Vágólapra másolva!
Akárcsak egy évvel korábban, az idén is meglehetősen hosszú szezont tudhatnak maguk mögött az olasz másodosztály szereplői, hiszen ugyan néggyel kevesebb mérkőzést kellett játszaniuk a bajnokságban, viszont összesen hat gárda kényszerült osztályozóra: négyen a feljutásért, ketten a kiesés elkerüléséért túlóráztak. Előbbiek közül a Torino járt sikerrel, így a bordó mezesek követhetik az élvonalba a Genoát és az Empolit - már ha a bajnokot nem zárja ki a szövetség vesztegetés miatt...

A 42., azaz utolsó forduló mérkőzéseinek lefújásával még nem minden klub számára fejeződött be a Serie B 2004-2005-ös idénye, ugyanis az olasz liga ismét változtatott a másodosztály lebonyolítás rendjén, és újfajta osztályozós rendszert vezetett be, angol mintára. Az első két helyezett automatikusan az első osztály tagja lett (legalábbis egyelőre úgy tűnik, de erről majd később), a harmadiktól a hatodik helyig végzett csapatok viszont egyenes kieséses ún. osztályozó tornát játszottak június közepén.

Ebben a küzdelemben két nagy múltú gárda, az "alapszakaszt" harmadikként záró Perugia és a közvetlenül a piros-fehérek mögött végzett Torino, valamint a Treviso és az Ascoli volt érintett. Helyezése miatt a két nagy elkerülte egymást az elődöntőben, amelyet a Torino az Ascoli, a Perugia pedig a Treviso ellen nyert meg, egyaránt kettős győzelemmel. A döntő első mérkőzésén Perugiában 2-1-re diadalmaskodott a Toro, amelynek a hazai visszavágón egy 1-0-s vereség is belefért, így Renato Zaccarelli gárdája kétévnyi távollét után került vissza az élvonalba.

A Genoa, illetve az Empoli páholyból figyelhette a harmadik feljutó helyért folytatott küzdelmet, hiszen ők végeztek a táblázat első két helyén, így automatikusan egy osztállyal feljebb léphetnek. A bajnoki cím a Genoáé lett, amely igen egyenletesen szerepelt az egész idényben. Persze egy olyan gárdának, amelynek kispadján Serse Cosmi ült (vagy inkább többnyire előtte állt és őrjöngött), mezét pedig többek között Nicola Caccia, Marco Carparelli, Sabri Lamouchi, Nikola Lazetic, Diego Alberto Milito, Luigi Sartor és Giovanni Tedesco viselte, el is várták ezt az eredményt. Ugyan igen szoros volt a befutó, de a piros-feketék célba éréséhez egy pillanatig sem férhetett kétség, a szezon java részében ők álltak az első helyen. Magasan a genovaiak szerezték a legtöbb gólt a mezőnyben (szám szerint 72-t), és mindössze négyszer kaptak ki 42 mérkőzésen (hazai pályán csupán egyszer), így feljutásuk mindenképpen megérdemeltnek mondható.

Még ha biztosnak nem is, ugyanis néhány hete a genovai ügyészség nyomozást indított a klub elnöke, Enrico Preziosi ellen, mégpedig vesztegetés gyanújával. A vád szerint az elnök a Venezia labdarúgóit környékezte meg az utolsó forduló előtt, és komoly összeget ígért nekik, ha kikapnak. A mérkőzést a Genoa nyerte 3-2-re, és a találkozó előtt a genovai klub egyik munkatársát a klubház portáján a csendőrök egy 250 ezer euró készpénzt tartalmazó táskával tartóztatták fel, amelyet állítása szerint játékosvásárlásra kapott az elnöktől. Azt pedig még a rend őrei is tudják, hogy az efféle tranzakciókat általában nem készpénz segítségével bonyolítják Itáliában. Az ügyészek több lehallgatott telefonbeszélgetést is bizonyítékként kívánnak felhasználni Preziosi és társai ellen. Ha bebizonyosodik a csalás ténye, a Genoát akár vissza is minősíthetik a másodosztályba, de legjobb esetben is súlyos pontlevonás és pénzbüntetés vár a klubra.

