea FC néhány éve 11 külföldivel állt ki egy bajnokin, de csereként két angol is pályára lépett). Az ominózus összecsapást ugyan 5-1-re megnyerte a csapat, ennek ellenére a legkeményebb Arsenal-szurkolóknak ez már túl sok volt: többen úgy vélték, hogy a brit mag hiánya okozta az Ágyúsok visszaesését a pontvadászatban, és a müncheni vereség után a Bajnokok Ligájában is bravúr kellene a továbbjutáshoz. Ezek a fanatikusok elsősorban a küzdőszellemet hiányolják a csapatból, és a "zsoldos" kifejezés is egyre többször hangzik el a Highbury környéki pubokban.

Bár ebben a vélekedésben is lehet némi igazság, a visszaesés oka elsősorban abban keresendő, aminek a veszélye már az előző szezonban is fennállt, a jelenlegi pontvadászatban pedig be is következett: jelesül hogy az Arsenal kispadja túl rövid, vagyis egy-egy kulcsember kiesése esetén nincsen megfelelő utánpótlás. A legutóbbi szezonban a súlyosabb sérülések elkerülték a csapatot, most viszont olyan focisták dőltek ki hosszabb időre, mint a két brazil középpályás, Gilberto Silva és Edú, valamint a középhátvéd Sol Campbell - legutóbb, a Sheffield United elleni kupamérkőzésen pedig Robert Pires szenvedett súlyosnak tűnő sérülést. Főleg a két védekező középpályás hiánya jelentett nagy gondot, elvégre Fabregas és Matthieu Flamini bármennyire is tehetségesek, rutintalanságuk miatt még nem tudnak egyenletesen jó teljesítményt nyújtani. Wenger ennek ellenére sem igazolt egy azonnal bevethető, rutinos focistát a télen. A gondokat csak fokozza a visszatérő kapusprobléma, ami tulajdonképpen David Seaman visszavonulása óta megoldásra váró feladat.

A Bajnokok Ligája vagy az FA-kupa megnyerése nélkül az Arsenal szezonja mindenképpen kudarcnak számítana, és Wengernek a nyáron mindenképpen felül kell vizsgálnia eddigi játékospolitikáját. A szakember mindenesetre még a szezon elején 2008-ig meghosszabbította szerződését, akárcsak Sol Campbell és Lauren, és a legutóbbi hírek szerint a nyáron a szükséges fontmilliók is rendelkezésére állnak majd az új igazolásokhoz.