1965: kikapott a Penarol az Independientétől

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt április 9-én!

1965-ben ezen a napon játszották a hatodik alkalommal kiírt Libertadores-kupa döntőjének első felvonását, az Independiente-Penarol mérkőzést.

Az összecsapást óriási érdeklődés kísérte szerte a kontinensen, hiszen az argentin klub címvédőként fogadta az első két sorozatban diadalmaskodott uruguayi ellenfelét. (A két akkori döntős mellett korábban csak a Pelével fémjelzett Santos FC tudta elhódítani a trófeát, a brazilok 1962-ben és 1963-ban nyertek.)

Az avellanedai La Doble Visera stadionban 45 000 néző várta a 90 percet, akik bizony tartottak a Penaroltól. Hiába győzte le a másik uruguayi sztárklubot, a Nacionalt az előző évi fináléban a Pendiente, az argentin szurkolók elismeréssel adóztak a Penarolnak, amely az elődöntőben három mérkőzés után lépett túl a Santoson (4-5, 3-2, 2-1).

Az uruk (Mazurkiewicz - C. Pérez, Varela, Forlán, Goncálvez, Caetano, Ledesma, Rocha, Silva, Sasía, Joya) nem is okoztak csalódást, nagyon komoly ellenfélnek bizonyultak, sokáig a levegőben lógott a meglepetés is, hiszen az Independiente (Santoro - Navarro, Decaría, Ferreiro, Acevedo, Guzmán, Bernao, Mura, Suárez, Avallay, Savoy) 1961 óta csak egy mérkőzést veszített el hazai pályán a Libertadores-kupában.

Végül az argentinok azonban kivívták a győzelmet, a 83. percben Raúl Emiliano Bernao vette be Ladislao Mazurkiewicz kapuját, így az uruguayiaknak fel lett adva a lecke a három nappal későbbi, montevideói visszavágóra.