Az Olsen-banda Budapesten

A magyar válogatott Dánia ellen kezdi meg a világbajnoki selejtezőket, és miután a vendégek lemaradtak a legutóbbi két nagy viadalról (a 2006-os vébéről és a 2008-as Eb-ről), számukra is létfontosságú a jó rajt az új kvalifikációs sorozatban. A két ország labdarúgása közötti lényeges különbségre egyébként jól rávilágít az a tény, hogy Dániában az előző két selejtező kudarca ellenére sem menesztették a szövetségi kapitányt.

• Koeman tudja, de nem árulta el kezdőcsapatát
• A dánok szerint idegenben sem jó az iksz

A nemzeti tizenegyet tehát még mindig Morten Olsen irányítja, az egykori világklasszis középhátvéd már 2000 óta vezeti a dán válogatottat - ugyanennyi idő alatt hazánkban hat különböző szakember ült a válogatott kispadján.

Igaz, Olsen egész Európában kuriózumnak számít, hiszen rajta kívül csak egyetlen szövetségi kapitány akad, aki hosszabb ideje irányítja ugyanazt a válogatottat: az andorrai mester, David Rodrigo, aki még 1999-ben vette át a miniállam nemzeti csapatát.

A nyolcvanas évek népszerű vígjáték-sorozata nyomán az utóbbi időben csak Olsen-bandának becézett dán válogatott nagyon sokáig nem számított jelentős tényezőnek Európában, ami részben annak volt köszönhető, hogy Dániában egészen 1971-ig csak amatőr labdarúgás létezett.

Ennek megfelelően a jobb játékosok rendre külföldre szerződtek, és ez már akkoriban is megnehezítette az ütőképes csapat létrehozását. A hatvanas évekre azonban egyre jobb lett a dán válogatott, és ezt a saját bőrünkön is tapasztaltuk: az 1964-es Európa-bajnokság bronzmeccsén még hosszabbításban sikerült legyőzni őket, de 1969-ben világbajnoki selejtezőn 3-2-re kikaptunk Koppenhágában (ráadásul azon a találkozón Albert Flórián súlyos sérülést szenvedett), és közvetve ez vezetett ahhoz, hogy a magyar válogatott nem jutott ki az 1970-es vébére.

A dánok első "aranygenerációja" az 1980-as évek elejére állt össze, és először az 1984-es kontinensviadalon mutatta meg magát, ahol a Morten Olsen, Preben Elkjaer-Larsen és Allan Simonsen (ő már 1979-ben Aranylabdát nyert) nevével fémjelzett együttes elődöntőt játszott.

Egy roppant veszedelmes bandatag: Jon Dahl Tomasson

Azóta a dánok a legutóbbi Eb kivételével mindegyik kontinensviadalon ott voltak, és a legnagyobb sikert akkor érték el, amikor elméletileg ki sem jutottak: 1992-ben a jugoszlávok megelőzték őket a selejtezők során, de a délszláv állam a polgárháború miatt nem indulhatott el a tornán, a helyükre "beugrott" dánok pedig aranyérmesek lettek. A strandról összehívott dán válogatott legendája mára bevonult a futballfolklórba, még ha nem is teljesen így állt össze a keret (a dánok készültek arra a lehetőségre, hogy a plávikat kizárhatják), és Peter Schmeichel, Brian Laudrup, Flemming Povlsen, John Jensen a dán foci élő legendáinak számítanak. Külön érdekesség, hogy a minden idők legjobb dán focistájának megválasztott Michael Laudrup nem vállalta az Eb-n való pályára lépést...

Ezt a hatalmas sikert azóta sem sikerült megismételni, de Olsennel a kispadon a 2000-es évek elején a gárda rendre magabiztosan jutott ki az Eb-kre és a vébékre - egészen a 2006-os viadalig, amikor is csak harmadikok lettek Ukrajna és Törökország mögött. A legutóbbi Eb selejtezője még rosszabbul sikerült a dánoknak, hiszen csupán a negyedik helyen végeztek csoportjukban, a későbbi kontinensbajnok Spanyolország, illetve Svédország mellett még Észak-Írország is megelőzte őket.

A sorozatban a svédek elleni hazai összecsapás volt a fordulópont, amikor a csapat kétgólos hátrányból egyenlített, de amikor az utolsó percben a bíró tizenegyest adott a svédeknek, és kiállította Christian Poulsent, akkor egy magáról megfeledkezett drukker beszaladt a pályára, és megütötte a játékvezetőt. A mérkőzés félbeszakadt, és a három pontot 3-0-s gólkülönbséggel a svédek kapták meg, ráadásul a következő hazai meccsüket a dánok nem játszhatták a koppenhágai Parken stadionban - a kvalifikáció végén pedig éppen a svédek ellen elvesztegetett pontok hiányoztak.

Christian Poulsen (felül) egy Robbie Savage-be oltott Vinnie Jones

Talán ez volt az oka annak, hogy a várakozás alatti szereplés ellenére szerződést hosszabbítottak Olsennel, aki így még a 2010-es vébé selejtezői során is irányítja majd a gárdát. Az Eb-selejtezők vége óta a dánok öt barátságos mérkőzést játszottak, és kevés sikerélményben volt részük: még februárban 2-1-re legyőzték Szlovéniát, de azóta nem tudtak nyerni. Három Eb-szereplővel (Csehország, Hollandia és Lengyelország) is 1-1-es döntetlenre végeztek, majd augusztus 20-án 3-0-ra kikaptak a friss kontinensbajnok spanyoloktól.

Ez utóbbi mérkőzésen már többé-kevésbé az a csapat játszott, amelyet valószínűleg a Puskás Ferenc stadionban láthatunk majd. Sérülés miatt a középpályás Thomas Kahlenberg és Martin Jörgensen már ott sem játszottak, és ők a Budapestre érkező keretben sem kaptak helyet.

Morten Olsen az [origo] kamerája előtt

Utóbbi játékos egyébként néhányszor balhátvédként szerepelt a válogatottban, hiszen jelenleg ez a pozíció okozza a legnagyobb fejtörést Olsennek, és valószínűleg a nemzeti tizenegyben a spanyolok ellen debütált Christopher Poulsen szerepel majd ezen a poszton. A szakember általában rendkívül támadó felfogásban szerepelteti együttesét, és Jon Dahl Tomasson a háromtagú csatársor (várhatóan Rommedahl, Bendtner és Vingaard alkotja majd ezt a triót) mögött, amolyan visszavont centerként játszik majd. Tomasson egyébként a legutóbbi találkozón ünnepelte 100. válogatottságát, és amennyiben gólt szerez a Puskás Ferenc stadionban, akkor beállítja a dán rekordot, amit Poul Nielsen tart 52 találattal. Reméljük, Tomassonnak várnia kell az új csúcsra...