Vágólapra másolva!
Szerencse, szaktudás, szisztematikus fejlődés - így ért célba idén a Debrecen labdarúgócsapata, amely története során először megnyerte a magyar labdarúgó-bajnokságot. Megérdemelten, ez nem is kérdéses, hiszen a gárda nyújtotta a legkiegyensúlyozottabb produkciót a szezon során, s megerősödve, egy szerencsésebb sorsolással akár a Bajnokok Ligájában is folytathatja a menetelést. Összeállításunkban a klub sportéletének rövid összefoglalása mellett keressük a választ is a debreceni csodára.

1902. március 12-én alakult meg a debreceni futballcsapat elődje, amely az Egyetértés Futball Club nevet tíz esztendeig viselve csupán 1912-ben tért át a Debreceni Vasutas Sport Club (röviden DVSC) elnevezésre. A legnagyobb csapást a város másik klubjának, a Bocskay FC-nek a megalakulása jelentette, amely egyesítette a helyi kisebb egyesületek (DVSC, DKASE, DTE) legjobb játékosait, ez a csapat 1930-ban kupagyőztes, az 1933-34. évi bajnokságban pedig bronzérmes lett, míg a DVSC alacsonyabb osztályokban szerepelt.

1940-ben a Bocskay anyagi okok miatt feloszlott, így újra a DVSC lett a város első számú labdarúgócsapata, amely ettől kezdve mindent megpróbált, hogy az élvonalba kerülhessen. Ez végül az 1942-43-as bajnokságban vált valóra, ám nem tartott sokáig, mert négy évre rá megtörtént az első kiesés a klub történetében, amit 1993-ig még hét követett, sőt 1967-ben a DVSC legnagyobb kudarcát élte át, a harmadosztályba került.

Az említett időszak alatt olyan hírességek ültek a debreceni kispadon, mint Vampetich István (de a szakirodalomban megtaláltuk Wampetits, illetve Villányi néven is), aki kétszer is játékosedzőként dirigálta a csapatot, majd Finnországban és Svédországban ért el sikereket - utóbbi helyen például kupagyőztes faragott az AIK-ból 1949-ben, s ült a válogatott kispadján is.

A háborús, '40-es években Móré János, illetve Markos Imre révén válogatott futballisták próbálták ki az edzői pályát - utóbbi például 19 alkalommal játszott a nemzeti csapatban, majd 1949-ben a TPS Turkuval nyert finn bajnokságot.

1952-ben egy esztendeig a legendás dr. Kalocsay Géza ült a kispadon, a szakember külföldön olyan sikereket ért el, mint a Standard Liege-zsel megnyert belga (1960-61), vagy a lengyel Górnik Zabrzével megszerzett lengyel aranyérem (1966-67) és kupagyőzelem (1968, 1969). Sőt, még Egyiptomban is a csúcsra vezetette az Al-Ahly együttesét (1980-81, 1981-82) - nem mellékesen pedig egy évig betöltötte a pakisztáni szövetségi kapitányi tisztet is.

Forrás: MTI

Bajnokcsapat 2005

Kétszer dolgozott Debrecenben az a Lyka Antal, aki játékosként kétszer (1932, 1934), edzőként pedig egyszer, 1949-ben lett bajnok a Ferencvárossal

A névsort lehetne folytatni, hogy a fiatalabbak is felfedezzenek egy-két ismert nevet, talán elegendő Kovács Ferenc (1980-1983), dr. Lakat Károly (1983-84), vagy dr. Puskás Lajos (1985-1987) nevét említeni.

A második világháborút követő időszakban sokszor változott a klub neve, szép emlékekben talán csupán az 1949 és 1955-ig tartó időszak marad meg, amikor a Debreceni Lokomotív elnevezés révén létrejött a csapat beceneve: Loki.

Az igazi sikerkorszak minden idők egyik legjobb és legeredményesebb sikeredzőjének, Garamvölgyi Lajosnak az irányításával köszönt be. A Loki 1993-ban feljutott az élvonalba, s a hetedik, egy esztendővel később pedig a dobogó legalsó fokán végzett. A csapatban ekkor már ott voltak a fiatal tehetségek: Pető Zoltán, Madar Csaba, Sándor Tamás, Szatmári Csaba és Dombi Tibor.

(Ehhez a korszakhoz köthető a Szívtiprók nevű szurkolói csoport megalakulása is, amely először Red Territory, majd Ultras DSI néven jelent meg, később az éppen akkor futó tv-sorozat hatására vette fel a gárda a Heartbreakers elnevezést, melyet magyarosítva megszületett a ma is használatos név.)

Az első sikert a Magyar Kupában érte el a csapat, 1999 óta három alkalommal is sikerült döntőbe jutnia, első alkalommal a Lombard FC Tatabánya 2-1-es legyőzésével a klub legnagyobb sikerét könyvelhette el, 2001-ben a Videoton elleni 5-2-vel ezt megismételte, majd 2003-ban a Ferencváros ellen nem sikerült a triplázás (1-2).

A bajnokságban az együttes Szentes Lázár irányításával 2003-ban és 2004-ben a harmadik helyen végzett, mígnem idén Supka Attila vezetésével megvalósult a nagy álom, a bajnoki cím.