Vágólapra másolva!
A Celta Vigo 2004 márciusában még Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőt játszott az Arsenal FC ellen, majd a csapat néhány hónappal később, óriási meglepetésre, kiesett az élvonalból. Természetesen mindenki biztosra vette, hogy a galíciaiak csupán egy évet töltenek majd a másodosztályban, és díszlépésben jutnak vissza a Primera Divisiónba. Ez ugyan a vártnál jóval nehezebben, de sikerült, a nyáron pedig a vezetőség még tovább erősítette az addig sem gyenge játékoskeretet, így nem csoda, hogy a vigóiak igen merész célokkal vágtak neki a bajnokságnak.

A Celta Vigo 2003 tavaszán története egyik legsikeresebb évét zárta, hiszen a kék-fehérek (beállítva az 1947-48-as klubcsúcsot) a negyedik helyen végeztek a bajnokságban, így, az egyesület fennállása során először, indulhatott a Bajnokok Ligájában. Sőt, az elitligában is helytállt az akkor még Miguel Ángel Lotina vezette gárda, hiszen csoportjában az AC Milan mögött, de az FC Bruges és az Ajax Amsterdam előtt a második helyen végzett, és bejutott a nyolcaddöntőbe.

Ott az Arsenal FC már túl nagy falatnak bizonyult a Celta számára, de ebben az időszakban ennél sokkal nagyobb bajok is történtek a klub háza táján: a csapat ugyanis nem bírta a kettős terhelést, és egyre hátrébb csúszott a bajnoki táblázaton. A folyamatot sem a BL-ből való kiesés, sem a tavaszi edzőváltás nem tudta megállítani, így a szezon végén az együttes szégyenszemre búcsúzni kényszerült az első osztálytól.

A letargiát hamar bizakodás váltotta fel, hiszen a csapat gerincét sikerült együtt tartani, így egyértelmű elvárás volt a csapat élére 2004 nyarán kinevezett Fernando Vázquezt vezetőedzőtől, hogy vezesse vissza a Celta Vigót az élvonalba. Ez nem is tűnt hiú ábrándnak egy olyan keret esetében, amely soraiban tudta többek között a BL-hősök közül Pinto kapust, Sebastián Méndezt, Sergiót, Giovanellát, José Ignációt és Gustavo Lópezt, valamint a görög Európa-bajnok csatárt, Ziszisz Vrizaszt, Nuno Capuchót, Néstor Canobbiót, Facundo Savát és Juan Sánchezt. Ezzel a kerettel kötelező volt a feljutás, amely ugyan sikerült, de a vártnál sokkal nehezebben.

A Celta végül a második helyen zárta a Segunda División küzdelmeit, a bajnok Cádizzal és a harmadik Deportivo Alavésszel azonos pontszámmal, mindössze három egységgel megelőzve a negyedik helyen végzett Eibart. Ugyan több kiváló egyéni teljesítmény is akadt a szezon során a gárdában (Jandro 12, Canobbio tíz, Vrizasz pedig nyolc gólt szerzett, Pinto kapus pedig remekül védett egész évben), nyilvánvaló volt, hogy meg kell erősíteni a keretet az élvonalra.

Ráadásul a feljutást kiharcolt gárdából több kulcsember is távozott a nyáron, mégpedig többségük (nehezen érthető módon) a másik két újonc egyikét választotta: a rutinos argentin védő, Eduardo Berizzo, és a középpályás, Manolo a Cádizhoz, a házi gólkirály, Jandro pedig a vitóriai Alavéshez igazolt. Szintén elment a csapattól Vrizasz (visszatért a Fiorentinához), valamint Capucho, Roger, Nagore és Sava. A legnagyobb hiányjel tehát a csatársorban tátongott, muszáj volt támadót igazolni, nem is egyet.

A vezetőség dicséretére váljon, tisztességgel megoldotta a feladatot, hiszen nem kevesebb, mint három új csatár érkezett a klubhoz: Jesús Perera az RCD Mallorcától, Fernando Baiano a Málaga CF-től, Javi Guerrero pedig a Racing Santandertől jött.

Azért természetesen a többi csapatrészre is ráfért az erősítés, amely meg is érkezett: a középpályára a brazil Iriney a Sevilla FC-től, Núnez Liverpoolból, Jorge az Atlético Madridtól, Daniel de Ridder pedig az Ajax Amsterdamtól érkezett, de a védelemben is jelentősen megnőttek Vázquez variációs lehetőségei a két argentin, Matías Lequi és Diego Placente érkeztével.

Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a Celta megvette Esteban kapust is a Sevillától, kijelenthető, hogy gyakorlatilag egy csapatra való új focistát kellett a nyári szünetben a mesternek beépíteni a gárdába.

Hogy ez mennyire sikerül, azt a Real Madrid elleni bravúrgyőzelem ellenére is nehéz megmondani, az viszont biztos, hogy a szakember bízik magában és az új fiúkban: az első fordulóban, a Málaga CF elleni hazai mérkőzésen négy, a nyáron igazolt játékost is a kezdő csapatba állított, további hármat pedig becserélt.

A húzás mindenestre bevált, hiszen a Celta 2-0-ra verte a kék-fehéreket, ráadásul a második gólt az a Fernando Baiano szerezte, aki tavaly még a mostani ellenfelet erősítette. A két győzelemmel abszolvált mérkőzésből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, de az már most látszik, hogy a vezetőség nem véletlenül támasztott meglehetősen magas elvárásokat a csapat elé a szezon előtt: nem pusztán a bennmaradást várják a gárdától, hanem azt, hogy a táblázat első felében végezzen, legkésőbb jövőre pedig lépjen ki a nemzetközi porondra.

Ha ez utóbbi is sikerül, akkor kezdhetnek csak igazán reszketni a vigóiak, nehogy kedvenceik ismét kiessenek az élvonalból...