Vágólapra másolva!
Noha a bosnyák és a magyar válogatott legutóbbi összecsapása óta alig több mint egy év telt el, mind a két együttesnél sok minden változott azóta. A magyar válogatott háza táján történeteket aligha kell bemutatni - bár a világbajnok olaszok legyőzését nem lehet elégszer felidézni -, de hogy a bosnyák nemzeti tizenegy miért is cserélődött ki szinte teljesen azóta, hogy a mieink 2006. szeptember 6-án Zsenicában 3-1-re legyőzték Szergej Barbarezéket, az kevésbé köztudott.

A magyar válogatott ellen hazai pályán elszenvedett 3-1-es vereség a bosnyákok számára legalább akkora meglepetést okozott, mint nekünk, csak más előjellel. Az akkori szakvezető, Blazs Szliskovics a találkozót követően fel is ajánlotta lemondását, ám a Bosnyák Labdarúgó-szövetség nem fogadta el, így az egy hónappal későbbi Eb-selejtezőkre is ő készíthette fel a gárdát.

A bosnyákok előbb Moldovába utaztak, ahol egy félidő után már 2-0-s vesztésre álltak, de a második játékrészben legalább az egyik pontot sikerült megmenteniük Zvjezdan Misimovics és Ivica Grlics góljaival, de ez a döntetlen nem számított valami jó eredménynek. A pontvesztést hazai pályán Görögország ellen tehették volna jóvá a bosnyákok, ám még kínosabb eredményt értek el, hiszen a hellének 4-0-ra nyertek Zsenicában - az Európa-bajnok együttes az utolsó tíz percben három gólt is berámolt az akkor már Szasa Papac kiállítása miatt emberhátrányban futballozó bosnyákoknak.

A vereségnek súlyos következményei lettek, hiszen a szövetség elnöke akkor már egyáltalán nem tartóztatta Szliskovicsot, hanem menesztette a szakvezetőt a teljes szakmai stábbal együtt - a szórásba még az U21-es válogatottat vezető Ibrahim Zukanovics is bekerült, pedig ő csapatával továbbjutott a selejtező első köréből. Szliskovics utódját egy veterán mesterben találták meg a bosnyákok, az új tréner ugyanis Fuad Muzurovics lett, aki a bosnyák válogatott történetének első szövetségi kapitánya volt, és 1992 és 1997 között már irányította az együttest.

A 61 esztendős szakember klubszinten dolgozott az FK Szarajevónál (amellyel futballistaként még 1967-ben jugoszláv bajnoki címet nyert), a török Adanaspornál, a katari Al-Arabinál, az egyiptomi Al-Maszrinál és a japán Cerezo Oszakánál. Utóbbi egyesülettől 2004-ben távozott, és ezt követően nem volt csapata, nem meglepő tehát, hogy örömmel fogadta a bosnyák szövetség felkérését.

Forrás: EPA

2006. szeptember 6.: magyar feltámadás Zsenyicán a rossz emlékű norvég meccs után

Pedig maga is sejthette, hogy nem lesz egyszerű dolga, elvégre a válogatott legnagyobb sztárjai Szliskovics menesztését követően egy nyílt levélben kijelentették: amíg a szövetség vezetősége nem távozik, addig nem hajlandóak pályára lépni a nemzeti csapatban. A Dnevni Avaz című újságban megjelent tiltakozást 15 futballista írta alá: Zlatan Bajramovics, Szasa Papac, Emir Szpahics, Ninoszlav Milenkovics, Kenan Haszagics, Almir Tolja, Dzsemal Berberovics, Vladan Grujics, Zvjezdan Misimovics, Mirko Hrgovics, Mladen Bartolovics, Ivica Grlics, Mirsad Beslija, Elvir Bolics és Szergej Barbarez - vagyis valóban a legjobb bosnyák futballisták. Közülük Muzurovicsnak végül Misimovicsot, Hrgovicsot és Berberovicsot sikerült meggyőzni a folytatásról, de a többiek azóta nem léptek pályára a nemzeti csapatban.

Muzurovicsnak tehát már csak kényszerűségből is fiatalítania kellett, és a márciusi, Norvégia elleni Eb-selejtezőre ennek megfelelően kilenc újoncot hívott meg a keretbe, akik közül öten be is kerültek a kezdő tizenegybe - a bosnyákok pedig óriási meglepetést okozva idegenben nyerte 2-1-re.

A "csoda" pedig ezzel nem ért véget, hiszen a következő, Törökország elleni otthoni összecsapást is hozta a bosnyák együttes, mégpedig úgy, hogy a törökök a szünetben még 2-1-re vezettek - ám a hazaiaknak innen is sikerült fordítaniuk, és a győztes találatot a 21 esztendős Edin Dzseko szerezte, akinek ez volt az első mérkőzése a címeres mezben.


Várhidi Péter a szombati kezdőcsapatról

Ilyen előzmények után a Málta elleni győzelem már kötelező feladatnak számított, és bár a vártnál nehezebben, de azért a bosnyákok a szigetország ellen is begyűjtötték a három pontot, vagyis legutóbbi három tétmeccsükön egyaránt nyerni tudtak. Utóbbi találkozón a kispadon egyébként nem Muzurovics ült, mert a szakember a kezdés előtt rosszul lett, és kórházba kellett szállítani - szerencsére a probléma nem bizonyult komolynak, és az augusztusi, Horvátország elleni barátságos mérkőzésen már megint ő irányította a csapatot. Ezt a mérkőzést a bosnyákok ugyan 5-3-ra elveszítették, de egyáltalán nem játszottak rosszul.

Utóbbi összecsapáson Zlatan Muszlimovics mesterhármast vágott, és a csatár, aki ugyan Boszniában született, de Svédországban nőtt fel, a legutóbbi négy válogatott meccsen egyaránt eredményes volt, összesen pedig hat találkozón eddig hét gólig jutott a címeres mezben. Ő azon kevés focisták egyike, akik megmaradtak hírmondónak a Szliskovics-érából: a jelenlegi keretből rajta kívül még Misimovics, Berberovics, és Hrgovics játszott rendszeresen az előző szövetségi kapitány keze alatt is az Eb-selejtezők során, Branimir Bajics és Dario Damjanovics pedig egy-egy alkalommal kapott lehetőséget - a többiek Muzurovics "emberei". Muszlimovics társa a csatársorban alighanem Dzseko lesz, aki a nyáron az FK Teplicéből négymillió euróért igazolt a német VfL Wolfsburghoz.

A másik kulcsfigura a védekező középpályás Elvir Rahimics lehet, aki a törökök ellen debütált a válogatottban, és azóta mindegyik meccset végigjátszotta. A CSZKA Moszkva légiósa tagja volt a 2005-ben UEFA-kupát nyert gárdának, és a Vasember becenévre hallgat fizikai képességei miatt, na meg azért, mert rendkívül ritkán sérül meg.

A bosnyákoknak jelenleg a kapusposzton van a legtöbb problémájuk, mert bár az első számú hálóőr, Adnan Guso rutinosnak számít (más kérdés, hogy mielőtt Muzurovics reaktiválta volna, utoljára 2001 februárjában, éppen Magyarország ellen volt utoljára válogatott), de Muhamed Alaim sérülése miatt a kapitánynak két újoncot kellett behívnia Zdenko Baotics és Denisz Mujkics személyében.