Pocsék kezdet után biztató folytatás a Nancynál

Amikor négy forduló után az újonc AS Nancy pont nélkül állt a Ligue 1-ben, a legtöbben úgy gondolták, hogy ebben a csapatban megvan az egyik fő kiesőjelölt. Az ötödik játéknapon azonban, a Stade Rennes 6-0-s legyőzésével, valami felszabadulhatott a Nancy focistáiban, mert az azóta lejátszott nyolc bajnokin, csak két vereséget szenvedtek és sorozatban négy győzelmet aratva, egészen a nyolcadik helyig nyomultak előre.

Az AS Nancy fénykora egyértelműen a hetvenes évek második felére tehető, amikor a klub a fiatal Michel Platini vezérletével, rendre a tabella első felében végzett, és 1978-ban a Francia Kupát is elhódította. Később, egészen 1987-ig maradt a legjobbak között az egyesület, akkor viszont kiesett, és azóta amolyan liftező csapattá vált: az idei volt a negyedik alkalom, hogy kiharcolta a feljutást a gárda, de a korábbiakban egyszer sem tudott két évnél hosszabb ideig a legjobbak között időzni.

Nem volt ez másként a kilencvenes évek végén sem, amikor Bölöni László ült a csapat kispadján: az együttesnek az 1998-99-es idényben, újoncként még sikerült kiharcolnia a bennmaradást, de egy évvel később már kiesett. A magyar származású szakember, így aztán 2000 nyarán, hat év után, elhagyta a klubot, amely a következő esztendőkben képtelen volt visszakerülni az első osztályba.

A feljutást végül egy olyan edzővel harcolta ki a Nancy, aki már játékosként is nagyon sokat tett az egyesületért: az uruguayi Pablo Correa 1995 nyarán került a klubhoz a montevideói Wandererstől, és öt éven keresztül viselte a gárda mezét, összesen 129 bajnokin szerepelve, 28 gólt ért el (az első és másodosztályban összesen), ráadásul 1997-ben ő szerezte a klub történetének ezredik élvonalbeli találatát.

A dél-amerikai sportember 2000-es visszavonulását követően is maradt az egyesületnél, a szakmai stábban kapott munkát, miközben megszerezte az edzői képesítést, és szűk két évvel később már az AS Nancy vezetőedzője lett. A feljutáshoz két és fél idényre volt szüksége, a legutóbbi pontvadászatban a csapat kiválóan szerepelt, és megnyerte a Ligue 2 küzdelmeit.

Ami a játékoskeret változását illeti, elsősorban három kulcsember pótlását kellett megoldani, mert feljutás ide vagy oda, akadt, aki a távozás mellett döntött - és mindhárom hűtlen, egy másodosztályú klubba szerződtek. A tíz gólt szerzett csatárt, Laurent Dufresne-t a Valenciennes csábította el, a bajnoki címhez hat találattal hozzájárult támadó, Bertrand Fayolle Amiens-ben kötött ki, míg a védő Patrick Moreau a Chateauroux játékosa lett. Jól látható tehát, hogy elsősorban a csatársorban volt szükség erősítésre, de érdekes módon a bajnoki rajtig egyetlen új focista sem érkezett a támadórészlegbe.

A védelembe két futballistát is igazoltak a nancyak: a brazil Adaílton a Criciumától, honfitársa, André Luiz Silva az Atlético Mineirótól érkezett, a középpályát pedig az uruguayi Adrián Sarkissiannal, illetve a szenegáli Abdoulaye Khouma Keitával erősítették meg (előbbi a montevideói River Plate-től, utóbbi pedig a görög Iraklisztól jött).

Az első két játéknapon nem is tudott betalálni az együttes, és bár mind a két találkozón csak egyszer került a kapujába a labda, ez két 1-0-s vereséget eredményezett. Nem meglepő, hogy a vezetőség viharos gyorsasággal próbált csatárokat szerződtetni (főleg, hogy a nyitófordulóban Eli Kroupi piros lapot kapott, és három összecsapásról eltiltották), és ennek megfelelően, előbb a brazil Carlos Henrique Dias, művésznevén Kim érkezett a szaúd-arábiai Al-Ahliból, majd az RC Lens mellőzött elefántcsontparti labdarúgója, Dagui Bakari is a Marcel Picot-stadionban kötött ki.

Sőt, még a brazil Mário Jardel leigazolásának lehetősége is felmerült, az egykori világklasszis próbajátékon szerepelt a klubnál, de őt végül nem igazolták le. Ellenben a többi csatárra sikerült ráijeszteni, hiszen azon a találkozón, amelyen Jardel ott ült a lelátón, a Nancy 6-0-ra verte a Stade Rennes-t, vagyis éppen az egykori edző, Bölöni csapatát.

Ez a diadal pedig lendületbe hozta az újoncot, mert bár a következő meccsen az Ajacciótól még vereséget szenvedett a gárda, ezután öt találkozón 13 pontot szerzett, vagyis egy döntetlen mellett négy győzelmet aratott. Nem csoda, hogy most meglehetősen jó a hangulat a klub háza táján, és az optimizmust még az sem árnyékolta be, hogy Correa összekülönbözött Kroupival.

A csatár kifejezte ellenszenvét azzal kapcsolatban, hogy mesterhármasa ellenére is kihagyták őt a kezdőből a következő fordulóban, pedig a tréner eddigi tevékenységét megfigyelve, ezen nem kellett volna csodálkoznia, elvégre Correa a rotációs szisztéma híve, és ennek megfelelően, 11 forduló alatt csupán a középhátvéd Pape Diakhaté szerepelt mindegyik találkozón. Még a magyar Rudolf Gergely is játéklehetőséget kapott egyszer, de ő azért továbbra is a tartalékok között játszhat - amíg a csatárínség újra nem jelentkezik.