Vágólapra másolva!
A magyar labdarúgó-válogatott Európa-bajnoki selejtező-mérkőzésen 3-0-s vereséget szenvedett Isztambulban Törökországtól. Várhidi Péter csapata Gera Zoltán kiállításáig teljesen méltó ellenfele volt a 2002-es világbajnokság bronzérmesének, azt követően azonban nem volt esélye a bravúrra.

Európa-bajnoki-selejtező, C csoport:
Forrás: [origo] Törökország - Magyarország 3-0 (0-0)
Isztambul, Inönü-stadion, 30 ezer néző
v.: Dougal (skót)
Törökország: Arikan - Ibrahim Üzülmez, Servet Cetin, Emre Asik, Mehmet Aurelio - Hamit Altintop, Gökdeniz Karadeniz (Halil Altintop, 62.), Ayhan Akman (Serdan Özkan, 68.) - Tuncay Sanli, Nihat Kahveci (Emre Belözoglu, a szünetben), Gökhan Ünal
Magyarország: Fülöp Márton (Balogh János, 72.) - Csizmadia Csaba, Juhász Roland, Vaskó Tamás - Szélesi Zoltán, Vass Ádám, Vanczák Vilmos - Gera Zoltán, Hajnal Tamás - Priskin Tamás (Tóth Balázs, 67.), Dzsudzsák Balázs (Halmosi Péter, 83.)
gól: Gökhan (68.), Mehmet Aurelio (72.), Balogh (94., öngól)
sárga lap: Hamit Altintop (23.), illetve Gera (18., 63.), Priskin (25.), Hajnal (90.)
piros lap: Gera (63.)

A westernfilmekből megismert jó rosszember - mint például John Wayne John Ford örökbecsűjében, az Aki megölte Liberty Valance-t című 1962-es klasszikusban - mintájára az utóbbi időben a magyar szurkolók kezdhettek megbarátkozni a tétnélküli tétmeccs fogalmával.

Várhidi Péter megfiatalított válogatottja két meglehetősen gyengére sikeredett tavaszi kirándulás - sima vereség Krétán a görögöktől, majd még simább zakó Oslóban a norvégoktól - után az őszi szezon kezdetén már valóban olyan teljesítményt produkált, amelynek csíráit a kapitány már korábban is látni vélte.

Előbb jött egy váratlan - de teljesen megérdemelt - siker a világbajnok olasz válogatott ellen, majd rendkívül kemény meccsen Bosznia-Hercegovinát is legyőzték Geráék, újból bizakodóvá téve ezzel a honi foci(szurkoló)hangulatot.

Ez utóbbi összecsapásnak a magyar válogatott számára - Eb-selejtező ide, vagy oda - nem volt igazi tétje, a bosnyákok továbbjutással kapcsolatos számításait viszont alaposan sikerült keresztülhúznunk.

Szerdán egy újabb tét nélküli tétmeccs következett a magyar válogatott számára, amely azonban két szempontból mégiscsak kiemelten fontosnak volt minősíthető. Egyrészt az utóbbi két világversenyről egyaránt a pótselejtező elbukásával lemaradó török válogatottnak csak és kizárólag a három pont jelenthette reményei reális továbbélését, másrészt pedig - és ez szervesen kapcsolódik az előzőhöz - azt gondolhattuk: amennyiben a magyar csapat az isztambuli Inönü-stadion poklában is helyt tud állni az életéért küzdő török válogatott ellen, akkor talán elmondhatjuk, hogy talán valóban megmozdult valami a nemzeti csapat háza táján.

A fogadóirodák oddsai alapján természetesen a hazai csapat volt a mérkőzés toronymagas esélyese, szerencsére azonban a találkozó kezdeti szakaszában ebből gyakorlatilag semmit nem tudott a pályán is igazolni a hazai együttes. A házigazda csapatkapitányának, Nihat Kahvecinek volt ugyan egy "helyzetecskéje", azonban méretes kapushiba kellett volna ahhoz, hogy gyakorlatilag az alapvonalról leadott lövéséből gól legyen.

