Vágólapra másolva!
A hét végi fordulóban először fordult elő Gera Zoltánnal a Fulhamben a szezon során, hogy csak a kispadon kapott helyet, és mindez azért meglepő, mert a londoniak mestere, Roy Hodgson eddig nem nagyon váltogatta a kezdő tizenegyét. De nem a Fulham az egyetlen klub a topligákban, amely dacol a manapság oly népszerű rotációs szisztémával: összesen nyolc olyan egyesület akad, amellyel az idényben megtörtént, hogy legalább három, egymást követő bajnokin ugyanazzal a kezdőcsapattal állt ki.

A rotációs szisztémának elnevezett játékospolitika az előző évtized végén került be a futballköztudatba, és manapság már teljesen általános rendszernek számít nem csak a sztárkluboknál, hanem a kisebb egyesületeknél is. A dolog lényege az, hogy a fokozott terhelés és a megnőtt mérkőzésszám miatt a legtöbb klub olyan keretet tart fenn, amelyben egyes posztokra (a leggazdagabb csapatoknál pedig majdnem mindegyikre) legalább kettő, közel azonos képességű és tudású futballista jut.

Így aztán a szakvezető megteheti, hogy bizonyos időnként cserélgeti, "rotálja" a játékosait, és egyes pozíciókban felváltva szerepelteti a focistákat. A rendszert elsősorban a kulcsjátékosok szezon közbeni fáradtságának elkerülése végett szokás alkalmazni, de a szisztéma előnyének számít az is, hogy így a keret majd mindegyik tagja közel azonos játéklehetőséget kap, és ez csökkenti a futballisták esetleges elégedetlenségét.

Persze nem minden egyesületnek adottak az anyagi lehetőségei ahhoz, hogy egy olyan bő, 24-25 tagú keretet alakítson ki, amellyel a rotációs szisztémát maradéktalanul alkalmazni lehet. Arról nem is beszélve, hogy nem minden edző gondolkozik ilyen módon: akadnak, akik úgy vélik, hogy ha sikerül megtalálni az ideálisnak tartott kezdő tizenegyet, akkor azon csak végszükség (sérülés, esetleg eltiltás) esetén érdemes változtatni, és egy viszonylag állandó kezdő tizeneggyel a csapatjáték is sokkal gördülékenyebb lehet, hamarabb kialakulnak az automatizmusok.

A topligák közül az olasz pontvadászat az egyetlen, ahol ebben a szezonban még nem fordult elő, hogy egy gárda legalább három egymást követő találkozón ugyanazt a 11 focistát küldje a pályára, és ez a Ligue 1-ben is csak egyetlen klubra igaz. Az Auxerre mestere, Jean Fernandez az ötödik játéknapon küldte először pályára a Riou - Hengbart, Ad. Coulibaly, Mignot, Grichting, Quercia, Pedretti, Kahlenberg, Narry, Lejeune, Jelen összeállítású csapatot, és ez a garnitúra olyannyira megtetszett neki, hogy a következő három meccsen is ugyanezt a 11 nevet írta fel a táblára. A kilencedik fordulóban aztán Adama Coulibaly sérülése miatt nem játszhatott, és ez a tizenegy azóta egyszer sem állt így össze az Auxerre-nél.

Spanyolországban két kiscsapat edzője is úgy vélte az idény elején, hogy megtalálta az ideális kezdő csapatot. Az Almería és a Numancia is ugyanazzal a gárdával kezdte az első három fordulót: előbbi a Diego Alves - Bruno, Chico, Pellerano, Mané, Juanito, Julio Álvarez, Juanma Ortíz, Corona, Piatti, Negredo, utóbbi pedig a Juan Pablo - Juanra, Palacios, Boris, Isma, Mario, J. C. Moreno, Nagore, Barquero, Bellvis, Gorka Brit tizeneggyel állt ki az első három meccsére. A Numanciánál ugyanez a tizenegy focista alkotta a gárdát az ötödik játéknapon is, azóta viszont egyik klubnál sem fordult elő, hogy megint ebben az összeállításban futottak volna ki a pályára.

A Bundesligában is egy kiscsapat, a Bielefeld tett hasonlóan: a kiesés ellen küzdő együttes az első négy fordulóban egyaránt az Eilhoff - Lamey, Bollmann, Kucera, Schuler, Kauf, Kirch, T. Marx, Katongo, Halfar, Wichniarek összeállítású együttessel kezdett.

Az eredmények azonban azt mutatták, hogy ez a gárda nem éppen az ideális, elvégre a bielefeldiek ezen a négy meccsen mindössze két pontot szereztek, így aztán a tréner, Michael Frontzeck változtatott - más kérdés, hogy a Bielefeld azóta sem remekel, és az utolsó előtti helyen áll a tabellán.

A Kölnnél Christophe Daum a hatodik fordulóra érezte meg, hogy milyen csapatot is kellene pályára küldenie: ekkor fordult elő először, hogy a Kecskések a Mondragón - Brecko, Geromel, Mohamad, Womé, Petit, Pezzoni, Vucicevic, Antar, Ehret, Novakovic tizeneggyel álltak ki, és a Schalke 1-0-s legyőzésének hatására a következő öt bajnokin is ugyanez volt az együttes összeállítása.

A Bayer Leverkusennél azonban még ennél is egyértelműbb, hogy kik alkotják az ideális gárdát, hiszen a gyógyszergyáriaknál a hatodik forduló óta csak az a kérdés, hogy a középpálya bal oldalán Tranquillo Barnetta, vagy Pirmin Schwegler játsszon - a többi tíz labdarúgó a legutóbbi hét meccsen mindig ugyanaz volt. Bruno Labbadia mester az utolsó három meccsen egyaránt Barnettára szavazott, így a Leverkusen összeállítása a következő volt: R. Adler - Castro, Henrique, M. Friedrich, Kadlec, Rolfes, Renato Augusto, Vidal, Barnetta, Helmes, Kiessling.

Angliában két olyan együttes van, amelynél egy időben nem kellett sokat gondolkozni azon, hogy kik alkotják a csapatot. Az Aston Villa (amely 13 forduló alatt mindössze 17 focistát vetett be, vagyis valóban rendkívül szűk kerettel rendelkezik) az első hét játéknapon ugyanazzal a kezdő tizeneggyel lépett pályára, Martin O'Neill mester úgy vélte, hogy a Friedel - L. Young, C. Davies, Laursen, Shorey, Reo-Coker, Sz. Petrov, Barry, A. Young, Agbonlahor, Carew összeállítású gárdánál nem tud jobbat összerakni.

Az első fordulóban még csak cserét sem hajtott végre! A Fulhamnél Roy Hodgson azonban még ezt is felülmúlta: a londoniaknál az eddig lejátszott 13 bajnokiból nyolcszor ugyanaz volt a gárda összeállítása. A negyedik és a 12. forduló között csak a hetedik játéknapon történt meg, hogy a Fulham nem a Schwarzer - Pantsil, A. Hughes, Hangeland, Konchesky, S. Davies, Danny Murphy, Bullard, Gera, Zamora, A. Johnson együttessel állt ki, és akkor is csak azért, mert Andy Johnson kiállítás miatti eltiltását töltötte.

Sőt, még a cserék is menetrendszerűek voltak, hat fordulón keresztül mindig Clint Dempsey érkezett Gera Zoltán helyére - a hét végén pedig már ő kezdett, és nem a magyar középpályás.

www.infosport-focivilag.hu