Vágólapra másolva!
A Vasárnap Reggel interjúja Gera Zoltánnal (2005 február).

- Az angol szaksajtó rengeteget ír rólad, például a The Times is. Érzed-e, hogy valamiféle kitüntetett figyelem övez Angliában?
-
Birminghamben talán igen, de nem hiszem, hogy ez igaz egész Angliára. A saját stadionunkban, a saját városunkban egyre többször érzem azt, hogy a korábbinál kiemeltebben foglalkoznak velem, szurkolók, újságírók, kommentátorok.

- Birminghamben, ahol ugye a WBA-n kívül még két városi riválisotok van, mennyire vagy megbecsült a saját illetve a City és az Aston Villa drukkerei körében?
-
Csak a saját szurkolóinkról beszélek, hiszen a többi csapat drukkereit illetően nincs tapasztalatom. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar elfogadnak és megszeretnek a WBA szurkolói. A meccseken jó visszajelzés, amikor kórusban kiabálják a nevemet. Igaz egyelőre érdekesen ejtik, mert a "Gíra! Gíra!" kiáltás szokott felharsanni, amikor valamelyik megmozdulásom egy kicsit látványosabbra sikerül. Ahhoz azonban, hogy én is elégedett legyek magammal, biztosan nagyon sokat kell még dolgozzak, és még jobban fel kell vegyem az itteni ritmust, amit bírnom kell a meccsek végéig.

- Mi a véleményed arról, hogy a te mezeid a legkelendőbbek?
-
Erről csak az újságban olvastam én is. Természetesen örülök neki, ha ez igaz.

- Érzed-e Bryan Robson feltétlen bizalmát?
-
Augusztus óta eddig három edzőm volt, és valamennyi bizalmat szavazott nekem, ami megnyugtató, és természetesen önbizalmat ad. Úgy érzem, hogy Bryan Robson bizalmát is élvezem, hiszen az elmúlt nyolc mérkőzésen zsinórban kezdő voltam, és végigjátszottam a 90 percet. Jó érzés, hogy edzőnk egyre több szabadságot is ad a pályán, és bíztat arra, hogy bátran, kreatívan játsszak.

- Díjazzák-e, hogy te a technikás stílus képviseled? Szabadon játszhatsz, vagy meg vagy kötve?
-
Védekezésben természetesen kötött a feladatom, de támadásban egyre több szabadságot élvezhetek. A technikás stílust illetően nem nagyon tudok nyilatkozni, mert a Premier League szintjén szerintem mindenki átlagon felüli technikai képességekkel rendelkezik, és ezt mindenki képes nagy iram mellett nagyon magas színvonalon be is mutatni.

- A csapat "gólfelelőseként" tőled várják-e a sikert egyszemélyben a drukkerek, a csapattársak?
-
Szó sincs ilyesmiről, hiszen nem csatárként játszom, hanem középpályásként kell támogatnom a góllövőcsatárokat, azaz Campbellt, Earnshowt, vagy Kanut. Persze feladatom a kapu veszélyeztetése, és igyekszem is. Örülök annak is, hogy már négy gólnál járok, és a góljaim 5 pontot jelentettek a csapatomnak. Ettől függetlenül nem vagyok egyáltalán elégedett a teljesítményemmel. Szeretnék sokkal többször maradandót alkotni. Azzal lennék elégedett, ha a szurkolóknak, nézőknek, minden meccsről lenne egy olyan emlékük, amiről egyből a Gera név jutna az eszükbe. Mondjuk azt mondanák, hogy volt Gerának az a gólpassza, vagy az a fejesgólja nem mindennapi volt. Szóval szeretnék nyomot hagyni az emberekben.

- Elég erősnek érzed-e a WBA-t a bennmaradáshoz? Ki ellen lehet esély a pontgyűjtésre az idény második felében?
- Mindenkit az éltet a csapaton belül, hogy kiharcoljuk a bennmaradást, azt pedig csak úgy tudjuk megtenni, ha hiszünk benne. Sok meccs van még hátra, bármikor megfordulhat a minket sújtó balszerencse-sorozat.

- Milyen környezetben laksz?
-
Birmingham kertvárosi részében, egy zöldövezeti helyen. A lakászunk egy nagy parkra néz. Rendkívül kulturált, és megnyugtató az a környezet, ami körülvesz bennünket.

- Kik állnak közel hozzád a csapaton belül? Van-e egyáltalán barátkozás, mint itthon?
-
Kevésbé szoros a kapcsolat a játékostársak között, mint mondjuk Magyarországon, de én igyekszem a hazai stílust erőltetni, és lehetőség szerint mindig, mindenkihez van egy kedves szavam, igyekszem vidámságot csempészni az öltözőbe. A srácok díjazzák is a vicceimet, és mindenkivel jól kijövök.

- Vannak-e kint más civil magyar családok, akikkel kapcsolatban vagy?
-
Inkább angolokkal tartom a kapcsolatot, aminek az is az oka, hogy igyekszem minél gyorsabban, minél jobban megtanulni angolul. Magyarokkal telefonon tartok kapcsolatot, és ők elsősorban az otthonmaradt barátaim, egykori játékostársaim.