A rekordok döntőjét játszották a klubvébén

Elégedett lehetett a FIFA elnöke, Sepp Blatter a 2007-es klubvilágbajnokság döntőjét követően, hiszen a finálé az előző két évvel ellentétben rendkívül látványos és szórakoztató mérkőzést hozott. Az AC Milan 4-2-es győzelme a Boca Juniors ellen több érdekességet is kínált a statisztikák kedvelőinek, de a lényeg természetesen a rossonerók diadala volt.

Már a döntő előtt lejátszott bronzmeccs is sejtetni engedte, hogy a futball igazi ünnepe lesz a nap, hiszen a harmadik helyért a tunéziai Etoile du Sahel és a japán Urava Red Diamonds remek mérkőzést játszott egymással.

Az afrikai együttes már az ötödik percben megszerezte a vezetést, majd a hazaiak a brazil Washington duplájával fordítottak, de az Etoile legjobb játékosa, Amin Sermiti egyenlített. A négy gól mellett mindkét együttes egy-egy alkalommal a kapufát találta el, és a rendes játékidőt követő büntetőpárbaj tovább fokozta az izgalmakat.

A tizenegyesrúgásoknál a japánok egyszer sem hibáztak, míg tunéziai részről Mohamed Ali Nafka és Mezsdi Traui sem talált be, így aztán a bronzérem az Uraváé lett - amely ezzel az ázsiai csapatok legjobb helyezését érte el a klubvilágbajnokság történetében.

Ezzel együtt persze a finálé még hozhatott volna egy unalmas találkozót, hiszen az eddigi három klubvébén mindegyik döntő alacsony színvonalú összecsapás volt: 2000-ben a Corinthians és a Vasco da Gama gól nélküli döntetlent játszott egymással, az elmúlt két évben pedig a Sao Paulo FC, illetve az Internacional egyaránt 1-0-ra verte európai ellenfelét.

Ezúttal azonban más volt helyzet, mert most egyik csapat sem azzal a céllal futott ki a pályára, hogy ne veszítse el a találkozót, hanem a kupa megnyerését tűzték ki maguk elé. Ennek megfelelően tehát viszonylag nyílt volt a találkozó, és az argentinok sokak várakozásával ellentétben egyáltalán nem futballoztak durván, maximum keményen, és a Milan brazil játékmestere, Kaká sem kapott külön embert.

Pedig szinte biztos, hogy egy védekezőbb felfogású összecsapásból a Boca jött volna ki jobban, így viszont Kaká sokszor szabadon futballozhatott, és ennek meg is lett az eredménye. A torna legjobb játékosának is megválasztott középpályás (a második a Milan holland focistája, Clarence Seedorf lett, a harmadik helyezést pedig a Boca csatára, Rodrigo Palacio gyűjtötte be) egy gólt szerzett, további kettőt pedig előkészített - mindkét alkalommal Filippo Inzaghinak adott gólpasszt.

A csatár ezzel hét év után az első focista lett, aki duplázni tudott a klubvébé, illetve a Világkupa fináléjában - utoljára éppen a Boca csatára, Martín Palermo szerzett két gólt, még 2000-ben. Inzaghi ráadásul ezzel azt a kivételes teljesítményt hajtotta végre, hogy a 2007-es esztendő három legfontosabb nemzetközi kupadöntőjén öt gólt ért el: a Bajnokok Ligája fináléjában szintén kétszer talált be, és eredményes volt a Szuperkupa döntőjében is.

Nem ez volt azonban az egyetlen érdekesség a meccsel kapcsolatban: a 4-2-es végeredmény azt jelenti, hogy amióta a Világkupa sorsa egyetlen mérkőzésen dőlt el, ez a finálé hozta a legtöbb találatot. Hatgólos döntőt sohasem rendeztek Japánban, és ötször is csak egy alkalommal rezdültek a hálók: 1993-ban, amikor a Sao Paulo FC 3-2-re verte az AC Milant.

Arról nem is beszélve, hogy azóta ez volt az egyetlen alkalom, hogy két rúgott gól nem volt elegendő a trófea megnyeréséhez - ami persze a Boca Juniors híveit aligha vigasztalja. Arra pedig nem sokan fognak emlékezni, hogy 2-1-es olasz vezetésnél a Boca jobbhátvédje, Hugo Ibarra milyen bődületesen nagy kapufát rúgott...

Maldini még nem unja a trófeák emelgetését

Ezzel azonban még mindig nem ért véget az egyedülálló események sorozata. Az utolsó negyedórában ugyanis a mexikói játékvezető, Marco Rodríguez előbb a Milan grúz védőjét, Kaha Kaladzét állította ki, majd közvetlenül a lefújás előtt a Bocából Pablo Ledesmát is leküldte a pályáról.

Márpedig egymeccses Világkupa-döntőn korábban sohasem villant kétszer a piros lap: ilyen csak 1968-ban fordult elő, amikor is az Independiente és a Manchester United közötti második meccs kis híján verekedésbe fulladt, és három labdarúgót is kiállítottak. Kaladze mostani piros lapja előtt az utolsó labdarúgó, akit Világkupa-döntőn leküldtek a pályáról, a szintén milánói Alessandro Costacurta volt - még 1994-ben.

www.infosport-focivilag.hu