Társoldalunk:

Kiváló Honvéd-kontrák csatárfékkel

2007.08.17. 9:36

Sok mindent lehet mondani a Budapest Honvéd csütörtöki UEFA-kupa-mérkőzéséről, ám magyar foci ide vagy oda, a legkevésbé rosszat. A magyar együttes nemcsak felnőtt a Hamburghoz, de jobban is játszott Bundesliga-riválisánál. Más kérdés, hogy hiába a több helyzet, gólszerzés ellen beoltott csatárokkal nehéz lesz kiharcolni a továbbjutást.

A Megyeri út elején még a rendőrök is elkérték a sajtóigazolványt, mondván, "sokan akartak már bejutni így a mérkőzésre." A félmondat azt sugallta, jól okoskodtak a kispesti vezetők, amikor a Budapest Honvéd UEFA-kupa-mérkőzését átvitték a Szusza Ferenc-stadionba. Egyrészt több hely jutott a drukkereknek, akik erős félházat produkáltak Újpesten, másrészt a kétszektornyi hamburgi szurkolót is könnyebben kísérhette a metrótól a stadionig a széles Váci úton a rohamosztagos rendőrkülönítmény.

A stadionban a mérkőzés kezdésére már alaposan beskáláztak a drukkerek, ilyen frenetikus hangulatban a fene sem érti, miért kellett a botrányos hangzású, végtelenített "indulót" bömböltetni. Sokkal jobban szólt a "Csak a Kispest!"...

Az első tíz percben úgy tűnt, egy gárda van csak a pályán. A Bundesliga-élcsapat úgy játszott Bárányosékkal, mint macska az egérrel, ki sem engedte saját térfeléről a Honvédot. A magyar csapat teli gatyával még a pofonegyszerű rombolásban is hibázni tudott, a rutinos Smiljanic hasra esett labdavezetés közben, Benjamin meg úgy próbálta meg mellel maga elé tenni a labdát, hogy azt a meglepett Tóth Iván kapusnak kellett összekaparnia.

A harmatgyenge Hamburg azonban még lövésig sem jutott, s ez felbátorította a hazai együttest. A 14. percben Magasföldi távoli lökete mintegy feloldotta a gátlásokat, Ivancsics néha már párharcot nyert az egy fejjel magasabb, s 30 kilóval nehezebb Demel ellen a baloldalon, Benjamin pedig a már említett kapitális bakiját követően félelmetes magabiztossággal uralta a védelmet: teremtett lélek se ki, se be.

Bárányos és Vincze ugyan nagyon kilógott (ezt talán csak Supka Attila vezetőedző nem vette észre), de a bátor játéknak köszönhetően sok tetszetős megoldásra futotta a magyarok részéről. Azt is mondhatnánk, voltak szép pillanatok, de nem akadt olyan vezéregyéniség, aki összerakta volna a Honvéd-puzzle-t.

A lomhának tűnő hamburgi hátsó alakzatot nemcsak megzavarni lehetett, de lefutni is, a kispestiek kontrajátékában benne is volt a gól lehetősége, sajnos azonban ehhez csatárok is kellettek volna.

Hogy Hercegfalvit azért nem találta szinte soha lesen a labda, mert a támadó olyan lassú volt, hogy nem tudott a védő mögé kerülni, vagy azért, mert tökéletesen jött a passz, nem könnyű megállapítani, de az tény, a csatár kétszer is a gólvonalig gyalogolhatott volna. Ám az első félidőben olyan álompasszt kapott, hogy ijedtében összeesett, fordulás után egy hasonló szituációban még ezt a látványos mozdulatsort sem ismételte meg.

De említhetnénk Abrahamot is, az elefántcsontparti csatár néha lábujjhegyen sprintelve próbálkozott, kevés sikerrel. Amikor viszont csak az a fránya lábujj kellett volna a gólhoz, akkor 4 méterről inkább kapu fölé pörgetett...

Talán több lehetőséget kaphatott volna a csereként pályára lépő Abass és Diego, akik lendületet vittek a játékba, egy jól szervező és hasznosabban futballozó Bárányos is hiányzott, de ne legyünk elégedetlenek. Összességében minden dicséretet megérdemel a magyar csapat, amely nemcsak felvette a versenyt a Bundesliga-riválissal szemben, de mondjuk ki bátran, jobban is futballozott.

Erre már lehet építeni a visszavágón.


Kispesti rekciók

A meccset követő sajtótájékoztatón a két szakember szinte ugyanúgy látta a mérkőzést.

"Jól kezdtünk, s kiváló iramú és tempójú első negyedórát produkáltunk. Aztán furcsa módon átengedtük a teret a Honvédnak, ellenfelünk pedig meg tudta valósítani azokat az elképzeléseit, amelyekre elvileg készültünk. Összességében a 0-0 jó eredmény, hazai pályán mindenképpen kivívjuk majd a továbbjutást" - nyilatkozta Huub Stevens, a Hamburg mestere.

Supka Attila szerint a meccsben benne volt a bravúr lehetősége. "Érzésem szerint nagyon jó mérkőzést játszottunk. Már az első félidőben voltak helyzeteink, de a második játékrészben is kialakítottunk 2-3 olyan lehetőséget, amelyből gólt kellett volna szereznünk, s akkor most előnnyel várhatnánk a visszavágót. Ha csapatom maximális teljesítményt tud nyújtani a visszavágón, akkor nemcsak partnerei lehetünk a Hamburgnak, de akár meglepetést is okozhatunk."


Hamburgi vélemények

Supka szokásával ellentétben kitért a játékvezetésre is. "Úgy éreztem magam, mintha holland játékvezető irányításával holland csapat ellen játszottunk volna. A bírónak rengeteg olyan tévedése volt, amely bennünket sújtott. Számomra érthetetlen, hogy egy ilyen szituációban, ahol az ellenfél edzője és 5-6 játékosa is holland, ilyen bírókat küldjenek. Ezzel azért sportdiplomáciailag foglalkozni kellene."

Stevens ehhez kapcsolódóan először csak annyit jegyzett meg, hogy számára érdekes a felvetés, hiszen az első sárgát holland labdarúgó kapta a mérkőzésen. "Rendben, megígérem, ha legközelebb holland bírót kapunk, akkor se honfitársaimat nem játszatom, se én nem ülök le a kispadra" - folytatta kicsit ingerülten a német újságírók hümmögésétől kísérve a szakember.

A német újságírók megpróbáltak rákérdezni Rafael van der Vaart hiányára, aki ugyan elutazott Budapestre, de hiába edzett, még a keretbe sem került be. Stevens ezzel kapcsolatban minden érdeklődést elutasított, mondván, ő csak azokkal szeretne foglalkozni, akik pályára léptek.

"Hiányzott-e Van der Vaart, mint csapatkapitány?"- jött az újabb kérdés. "Volt egy másik csapatkapitányunk, aki kiválóan játszott" - érkezett a felelet.

"A Honvédtól azt kaptam, amit vártam, saját csapatomtól viszont nem!" - morgott a németalföldi szakember, akinél hiába firtatták, hajthatatlan maradt, s nem elemezte részletesebben csapatát.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK