Vágólapra másolva!
A France Football magazin által alapított Aranylabdát 2007-ben Kaká, az AC Milan brazil futballistája nyerte meg. A Bajnokok Ligája-győztes támadó 444 pontot kapott a futballvilág talán legnagyobb presztízsű szavazásán, sikeréhez szinte kétség sem férhetett, a második helyezett Manchester United-szélső Cristiano Ronaldót ugyanis nagy fölénnyel utasította maga mögé - a portugál középpályás 277 pontot szorgoskodott össze. A harmadik helyen - nem sokkal lemaradva - a főleg ősszel remeklő Lionel Messi végzett 255 egységgel. Írásunkban bemutatjuk a 25 esztendős Kakát, aki negyedik brazilként érdemelte ki a legjobbnak járó aranytrófeát.

A 2002-es világbajnokságon játszott Brazília-Costa Rica mérkőzés a torna egyik leglátványosabb és legemlékezetesebb találkozója volt. A későbbi világbajnok 5-2-es győzelmével zárult találkozó 72. percében olyan esemény történt, amelyre akkor még kevesen kapták fel a fejüket, ma már viszont szinte történelmi jelentőségű momentumnak számít: akkor ismerhette meg a világ azt a furcsa becenevű brazil fiút, Kakát, aki az azóta eltelt években a földkerekség egyik legjobb játékosává vált.

Ricardo Izecson dos Santos Leite 1982. április 22-én született Brazília fővárosában, Brasiliában. Világsztárrá lett honfitársai többségével ellentétben nem nyomorban nőtt fel, sőt gyerekkorában egyáltalán nem kellett nélkülöznie, hiszen családja a középosztályhoz tartozott, édesapja, Bosco Izecson Pereira Leite mérnökként, édesanyja, Simone Cristina dos Santos pedig tanárnőként dolgozott. A család néhány évvel a kis Ricardo (és a nála három évvel fiatalabb Rodrigo) születése után Sao Paulóba költözött, ahol a fiúk hamar barátokat szereztek maguknak, és naphosszat az utcán fociztak, szerényebb körülmények között élő társaikkal együtt.

A kis focisták (vagy zajos kamaszok, brazil kifejezéssel garotadák) az edzések után gyakran a Leite családnál uzsonnáztak, és bizony akadt olyan fiú, akinek ez volt az egyetlen aznapi étkezése. Ricardónak nem, mint ahogy öccsének sem, aki akkor még bizonyosan nem sejtette, hogy jó két évtized múlva az általa kitalált becenéven ismeri majd meg bátyját a világ. Rodrigo ugyanis egyszerűen nem tudta kimondani az r betűt, így Ricardót nemes egyszerűséggel Kakának szólította - a nagyobbik fivérnek pedig annyira megtetszett ez a név, hogy azóta is ezt használja.

Az ifjú középpályás első egyesülete a Sao Pauló-i Alphaville Tenis Clube volt, onnan került a város első számú klubjához, a Sao Paulo FC-hez. Azt erős túlzás lenne állítani, hogy azonnal az SPFC legjobbjai közé tartozott, jobbára csak csere volt az utánpótláscsapatokban, akkor még egyáltalán nem emelkedett ki kortársai közül. 2000 októberében azonban kis híján kettétört Kaká pályafutása: a barátaival fürdőzött egy vízi vidámparkban, amikor egy szerencsétlen mozdulat következtében beverte a fejét a medence falába, és súlyosan megsérült a nyakcsigolyája. Egy ideig még az is kérdéses volt, hogy a fiatalember valaha lábra tud-e állni, de csodával határos módon meggyógyult, sőt két hónappal a baleset után már újra futballozott.

A Leite család mélyen vallásos, így természetesen Ricardo is, aki azonban csigolyasérüléséből való felépülése óta még erősebben hisz a mindenhatóban, mint korábban. Minden egyes gólja után az ég felé emeli mindkét kezét, hálát adva Istennek a gyógyulásért, meze alatt pedig általában egy "Jézushoz tartozom" feliratú pólót visel.

Forrás: EPA

Jézushoz tartozik

2001-ben még nem hordta a trikót, igaz, nem is igen lett volna alkalma mutogatni, hiszen egyetlen percet sem játszott a januárban Sao Pauló-i Kupát (az ottani legrangosabb utánpótlás-versenysorozat) nyert SPFC-ben. Két hónappal később, 2001. március 7-én a Sao Paulo FC felnőttcsapata a Botafogo ellen lépett pályára a Rio-Sao Paulo torna döntőjében. A piros-fehérek vezetőedzője, Oswaldo Álvarez általános meglepetésre behívta a mérkőzésre készülő keretbe Kakát, sőt le is ültette a kispadra. Az első félidőben Donizete góljával a Botafogo került előnybe, és mivel az eredmény a fordulás után sem változott sokáig, a hajrában a tréner kockáztatott, és Fabiano helyére beküldte a szurkolók számára teljesen ismeretlen középpályást. Kaká pedig élt a lehetőséggel: alig több mint két perc alatt kétszer is betalált Wagner hálójába, így szinte egyedül nyerte meg a kupát csapatának (az egyesület történetében először).

Ez az egy mérkőzés azonban nem változtatta meg Kaká életét, a folytatásban sokáig nem volt képes rendszeresen kiemelkedőt nyújtani. A 2001-es brazil bajnokság negyeddöntőjében, az Atlético Paranaense ellen például annyira rosszul játszott, hogy edzője már az első félidőben lecserélte. Kaká sírva jött le a pályáról, az újságírók pedig már kimondták a verdiktet: csak egyszer jött ki neki jól a lépés, soha nem lesz belőle nagy játékos. "Igaz, hogy jóképű, de a fontos meccseken nem tudja hozni magát" - írta az egyik helyi lap Kakáról, aki akkor már országszerte a lányok kedvence volt, számos rajongói klubja is létezett Brazília több városában.