Vágólapra másolva!
A VfL Bochum az előző szezonban még kedvező értelemben okozott szenzációt a Bundesligában, hiszen az együttes nagy meglepetésre ötödik lett, és ezzel kiharcolta az UEFA-kupa-részvételt. A jelenlegi pontvadászatban viszont a Ruhr-vidéki csapat immár ellenkező előjellel lepte meg a szakértőket és a közvéleményt: Peter Neururer gárdája ugyanis jelenleg kieső helyen áll, és bravúros hajrára lesz szüksége, ha meg akarja őrizni élvonalbeli tagságát.

A VfL Bochum az előző két idényben egyaránt várakozás felett szerepelt, előbb a kilencedik, majd az ötödik helyen végzett a Bundesligában, és látványos támadójátékával sok hívet szerzett magának. A szurkolók akkor sem estek különösebben kétségbe, amikor tavaly nyáron három alapember is távozott az együttestől: ugyan a középhátvéd Frank Fahrenhorst, a jobbszélső Paul Freier és a középcsatár Vahid Haszemjan eladása nagy érvágást jelentett, de a fanatikusok bíztak a trénerben, Peter Neururerben.

A szakember már az előző idény közben megkezdte a megfelelő utánpótlás keresését a nagy valószínűséggel távozók helyére, és így az új szerzemények még a felkészülési időszak első felében megérkeztek a klubhoz.

A szezon azonban nem kezdődött valami jól a gárda számára, bár öt forduló után még veretlen volt a csapat, de négyszer is csak döntetlent játszott, és az UEFA-kupából való drámai kiesés (a belga Standard Liege a bochumi visszavágón az utolsó percben szerezte meg a továbbjutáshoz szükséges találatot) valósággal sokkolta a gárdát, amely a következő négy mérkőzését elveszítette, és így szépen visszacsúszott a kiesőjelöltek közé.

A bochumiak akkor még csak pillanatnyi hullámvölgyként kezelték a történteket, de a helyzet később sem javult, és Neururer az FSV Mainz elleni idegenbeli vereséget követően látta elérkezettnek az időt ahhoz, hogy kijelentse: a csapat célja ebben a szezonban immár nem lehet más, mint hogy bennmaradjon a legjobbak között. Ezzel együtt a tréner az addigi módszerein is változtatott, számítógépes nyelven élve "újraindította a rendszert" (Neururer nagy kedvelője a számítástechnikának, és kiterjedt adatbázissal rendelkezik Európa futballistáiról).

Mindez a 14. forduló után történt, és a következő játéknapon az addig alapembernek számító labdarúgók közül többen is kimaradtak a kezdő tizenegyből: Dariusz Wosz, Tomasz Zdebel és Peter Madsen is a kispadon találta magát. A húzás akkor bejött, hiszen azt az összecsapást megnyerte a csapat, de a következő két fordulóban megint vereséget szenvedtek a bochumiak, így az elmúlt évet a 16. helyen zártak, három ponttal lemaradva a bennmaradást érő pozícióktól.

A téli felkészülési időszakról sem mondhattak túl sok jót a kék-fehérek, hiszen az ősszel a csapat legjobbjának számított kapus, René van Duijnhoven súlyos sérülést szenvedett, és biztossá vált, hogy a tavaszi idény első pár mérkőzésén biztosan nem védhet. Mivel a cserekapusnak, Christian Vandernek is kisebb műtéten kellett átesnie januárban, így szükségessé vált egy portás leigazolása, és a bochumi vezetők szokásuk szerint Dániában néztek körül: szerződtették az FC Midtjylland válogatott kerettag hálóőrét, Peter Skov-Jensent, amivel négyre emelkedett a keretben lévő dán labdarúgók száma.

A kapuson kívül még egy focista érkezett a csapathoz télen, mégpedig a török védő, Fatik Akyel, aki decemberben bontotta fel szerződését a Fenerbahcénál, és így ingyen igazolhatóvá vált.

Nem csoda, hogy a klub elsősorban a védelmét igyekezett megerősíteni, hiszen kétségtelenül ez volt az együttes leggyengébb csapatrésze az ősszel: a bochumiak 17 forduló alatt 35 gólt kaptak, aminél többet csak a két mögöttük álló egylet, a Hansa Rostock és az SC Freiburg kasszírozott.

Mindez csak azért volt furcsa, mert éppen a hátsó alakzat volt a legstabilabb csapatrész Bochumban: a Sören Colding, Raymond Kalla, Aleksander Knavs, Philipp Bönig négyes csak akkor nem állt össze, ha valamelyik focista sérülés miatt nem szerepelhetett. Neururer a középpályán és főleg a csatársorban rendkívül sokat variált, a védelemben viszont nem alkalmazta a rotációt, a gárda mégis nagyon sok gólt kapott.

A helyzet idén sem változott sokat, sőt, ha lehet, még rosszabb lett: a hét idei találkozón 15 alkalommal került a labda a Bochum kapujába, és csak a Freiburg könyvelt el több találatot, mint a bochumiak. Fatih szerződtetése egyáltalán nem jött be, a török bekk eddig csak egy mérkőzésen játszott, akkor is csak 45 percet, és a legutóbb már a kispadra sem ülhetett le. A szakvezető a középpályán szép lassan elfelejtette az őskövületnek számító Dariusz Woszt, akinek a helyét a bosnyák Zvjezdan Misimovic foglalta el, és rá nem is lehet panasz, de a csapat egyelőre nem tud feljebb kapaszkodni, sőt, lemaradása a téli szünethez képest nőtt a riválisokkal szemben.

Ennek ellenére Neururer továbbra is optimista, biztos benne, hogy a gárda nem fog kiesni, hiszen még a tavaszi szezon kezdetén kijelentette: addig nem megy fodrászhoz, amíg a Bochum el nem hagyja a kiesőzónát. Lehet, hogy a szakvezető májusban derékig érő hajjal ül majd a kispadon...