Parreira nehéz feladatot vállalt Dél-Afrikában

A következő, 2010-es világbajnokságnak még csak egy biztos résztvevője van: a rendező Dél-Afrika. Az afrikai ország a kilencvenes évek végén még a fekete kontinens labdarúgásának egyik vezető nemzete volt, ám az utóbbi években gyengébb eredményeket ért el, és a minél jobb vébészereplés érdekében a szövetség a brazil Carlos Alberto Parrierát kérte fel a válogatott élére - aki a világ egyik legjobban megfizetett edzője lett, de ugyanakkor nagyon nehéz feladatot kapott.

Az országban uralkodó apartheid-rendszer miatt a dél-afrikai labdarúgás sokáig nem vehetett részt a sportág nemzetközi vérkeringésében, ám a politikai változások nyomán a FIFA 1991-ben visszavette Dél-Afrikát a tagjai közé, és a Bafana-Bafana becenévre hallgató válogatott ezt követően rögtön a kontinentális nagyhatalmak közé emelkedett. 1996-ban megnyerte a saját rendezésű Afrikai Nemzetek Kupáját, a következő két viadalon is ott volt a legjobb négy között, miközben mind az 1998-as, mind a 2002-es vébére kijutott, és egyre több dél-afrikai futballista igazolt Európába.

Ezt követően azonban erős visszaesés következett be: ugyan a kontinensviadalra mindig kvalifikálta magát a gárda, de a legutóbbi két tornán egyaránt kiesett a csoportkörből (2006-ben ráadásul úgy, hogy egyetlen pontot sem szerzett), a legutóbbi világbajnokságra pedig már nem jutott ki az együttes. Pedig akkor már tudni lehetett, hogy a 2010-es vébét Dél-Afrikában rendezik meg, így aztán sokan aggódtak amiatt, hogy a torna házigazdája alaposan leszerepel majd a következő világbajnokságon - márpedig amióta a vébéken csoportmérkőzéseket rendeznek, sohasem fordult elő, hogy a hazai együttes nem jutott tovább az egyenes kieséses szakaszba.

A dél-afrikai szövetség a megoldást egy sztáredző szerződtetésében látta. Eleinte a volt angol szövetségi kapitány, Sven-Göran Eriksson tűnt a befutónak, de végül nem őt, hanem Carlos Alberto Parreirát nevezték ki a Bafana-Bafan kispadjára - vagyis egy olyan trénert, aki 1994-ben vébét nyert a selecaóval, és pályafutása során már négy különböző nemzettel szerepelt a világbajnokságon. Dél-Afrika lehet az ötödik, és ha Parreira valóban marad 2010-ig, akkor utolérheti a csúcstartó Bora Milutinovicsot - feltéve, hogy a szerb világvándor nem jut ki Jamaicával, amelynek jelenleg a mestere.

Hivatalosan ugyan nem hozták nyilvánosságra, hogy Parreira mennyit keres majd Dél-Afrikában, de a hírek szerint 2010-ig összesen 14,5 millió dollárnak megfelelő összeget tehet majd zsebre. Ehhez képest érdekes, hogy már előre kijelentette: családi okok miatt csak 2007 februárjában kezdi meg a munkát, amivel fél évet máris elvesztegetett, ráadásul a 2008-as CAN-kupa selejtezői már 2006 őszén megkezdődtek - az első két kvalifikációs mérkőzésen az ideiglenesen kinevezett Pitso Mosimane irányította a gárdát.

A helyzet később sem lett egyszerűbb, mert a Dél-Afrikában rendkívül szigorú szabályok miatt Parreira csak nagyon nehezen kapott munkavállalási engedélyt, és így csak márciusban vehette át a csapat irányítását. Első meccsén, a Csád elleni CAN-kupa-selejtezőn idegenben 3-0-ra nyert az együttes, de mire a szurkolók túlságosan optimisták lettek volna, négy nappal később jött a Bolívia elleni barátságos mérkőzés, amelyet hazai pályán 1-0-ra elveszített a Bafana-Bafana. Ez már csak azért is kínos volt, mert a dél-aamerikai ország válogatottja 1996 óta nyeretlen volt vendégként...

Mindez csak megerősítette azt a vélekedést, hogy Parreirának szinte lehetetlen lesz egy ütőképes gárda kialakítása a dél-afrikaiak számára hazai világbajnokságra. A szakember még ősszel, nem sokkal a kinevezése után megrökönyödve tapasztalta, hogy az országban az utánpótlás-nevelés katasztrofális állapotban van, nincsenek korosztályos bajnokságok, így meglehetősen nehéz lesz tehetséges fiatalokat beépítenie a csapatba.

Ráadásul a dél-afrikaiaknak jelenleg koránt sincsenek olyan sztárjaik, mint pár évvel ezelőtt: jellemző, hogy a Csád elleni keretben összesen nyolc légiós kapott helyet, a többi focista a hazai csapatokból került ki. Összehasonlításképpen érdemes tudni, hogy a 2002-es vébékeretben a 23 focistából 16-an játszottak Európában, két évvel később pedig az Afrikai Nemzetek Kupáján pontosan tucatnyi futballista érkezett külföldről a tornára.

Tény, hogy Parreira pár futballistát most nem vett számításba: elsőként a Blackburn Rovers légiósát, Benny McCarthyt érdemes említeni, bár ő a múltban már többször is lemondta a válogatottságot, igaz, állítólag most ismét szívesen felhúzná a címeres mezt, de a Bafana-Bafanában alighanem helye lenne a Bundesliga 2 listavezetőjénél, a Karlsruher SC-nél futballozó Bradley Carnellnek is. Rajtuk kívül azonban nem nagyon akad olyan ismertebb focista, akit Parreira nem hívott volna meg.

Így aztán a legutóbbi két válogatott mérkőzésen több olyan játékos is szerepelt, akinek a neve Európában szinte teljesen ismeretlen: a Mamelodi Sundowns csatára, Suprise Moriri, az Orlando Pirates középpályása, Benedict Vilakazi, vagy az ugyanitt szereplő védő, Lucas Thwala pedig könnyen lehet, hogy a vébén is alapemberek lesznek a dél-afrikaiaknál. Más kérdés, hogy ez mire lesz elég.

www.global-soccer.eu