Az Empoli háza táján bezzeg nincs botrány, a kiscsapat csendben ünnepli, hogy 2004-es kiesése után azonnal vissza tudott kerülni a legjobbak közé. Mindezt annak ellenére érte el Mario Somma együttese, hogy tavaly nyáron számos kulcsember (köztük a csatárduó, Tommaso Rocchi és Antonio di Natale) elhagyta a csapatot, helyükre pedig nem érkeztek hasonló kaliberű játékosok. Az Empoli inkább egységes csapatjátékának, mint jó egyéni teljesítményeknek köszönheti a sikert (bár Francesco Tavano 19 gólja több mint figyelemre méltó, hiszen a fiatal csatár ezzel a teljesítménnyel a harmadik helyen végzett a góllövőlistán az arezzói Gionatha Spinesi és a genovai Milito mögött). Ha az élvonalban is szeretnének maradandót alkotni a kék-fehérek, alaposan meg kell erősíteni keretüket, hiszen szinte egyöntetű a szakemberek véleménye, hogy a jelenlegi állomány nem alkalmas komolyabb célok megvalósítására a Serie A-ban.

A harmadik leendő újonc, a Torino ebből a szempontból jobban áll, hiszen a bordó mezesek névsorát böngészve számos rutinos, az élvonalat is megjárt játékost találunk (elég csak Diego de Ascentis, Filippo Maniero és Massimo Marazzina nevét említenünk).

A másodosztálytól a Pescara és a Catanzaro mellett két, nem is olyan régen még az élvonalban szereplő csapat, a Venezia, és (osztályozón) a Vicenza búcsúzott, így ők jövőre csak a Serie C-ben indulhatnak.

A bajnokság végeredménye:
1. Genoa 76 pont
2. Empoli FC 74
3. Torino 74
4. AC Perugia 74
5. Treviso FC 64
6. Ascoli 62
7. Verona 61
8. Modena FC* 61
9. Ternana 57
10. Piacenza FC 56
11. AS Bari* 55
12. Albinoleffe 55
13. Catania 55
14. Salernitana 51
15. AC Arezzo 51
16. AC Cesena 50
17. FC Crotone* 50
18. Vicenza 49
19. Triestina 48
20. Pescara 46
21. Venezia AC 35
22. Catanzaro 26

* A Modenától négy, a Crotonétől három, a Baritól egy pontot levontak!

A góllövőlista élmezőnye: 22 gólos: Spinesi (Arezzo), 21 gólos: D. Milito (Genoa), 19 gólos: Tavano (Empoli FC), 18 gólos: Stellone (Genoa), 17 gólos: Bogdani (Hellas Verona), Bucchi (Ascoli), 16 gólos: Frick (Ternana), 15 gólos: Palladino (Salernitana).

Osztályozó
Elődöntő, első mérkőzések (június 16.):
Ascoli - Torino 0-1
gól:
Quagliarella (32.)

Treviso FC - AC Perugia 0-1
gól:
Stendardo (42.)

Visszavágók (június 19.):
Torino - Ascoli 2-1
gól:
Pinga (75.), Marazzina (83.), illetve Colacone (20.)
továbbjutott: a Torino, 3-1-es összesítéssel

AC Perugia - Treviso FC 2-0
gól:
Floro Flores (45+1., 49.)
tj.: az AC Perugia, 3-0-lal

Döntő, első mérkőzés (június 23.):
AC Perugia - Torino 1-2
gól:
Balzaretti (21.), illetve Mascara (44.), Marazzina (56.)

Visszavágó (június 26.):
Torino - AC Perugia 0-1, hosszabbítás után
gól:
Mascara (21.)