Zeniten innen, sörön túl

Szerda este lefagyott a skót fanatikusok szájáról a mosoly, miután a villámgyors és modern labdarúgást bemutató szentpétervári Zenit az UEFA-kupa manchesteri döntőjében 2-0-ra legyőzte a védekező-specialista Glasgow Rangers csapatát. Százezer lógó orrú skót letette a sört, és józanul taxik után rohangált a belvárosban, miközben a győztes rajongók már-már titokban ünnepelték, hogy az orosz labdarúgás feljutott az európai klubfutball második legmagasabb csúcsára.

Juha Pál helyszíni tudósítása Manchesterből

A keddi elképesztő "nyitóbuli" után szinte elképzelni sem tudtuk, milyen mulatságot csapnak s hogy miképp férnek majd el a skótok Manchester belvárosában. Noha már egy nappal a kupafinálé előtt megtelt minden helyi kocsma, a döntő napján tovább folytatódott a skót invázió.

Jöttek ők, amivel csak tudtak - repülővel, autóval, busszal, vonattal. Nem csoda, hogy jegy nélkül is olthatatlan vágyat éreztek a kiruccanásra, a Rangers ugyanis 36 év után játszhatott ismét európai kupadöntőt (a KEK-ben a Dinamo Moszkvát le is győzte). A 100 ezerre tehető érkezők száma egyébként rekordnak számít: a gárda legnagyobb riválisa, a Celtic 2003-ban szintén az UEFA-kupa-trófeáért szállt ringbe, ám akkor Glasgow-ból "mindössze" 80 ezer skót utazott el Sevillába, ami - nem mintha ezen múlna a siker, de - kevésnek is bizonyult, a José Mourinho-féle Porto hosszabbításban legyűrte a skót gárdát.

Igaz, nem lenne igazságos a Rangers győzelmét a rekordok könyvébe beleírni, hiszen a csapat rajongóinak csak 4 órát kellett autózniuk, Spanyolország egy picit azért távolabb van Glasgow-tól, mint Manchester.

Egészen pontosan 23 ezer skót vett vagy szerzett jegyet a döntőre, így szinte hazai pálya volt a meccs a Rangers számára. A 44 ezres befogadóképességű, 2002-ben a Nemzetközösségi Játékokra felhúzott, majd rá egy évre a Manchester City futballcsapatának a stadionjává vált aréna amúgy nagyon dizájnos és modern, főleg a felső karéj domboldalszerűen emelkedő ívei látványosak, a gyep - mint arról kedden mi is megbizonyosodtunk - pedig tökéletes állapotban várta a résztvevő együtteseket. Az oroszok 16 ezer jegyet kaptak, a hírek szerint - a távolság és a kötelező vízum okozta nehézségek miatt - nem is vették meg mindet.

Akik hoppon maradtak, azok megtöltötték a város bárjait, éttermeit no és a hoteleket is, utóbbiakat legalább 50 km-es körzetben. Aki megpróbált a feketepiacon belépőhöz jutni, annak "természetesen" mélyen a zsebébe kellett nyúlnia, a stadion mellett 1000 fontot kóstált egy jegy (pár hete az egyik magyaországi utazási iroda "legálisan" szintén ennyiért árulta - szállás és transzfer nélküli - belépőit...), ám kedden egy rajongó arról számolt be, hogy volt olyan, aki 7 ezer fontot szeretett volna kapni a finálés tikettért - minden bizonnyal mindhiába, 2,2 millió forint bármilyen valutában rengeteg pénz...

A jegy nélküli skótok a belvárosból figyelték az eseményeket

A sportfogadásban igencsak jártas skótok egyik fanatikusa 17 ezer fontot tett csapata győzelmére, s érdekesség, hogy szintén Skóciában játszották meg hasonlóan magas téttel a Zenit sikerét - ki tudja, talán egy Celtic-drukker volt az elkövető?

Északról érkező hírek szerint nem volt mindenki számára zökkenőmentes, hogy részese legyen a döntős szurkolásnak, volt, aki megszakította a vizsgaidőszakát, mások a nászútjukat halasztották el, elköltvén az arra félrerakott megtakarításokat, de a gyerekszületés sem volt akadály - természetesen csakis a család férfitagja számára. S a téma zárásaképp: egy Ausztráliában élő skót fanatikus úgy utazott el Manchesterbe Darcheville-éknek szurkolni, hogy a feleségét és öthetes kisbabájukat - annyira azért nem meglepő módon - nem vitte magával a finálé helyszínére.

A Rangersért szorítóknak van amúgy egy felettébb érdekes szokásuk: angol társaiknál jobban akarnak viselkedni az idegenbeli fellépések során, mi több, rekordot is döntenének. Kilenc ezt megelőző Rangers-összecsapáson úgy drukkoltak a korábban balhéikról is hírhedté vált skótok, hogy egyetlen apró letartóztatással sem büntették őket.

Manchester három óriáskivetítővel és szórakoztató zenei programokkal készült a meccsre, a tisztaságról pedig 400 mobilvécé gondoskodott. A három belvárosi helyszínen egy gombostűt sem lehetett leejteni, annyian voltak, s ami szembetűnő volt, nem egy, kettő, netán három sörrel a kezükben vonultak a skótok, hanem egész tálcákkal - úgy három emberre jutott egy darab "gazdaságos", 24-es kiszerelésű sör - a fogyasztásra tehát nem lehetett panasz... (A szemétgyűjtőkre viszont igen, hegyekben álltak a "megunt" sörösdobozok a szurkolók között).

A barátságosság továbbra is erősségük volt a skótoknak, a korábbi Rangers-legenda Ally McCoist állítólagos nagyon közeli ismerőse például kérés nélkül megadta a saját telefonszámát, kérvén, hogy amikor Glasgow-ban járunk, feltétlenül keressük fel. Férfi létére cuppanós puszival intett búcsút a jókedvű skót.

Ally McCoist régen a góljaival, most másodedzőként segíti a Rangerst

A belvárosi téma már nem csak a sör volt, hanem szóba került a taktika is - vajon be mer tenni két csatárt a kezdőbe Walter Smith? Kevesen gondolták így, de bíztak benne, ugyanis bármi áron, de UEFA-kupa-győztesnek szerették volna tudni imádott csapatukat.