Az első tíz percet aztán nem egyszerűen átvészelte a magyar válogatott, hanem teljesen egyenrangú ellenfele volt az öt évvel ezelőtti világbajnoki bronzérmesnek. Sőt! A kimondottan szervezetten védekező (és labdát kihozó) Várhidi-csapat tagjai egyre többet bukkantak fel a hazai kapunál, és három alkalommal is helyzetet alakítottak ki a hazai szurkolók mind nagyobb elégedetlenségére.

Forrás: MTI

Vanczák és a hazai karmester, Gökdeniz kettőse

A török csapat érezhetően szenvedett, nem tudott mit kezdeni előzetesen esélytelennek vélt ellenfelével, és ami még meglepőbb, gyakorlatilag helyzetig sem jutottak a hazaiak. A félidő hajrájáig kellett várnunk az első valamirevaló hazai lehetőségig, akkor viszont senki nem értette, Tuncay hogyan volt képes az ötösről ajtó-ablak helyzetben a kapu fölé durrantani.

A második félidő elején a szünetben csereként beállt Emre Belözoglu azonnal ziccerbe került, azonban Fülöp Márton saját testi épségét sem kímélve tisztázott a Newcastle középpályása elől. Az esetnél Emre véletlenül fejberúgta a magyar kapust, aki az ápolást követően negyedóráig tudta folytatni a játékot, aztán kénytelen volt átadni a helyét Balogh Jánosnak.

A félidő derekán aztán előbb Ayhan fejelt mellé óriási helyzetben, majd a másik kapu előtt Hakan Arikan rúgta fel Gerát, az esettől távol helyezkedő játékvezető azonban a magyar játékos döbbenetére tizenegyes helyett színészkedésért neki adott sárga lapot, és mivel már volt egy ilyen színű kártyája, kiállította a bosnyákok ellen remeklő középpályást.

Tíz emberre fogyatkozott a magyar válogatott, az addig csak kínlódó törökökben pedig átszakadt minden gát, és tíz percen belül eldöntötték a mérkőzést. A Gera kiállításáig kifejezetten jól játszó magyar válogatott ugyan nem zuhant össze, de érezhető volt, hogy a 2-0-s hátrányt követően már nincsen visszaút.

A kétgólos előnybe került törökök olyannyira megnyugodtak, hogy már a támadásokat sem forszírozták, kényelmesen gurigázva várták a meccs végét, amikor is a balszerencsés magyar cserekapusnak, Balogh Jánosnak köszönhetően feltették a pontot arra a bizonyos i-re.

Mindent egybevetve a magyar válogatott - bár az eredmény nem ezt mutatja - tisztességgel helytállt, a kiállításig teljesen egyenrangú ellenfele volt a török válogatottnak (az első félidőben jobban is játszott a hazai csapatnál). A skót játékvezető tévedése Gera esetével kapcsolatban végül sorsdöntőnek bizonyult, azt azonban hozzá kell tennünk, hogy a magyar játékos az első sárga lapját elkerülhető körülmények között gyűjtötte be.

Győzelmével a török válogatott továbbra is versenyben van a C csoport továbbjutó helyeinek valamelyikéért, Várhidi Péter fiatal csapata pedig újabb tapasztalatokkal gazdagodott

Várhidi Péter szövetségi kapitány: "Gonosz játék a futball, nem értem miért kell ekkora előnyt adni egy csapatnak. A 63. percben gyakorlatilag véget vetettek a mérkőzésnek, elrontották a játékunkat, erre egyszerűen képtelen vagyok magyarázatot találni. A második félidőben nekik kellett váltani, de ezt is meg tudtuk fogni taktikailag. Végig követtük a játékot, semmi gondunk nem volt, ami a kiállítás után történt az értékelhetetlen. Fülöpnek látási zavarai voltak, ezért kellett lecserélni. A játékvezető a pálya tartozéka, nem tudunk vele mit kezdeni. Nagyon sajnálom a játékosokat, hiszen az ő munkájukat tették most tönkre. Az elmúlt két összecsapásunkon végre magunk mellé állítottuk a közvéleményt, erre jön egy ilyen eset".